Eljött az utolsó napunk Bangkokban - és ezzel az utolsó reggeli is. A szállásunknak - Cana Boutique Hotel - majd a maxot adom a booking.com-on, hiszen a fiatalúr kijelentette, hogy itt kapta eddig a legjobb reggelit a vakációk során, márpedig ha ő dícsér valamit az ritka és figyelembe kell venni!

Őszintén szólva elég is volt Bangkokból ennyi, nem vágytunk további maradásra. Óriási város, elég jó a tömegközlekedés, biztonságos is és van látnivaló bőven, de azért a tömeg, a zaj és az a rengeteg jármű a végére kicsit sok volt nekünk. 
De semmi gond, hiszen ma indultunk a hegyek közé, a dzsungelbe, Kanchanaburi tartományba - busszal!

Itt jelentem ki, hogy most már első kézből tudom megerősíteni, hogy semmi gond nincsen a thai tömegközlekedéssel. Kinéztük a neten mikor akarunk menni, odamentünk taxival, a jegyárus hölgy végtelen kedves volt és a buszig kísért minket, nehogy a hülye turisták eltévedjenek - ami egyébként valós veszély mert több szintről indulnak több irányba a járatok.

Ilyen kisbusszal mentünk, telt ház volt, mi voltunk az utolsó három utas. A csomagoknak itt nincs külön tér, az utastérben voltak felpolcolva a bőröndök és gumipókkal fogta le őket a sofőr. Egyébként a busz expressz járat és légkondicionált, elég kellemes körülmények között utaztunk, ráadásul mi voltunk az egyedüli idegenek a buszon. 
Ami érdekes még, hogy itt ha az utas előreüvölt valahol, a sofőr megáll és az utas leszállhat. Nekünk nem kellett ordítani, mi a végállomásig mentünk, de több, mint az utasok fele leszállt már jóval hamarabb, így a végén aztán még fekhettem is az üléseken.

Jó két és fél óra után érkeztünk meg a végállomásra, közben volt egy tíz perces pihenő egy benzinkútnál, ahol lehetett mosdóba menni. A férfimosdóval nem volt gondom, vizelek én bárhol, de a női mosdó nagyon megtetszett Petrának, ugyanis egy kőre kellett leguggoljon és egy nyeles korsóval vizet merni rá maga után.

A buszállomásról ilyen tehertaxival vittek minket a szállodába, hát ez is fantasztikus volt. Viccelődtünk rajta, hogy a karvalytőkés-részvényes feleségem Houstonban luxusterepjárókhoz szokott üléshűtéssel, de igazából mindannyian nagyon élveztük az utat, elbámészkodtunk.

Ez a hotel már luxus kategória, külön szobánk van, mert a hotel szabályzata nem engedi, hogy kettőnél több vendég legyen egy szobában. Van medence, saját kikötője, fájin konditerme - el is határoztuk a Kopasszal, hogy mostantól edzünk reggelente -, de még ugye étterme is, ami olcsó és elég jól néztek ki a kaják. Hogy valami rosszat is mondjak, itt minden thai nyelven van, nem sok külföldi vetődik ide, a helyi lakosok járnak ide nyaralni - persze emiatt jöttünk ide elsősorban. A hotelben egyébként nem láttunk rajtunk kívül fehér embert, de hát csak ma érkeztünk.

Szóval külön szobák, megnéztük mindkettőt, a Fiatalúr is elég patent lakrészt kapott, két külön ággyal, úri dolga lesz neki is. Bár ő fogadkozott, hogy végig ott lesz velünk, csak aludni jár majd át, ehhez képest a filmet se fejeztük be és már kotort is a szobájába valami okból fél nyolckor, hogy neki dolga van.
Nem firtattam.

De előtte még átvettük a szobát, kipakoltunk, aztán volt kis csendespihenő, majd felfedezőútra indultunk.

