Erőt, egészséget!

Lógós napunk volt, rövidebb lesz a mai bejegyzés - eddig úgyis mindig kisregényt írtam, ma előbb szabadultok. Esemény azért volt, illetve arra gondoltam idehozok olyan történeteket, amik helyhiány miatt a korábbi bejegyzésekből kimaradtak.

De kezdjük a reggelivel, ugyanis már ott jól indult a nap. Kiderült ugyanis, hogy miért volt á la carte reggeli - összesen két szoba volt a hotelben, mi és egy 4 tagú család, szülők két kamaszlánnyal. Ugye előző nap kellett rendelni, azt és annyit kértél, amennyit akartál. Mi becsületesek voltunk, azt kértük, amit szoktunk, meg is ettünk mindent. De ezek a majmok mellettünk kikértek annyit, hogy egy kisebb lakodalom jóllakott volna belőle és mondanom se kell, hogy több, mint a felét otthagyták. Már nagyon felmérgesített, de a reggeli végén az asszony még odament a felszolgálóhoz és elkezdte magyarázni, hogy melyik étel volt finom, melyik volt rossz, illetve legközelebb hogyan fűszerezzék, hogy jó legyen, és neki nem kell bele ennyi bors, hanem legyen több a só, meg a curry.
Hát ez hülye, majd a séf egyéni módon készíti az ételeket az összes vendégnek???
Viszont, meg se mukkantam, pofákat se vágtam, szóval ahogy az emberek, akiken segítek, magam is jellemfejlődésen megyek át.

Reggeli után különváltunk, én maradtam a szobában blogot írni, Petra és a Kopasz meg kimentek Grabbel a piacra ajándékokat nézni meg ebédelni. Nagyon jó piacok vannak itt és óriási előny más országokkal szemben, hogy itt nem erőszakosak az eladók. Ha akarsz, vásárolsz, oda is mennek, segítenek, de áltlalában nem foglalkoznak vele, bámészkodj csak. Ez nagyon tetszik. Egyébként ez általában igaz, itt tényleg mindenki nagyon kedves, idegen emberek mosolyogtak és köszöntek ránk az utcán, nagyon illedelmesek és udvariasak.

Ja, erről jut eszembe, a "ka" - ez a szakasz a Molnárlindának fog nagyo tetszeni. Ugyanis itt Thaiföldön sokat használják a "ka" szócskát, odabiggyesztik minden mögé, thank you ka, Gabor ka, szóval érdekelt, hogy mit is jelent. Igazi jelentése nincs, hanem ha udvariasak akarnak lenni, akkor használják ezt. Ez megtetszett nekem is, én is elkezdtem odarakni, ha megköszöntük a reggelit vagy a segítséget, hogy thank you ka.
Viszont használják válaszolásra is, kb hogy szívesen, ilyenkor csak azt mondják, hogy "ka", és minél jobban elnyújtják, annál udvariasabbak.
Szóval egyik reggel megköszöntem az ételt az első szálláson, a hotel tulajdonosnője meg összetette a kezeit, mint ha imádkozna, mosolyogva hajlongott és mondta, hogy kaaaaaaaaa.
A Molnárlinda és a Mutter tudja, hogy miért kellett összeharapni a nyelvem, hogy ne kezdjek el hangosan nevetni.

De vissza a piacra, nagy forgatag volt, mindent árultak, kedvesek, be is vásároltak amit kellett, utána meg ugye ebédet vadásztak maguknak. Én a hotelben ettem ilyen poharas tésztát - csak forró vizet kell ráönteni aztán eheted.
Ja, ebből is jó volt, vadásztuk, hogy találjuk meg a legolcsóbbat, végül én 13 bahtosat ettem, de Bendegúz talált még ennél is olcsóbbat. Egyébként ezek kimondottan finomak, nem rossz minőségűek, de van 20 meg 30 bahtért is, abban már hús van vagy rák és még mindig csak 220-330 forint.

Ilyen kajákat ettek a piacon illetve a 7 Elevenben. Az első ilyen pizzatésztába rakott virsli, ez nagyon jó volt, a második olyan, mint a KFC wrap, a harmadik volt a sláger, az alsó képen látható hogyan készül, ilyen tésztába csavart hús meg zöldség. Ebből csak azért hoztak nekem a hotelbe, mert nagyon szeretnek, szívük szerint mindet befalták volna .- tizet adtak 55 bahtért, nekem három jutott.

Egyébként ami nagyon olcsó még itt, az a gyümölcs. Már Bangkokban is jó áron volt az ananász, ott 30-ért adtak egyet, megpucolva. Itt Petra talált olyat, hogy 50-ért adnak kettőt, de este én találtam egy fickót, aki a kocsi platójáról árulta és 20 bahtot kért egyért - 220 forint egy megpucolt ananászért, az nagyon jó ár. És gyorsan, ügyesen megpucolják, adnak mellé egy hegyes pálcikát, azzal eszed. 
Elég sokat megettünk.

