Erőt, egészséget!
A délelőtt semmittevéssel telt, Petra és Csilla vásárolni mentek, én a fiúkkal maradtam a hotelszobában. Ment a sakk, az olvasás, a Clash Royale délig. Strandra mentünk volna, de nem volt annyira jó idő, szóval a légkondit választottuk.
Ebédre jó Cézár-saláta volt, utána valamennyi sushi, közben meg lement a Boston Legal 3. évadának első epizódja - előző este kivégeztük a második évadot. Miután a sorozat lement jött egy jó alvás, majd keltünk háromkor, mert indultunk Benalmadena városába az utolsó estére. Ide Uberrel mentünk, kb annyi volt, mint a busz, szóval nem érte meg lemenni a buszállomásig s jegyet venni. Ez egy kisváros, Malagához közel, sokat nem tudtunk róla, van valami óvárosi része, meg mór épületek, de ennyi.
Ehhez képest a kikötőben kezdtünk, szép jachtokat, motorcsónakokat láttunk, meg kismillió éttermet, amik előtt mindig ott állt a behívóember. Itt is találtunk ingatlanirodát, Nerjánál picit drágábban voltak az apartmanok/házak, de Budapesthez képest még mindig kategóriákkal jobb áron, nagy fájdalmunkra. Tényleg elkezdtünk agyalni Petrával, hogy felszámolni otthon mindent s megindulni akár Andalúziába, akár Olaszországba vagy mondjuk Balira. Otthon sose lesz pénzünk olyan házra, mint amilyeneket itt kínálnak...
Végigsétáltunk a parton. közben az igazán gazdagok egy-egy megnyilvánulásán ámulva - Maserati parkolt a jacht előtt egy böszme Range Rover mellett, vagy olyan éttermeket, ahol az ásványvíz volt 16 euró...
Séta közben jött az ötlet, hogy beülünk egy bárba egy italra, itt kaptunk először igazán erős sangriát, hát ebből nem sajnálták sem a rumot, sem a vörösbort! Patrik valami édes lónyálat kért, ami viszont úgy megdobta a vércukorszintjét, hogy szédülni kezdett a melegben, itattuk vízzel, hogy magához térjen - a Kalapács okosabb volt, ő egy smoothie-t kért, az igazán jó választás volt a kánikulában.
Egyébként ez a városka is tetszett, talán még jobban, mint Nerja. Kopasz volt az útikalauz, ő talált éttermet is vacsorázni, de még túl korán volt enni, így felvezényelt bennünket a hegyre valami parkba, ami meglepően jó volt, szép kilátás nyílt a tornyából - itt a parkban még egy torony is volt, gondolom EU-s pénzből : ) Ráadásul Kispetrám az újonnan vásárolt szoknyájában tündökölt, bár én úgy látom egy méteráru boltban a szőnyeg vagy függöny anyagból annyi maradt, hogy már nem lehetett eredeti funkciójaként értékesíteni, de az élelmes tulajdonos gyorsan varratott belőle egy szoknyát, a Nudnik pedig gyorsan megvette. A Szöllösi mama kanapéján volt hasonló ágyterítő...
Csilla nagy fájdalmára az óváros a parttól hét kilométerre volt a hegyen és kvázi egyhangúan szavaztuk meg, hogy senkit se érdekel, ha hegynek felfelé kell menni ennyit a 30 fokban, úgyhogy visszaindultunk a partra vacsorázni. A sors kárpótolt minket, a nyaralás legjobb vacsoráján vagyunk túl.
A két fiúval én kikértem a paellát - Patriknak annyira ízlett, hogy mostantól ez a kedvence -, Petra ilyen grillezett tengeri marhaságokat kért, Csilla és Robi pedig egy-egy sült tálat, hogy majd elfelezik mindkettőt. Ez a vacsora volt a nyaralás csúcsa, mind minőségre, mind mennyiségre kiemelkedő volt az ellátás. A sangriát itt kancsóban hozták ki, ráadásul nem rakták tele jéggel, úgyhogy nem 2 pohár jött ki egy kancsóból, mint máshol, hanem öt! De a lényeg mégis az előétel volt, végre ehettünk grillezett Padrone paprikát, az valami fenséges volt!
Vacsora után nekivágtunk a partnak Malaga felé, sétáltunk, beszélgettünk, jó volt a hangulat jóllakottan, a sangriától ellazulva. A két fiú ment elől, mint mindig, elmerülve valami játékban, ők mutatták az utat. Időnként megálltunk fényképezni, szép homokvárak voltak és kiváló strandok - bár a zuhanyzók itt sem működtek, nagyon spórolnak a vízzel. Egyébként Petrán itt látszott az igazi boldogság - végig mosolygott, könnyed volt és felszabadult, az utolsó két nap a fellegekben járt. A látvány itt valóban szép volt, olyannyira, hogy átgyalogoltunk Torremolinosba úgy, hogy észre sem vettük, csak mikor a homokvárra már ez volt kiírva.
Elmentünk pár szórakozóhely mellett is, szépen kiöltözött lányok serege táncolt már a korai óra dacára, illetve jöttek velünk szembe párosával vagy kisebb csoportokban, gyakran magukat fényképezve, ahogy az igazi nárcisztikus idiótáktól ez elvárható. Még mondtam is Petrának, hogy azért megnézném egy estére, hogy a 22 éves Molnár Gábor mire menni itt, Torremolinoson egy bárban - persze a mai Molnár Gábor hitelkártyájával...
Kilenc körül aztán megálltunk s kocsit hívtunk, mert nekem még itt a blog, illetve a Kopasz még jelezte, hogy egy Boston Legal-t megnézne elalvás előtt, úgyhogy itt tartunk most.
Holnap utolsó nap, azt a bejegyzést már otthonról írom az összegzéssel.
