Erőt, egészséget!

Eljött a november, de itt, Thaiföldön ennek nincs különösebb látszatja. Mindesetre elseje otthon ünnep, mi viszont akár ünnep, akár nem, úgy döntöttünk ma nem csinálunk semmit, ingyen élünk. Ennek szellemében beszámolni se tudok sok dologról, de azért ma se maradunk blogbejegyzés nélkül!

Itt is nagyon jó reggeli van, svédasztalos, de teljes thai konyha, a rántottát és a valami apró virslit leszámítva nem nagyon van európai fogás - bocsánat, kétfajta müzli van, azt nem sorolom a hagyományos thai ételek közé. Szóval jól bereggeliztünk aztán lefoglaltuk másnapra az Erawan nemzeti parkba az utat - itt vannak a híres vízesések. Miután megállapodtunk a sofőrrel - ugyanaz a fickó volt, aki a buszpályaudvarról a hotelbe szállított minket a rácsos teherautón - gyorsan körbenéztünk a hotelben.

Ugye ez egy szép, új luxushotel, csak mi vagyunk itt fehérek, zömmel thai vendégek vannak, illetve pár kínai család. Ez nekünk így nagyon megfelel, ez kifejezett pozitívum, csak az zavaró, hogy minden program, minden felirat thai nyelven van, szinte semmi nincs kiírva angolul.
Egyébként tényleg szép, vannak ilyen muzeális területek, szobák, ahol el lehet bámészkodni, különöset tetszett a falióra gyűjtemény meg a vintage bolt.

Petrának meg a falfestmények tetszettek.

Reggeli után kimentünk, mert Petra valami termelői piacot vizionált, még képeket is látott róla a neten, hogy nyüzsgés, meg helyiek, meg forgatag. Oda is mentünk, a piac megvolt, csak emberek nem voltak, pedig a feleségem megnézte a neten, hogy egyig nyitva vannak. Mondjuk, nyitva voltak, csak nem volt ott senki. Alighanem reggel hattól max nyolcig van ott élet, utána leó.
Én ezen úgy elszomorodtam, hogy vissza is fordultam a szállodában, ők meg mentek tovább ebédet nézni.

A medencében kezdtem és itt értettem meg a régi romantikus regényekben olvasott szófordulat, a "balzsamos levegő" jelentését. Ugyanis itt tényleg balzsamos a levegő, pontosabban a közeli dzsungel és a hotel kertjében található egzotikus növények illata tényleg kivehető lélegzetvételkor. Ráadásul a folyó felől járt a könnyű szellő, a nap is sütött, de nem égetett, szóval jólesett elheverni és kicsit barnulni. Később Petra is csatlakozott, a Fiatalember meg a szobájában időzött. Mondom, onnan, hogy csak aludni jár majd oda eljutottunk a "majd kajánál találkozunk"-ig. Olvasgat, alszik, chatel, ilyesmivel kitölti az idejét. Csak az evés, a közös program és a filmnézés az, amikor átjön hozzánk.
Szóval medence, 1.3 méter mély, nem hideg, de még frissít. Egymagam pacsáltam benne, míg a személyzet észre nem vett, ekkor azonnal bekapcsolták a vízeséseket meg a jacuzzit, onnantól a vízsugárnál fetrengtem, átmasszíroztam a hátam, derekam vele.

A bevásárlás után Petra is megérkezett, neki is nagyon megtetszett a víz és a jacuzzi, onnantól kettesben szerepeltünk a vízben. Mikor már hártyás lett a kezünk kimásztunk és napoztunk picit, olvasgattunk, utána csendespihenő volt.
Előtte megebédeltünk, hát az is kalandos volt. Előző este vettünk ugyanis ilyen poharas levest meg tésztát, amihez csak forró vizet kell önteni. Bendegúz rajong az ilyesmiért, akárhova megyünk ezt ki kell próbálni, de otthon is gyakran csinál ilyet magának. Petra meg szerzett ilyen sushi-tekercset, ami nincs felkarikázva, úgy ettük, mint a kiflit. Egyébéként ez utóbbi meglepően jó volt, főleg az algasaláta, amit szintén a Nudnik szerzett köret gyanánt. Elég jól belaktunk ezekkel, utána ugye döglés.