Bendegúz lefényképezte a választékot az egyik árusnál, lett volna kedvük mindet végigkóstolni.

Egyébként még azt hangsúlyoznám, hogy a tisztaság mellett az utcai kajáknak semmilyen káros mellékhatása itt nem volt. A világon semmi, a végén már pálinkát se ittunk, mert nem volt miért, nagyon higiénikusak, figyelnek erre, nagyon igényes népség él itt.

Ebéd után hazajöttek és csenespihenőt tartottunk, aztán lementünk mindhárman edzeni. Petra kardiózott, mi meg súlyzóztunk. Bendegúz már komoly edzőpartner, sőt, lehet vele viccelődni is, nem sértődik meg, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Erre is én képeztem ki: ha jó a vicc, nevess rajta te is, hiába te vagy az alanya, a jó humort értékelni kell, el kell ismerni, nem megsértődni, mint a majmok. Ha meg gyenge a poén vagy éppen sértő, engedd el a füled mellett, de jegyezd meg ki lőtte el, hogy később bosszút állhass. Nagyon jól megtanulta, büszkeségem, sőt, egy-két poént már ő maga is ellőtt!
Olyan játékom lett, hogy megpróbáltam edzés közben nevettetni, mivel ezt megtiltottam neki, hogy ilyenkor ne nevessen, hanem a súlyra illetve a gyakorlatra koncentráljon. Ez elég jól ment neki az utóbbi időben, de tegnap megint nem volt jó a légkondi, ezért póló nélkül, egy szál gatyában edzettünk, mert szakadt rólunk a víz. Aztán mikor ő volt soron, beálltam mögé és mondtam, hogy nagyon jó hadifogoly lennél - mivel két napja pont ilyen lesoványodott foglyokról láttunk fotókat. Ezen elkezdett nevetni, elismerte, hogy ez jó volt, de megkért, hogy ha súly van nála ne nevettessem, mert fél, hogy megsérül.
Ez is milyen bölcs, mondtam is neki, hogy rendben van, többet ilyenkor nem nevettetem. 
Ilyen jó gyerek.

Edzés után úszkáltunk kicsit, majd kimentünk vacsorázni. Ez is jó volt, most nem szembe mentünk levest enni, hanem besétáltunk a városba. A hídon megint egy csomóan pecáztak, talán azt bánom, hogy egy napot nem szántam rá, hogy lógassam a cájgot itt, hátha fogtam volna valamit - de majd legközelebb!
Ugyanis arra jutottunk, hogy Thaiföld az első ország, ahova visszajönnénk, ráadásul mivel Bangkok már megvolt, egyből mehetnénk egy másik tartományba - mondjuk Chiang Mai érdekelne mindannyiunkat.

De a vacsora, bementünk egy kis étterembe, ott egyből nagy vigyorgás támadt, mert nem tudtak egy szót se angolul. Szerencsére volt fényképes étlapjuk, arról rendeltünk 3 fogást és két adag rizst a fényképek alapján, de szó szerint azt se tudtuk mit eszünk - jó, a rákot felismertük, de az elsőt én például tésztának gondoltam, aztán valami csípős zöldség volt szálára vágva.

A második képen látható étel volt a legjobb, az ilyen kukoricás húsgolyó volt, a harmadikat meg úgy ettük, hogy mind a mai napig nem tudjuk mi az, még azt se tudtuk megmondani, hogy hús-e vagy növény... Mindenesetre, ez volt a második legjobb fogás, a kukoricás húsgolyó messze elvitte a bajnoki címet - talán a szósz miatt, az ilyen édes-csípős, de nem vészes szósz volt.

Ja, és az ár, mindezért fizettünk 330 bahtot, ami olyan 3500 forint - ide jövünk holnap is, a kukoricás hús marad, a másik kettő helyett viszont kipróbálunk mást, hogy szélesedjen a látókörünk.

Innen még hazafelé beugrottunk a 7 Elevenbe, mert Bendegúz beleszerelmesedett ebbe a boltba. Vettünk újra ilyen pizzás hot dogot és wrapet - csak azért, hogy én is megkóstolhassam, semmi másért - illetve vettünk még desszertnek joghurtot, hogy majd a film alatt megesszük a szokásos forró csoki mellé.

A Rózsa neve egy fantasztikus jó film, tetszett Bendegúznak, Petrának az nem tetszett, hogy hitelesen ábrázolták a tizennegyedik századi embereket - csúnyák és ostobák voltak, de maga a történet neki is tetszett.

Utána jött egy jó alvás, holnap is laza nap lesz, ebédelni kimegyünk, de aztán annyi.