Délután én lementem a terembe edzeni. Kézisúlyzók vannak meg kardiógépek, nekem a súlyzók megfeleltek, neki is álltam. Igen ám, de itt hiába volt légkondi és hiába kapcsoltam be, az nem működött. Szóval már a bemelegítés utána szakadt rólam a víz, az első szett után meg le kellett vennem a pólót mert szó szerint patakokban ömöltt rólam a veríték. Mikor annak idején a kosárszezon nyári szünetében a Római SE Ökölvívószakosztályába jártunk fizikai állapotunket fenntartani a Franyóval, akkor izzadtam ennyire edzéstől. Úgyhogy fél óra után abba is hagytam, mert szaunában edzeni nem egészséges, legalábbis hosszú távon nem. Mindegy, azért elmegyek másnap is, mert azért jólesett, főleg utána csobbani a medencébe. Petra már ott volt és értesített, hogy hamarosan a Fiatalúr is megérkezik, úgy is lett. Hármasban pacsáltunk egy jó darabig, majd megjött egy kínai család két kisgyerekkel. Nagyon illedelmesek voltak, udvariasak, jól neveltek.

Viszont a medencéban a Kalapács elkezdett panaszkodni, hogy neki nem elég ez az ebéd így, mert a derekánál már túlzott fogyást tapasztal, besett az oldala és ő most izmot épít, neki több kalória kell. Jól van, ha több kell, hát többet kap, megállapodtunk, hogy besétálunk a városba, a tegnapi hipermarket túlvégén volt vagy 15 helyi étkező, valamelyiket kiválasztjuk s ott vacsorázunk.

Így is lett, bebumliztunk napnyugtakor, pontosabban fél hat körül indultunk, hatkor ment le a nap - erre azért volt szükség, hogy a banga meleget elkerüljük. Egyébként sokkal kellemesebb is volt a séta, mint előző nap délután.

A hídon ismét találkoztunk a horgászokkal, itt a hídról pecáznak, fejenként 4-5 bottal, nem tudom mi halat lehet fogni, de alighanem van kapás, mert szinte mindig lógatják a zsinórt a hídról.

Mindegy is, beértünk a hipermarketbe, indulunk hátra a kajálós részhez - itt is minden thai nyelven van, mint a hotelben, de ki vannak téve fényképek a kajáról, gondoltuk majd rámutatunk és kiadják, amit kérünk. Igen ám, de ki volt írva, hogy kaja hatig van, mi meg 17:50-re értünk oda és a boltok zöme már bezárt. 3-4 étkező volt még nyitva, ebből kettőnél volt fénykép. Oda is mentem az egyikhez és elkezdtem bámészkodni, mikor a pult mögött álló 150 éves néni rám szólt ékes thai nyelven:
- Ne nézelődjél, te jóképű idegen ördög, mert hamarosan zárunk!
Én ugye esténként már tanulom a thai nyelvet és elég jól elbodogulok - persze az erős kanchanaburi tájszólás megnehezítette a dolgom -, szóval válaszoltam is neki kapásból, hogy
- Öreganyám, hatig nyitva vagytok, hova rámolsz már öt ötvenkor?
Erre jót nevettünk mindketten, de enni nem kaptunk így se.

Jött erre a vészmegoldás - előző este ugye KFC volt, most bementünk az örökké nyitva tartó Pizza Hutba. Nos, ez volt itt a legrosszabb vacsoránk. Nem volt ez rossz, szinte mindent megettünk a családi menüből, de a többi vacsorához képest ez olyan semmilyen volt - ráadásul mocskosul drága, legalábbis thai szinten. 900 bah tot fizettünk, hát ennyiből a kajasoron a rosszullét határáig zabálhattuk volna magunkat. Mindegy, a Kopasz ette, mert kellett a kalória, én meg úgy álltam bosszút, hogy a refillnél négyszer töltöttem újra a poharamat, már alig bírtam nyelni a kólát, de rajtam ne keressenek annyit!

Evés után bementünk a hipermarketbe fehérjeturmixot venni, meg joghurtokat uzsonnára, aztán hazamentünk a koromsötétben. Ja igen, itt a városon kívül TÉNYLEG sötét van, de mint a bányászbéka pincéjében, semmit nem lehet látni. Erre számítva elhoztuk a hotelből a szobához tartozó zseblámpát - nem viccelek, tényleg járt a szobához zseblámpa - és a Fiatalúr azzal királykodott. 

Még lekaptam a hídról a hotel kertjét, mert szépen meg volt világítva, aztán a szobába érve szembesültünk vele, hogy se HBO Max, se SkyShowtime, se Disney+ nem elérhető a régióban, csak a Netflix. Emiatt a családi sorozatnézés elmaradt, a Fiatalúr ment a szobájába a másik szárnyba, mi meg néztük Petrával a sorozatunkat - persze szigorúan csak a pálinka után, mert a Pizza Hut után se kockáztattunk. 
Holnap nagy nap lesz, reggel indulunk a nemzeti parkba, hurrá-hurrá!