Besétáltunk a városközpontba s ott beültünk enni egy KFC-be. Balin is kipróbáltuk, hát gondoltuk most itt is megnézzük milyen. Egyrészt ugyanaz volt, mint otthon, másrészt a helyi ételekhez képest kimondottan drága - mondjuk négyszemélyes vödröt vettünk két extra salátával, mert a Fiatalember tömegel és vállalta, hogy mindent elpusztít - mondjuk el is fogyott minden az utolsó morzsáig. Egyébként van hatása a zabálásának, 70 kilóval nyitottunk márciusban az ominózus beszélgetésünkkor, aztán egy három hónapig szinte semmit se szedett fel, csak erősödött, aztán 2 hónap alatt felment rá 4 kiló - mondom, a végén ember lesz!

Kaja után bementünk a hipermarketbe meg a barkácsboltba - kb olyan, mint nálunk a Brico Store vagy az Obi. Ami szembetűnő volt, hogy mennyire olcsó itt minden. De még Bangkokhoz képest is. Például az utcai kaják, smoothie-k a fővárosban olyan 70-80 bhat volt, itt meg 30-35!!! De a boltban is, vettünk chipset, fehérjeturmixokat, vödrös levest, de még egy barna övet is magamnak - 110 bhatért, de a barkácsboltban is volt barna bőröv 64 bhatért, de végül nem azt vettem, mert az be volt csomagolva és nem tudtam felpróbálni, a drágábbat meg igen.
Ami érdekes volt még, hogy a lakásfelszerelés, szerszám milyen olcsó itt! Zuhanyrózsák, csempék, festékek, kalapácsok, tapéták és tapétavágók mind mind szinte nevetségesen olcsók. Egyébként vettem egy csavarhúzókészletet is, 140 bhat volt, 14 darabos és volt benne 4 olyan, amilyent eddig otthon nem láttam - persze nem is nagyon kerestem, hogy őszinte legyek - mert a zsebkéseim csavarjait ezzel a különleges igazi csillag fejjel lehet meghúzni, nekem meg olyan nincs. De ha lenne is otthon ilyen, tuti nem 1500 forintért...

Szóval jól bekajáltunk, bevásároltunk - ja, csípős szószból egész polcsor volt különböző, a szemem könnybe lábadt, illetve a hentesnél jégen tartották a halat és a pult mögött egy wokban zubogott a forró olaj, kérésre a halat, rákot, polipot ott azonnal beledobták és kisütötték.
Szóval tudnék itt élni, ha...

... ha nem lenne ilyen dögmeleg. Bangkokban azt hittem meleg van, de itt, a dzsungelben a meleg szó új értelmet nyert. Jim Thompson múzeumában a különleges szemű túravezető viccelődött, hogy Thaiföldön három évszak van, a meleg, a melegebb és a legmelegebb. Mi most váltottunk a melegebbe, de én nem akarom megtudni milyen, a legmelegebb. Most már elhiszem Zoli barátomnak, hogy ezt nem lehet megszokni!

Visszamentünk a szállodába és örvendeztünk, mert ameddig a hipermarketben sztároskodtunk beborult az ég. Mikor kijöttünk a hőérzet 38 fokról lezuhant 34-re, ami higgyétek el, már felüdülésnek hatott, nem is izzadtunk át két percen belül! De mikor elértük a hidat kisütött a nap és a híd közepére már szakadt rólunk a víz.

A hotelben egy gyors hideg zuhannyal kezdtünk, aztán a Fiatalúr emberré történő faragása új fejezetéhez érkezett, megnéztük Ryan közlegény megmentését. Ez Petrának is megrázó élmény volt, főleg az elején a partraszállási jelenet. Bendegúz azért nézte, tetszett is neki, remélem tanult ebből a filmből is ezt-azt a hősiességről, bajtársiasságról, önfeláldozásról és a kötelességtudatról.

Végül nem fejeztük be, mert a rejtélyes tennivalója miatt fél nyolckor faképnél hagyott minket, úgyhogy mi megnyitottuk az otthonról hozott Panyolai Elixirt és egy-egy feles bedöntésével igyekeztük elejét venni a thai ételek káros mellékhatásainak - hogy tiszta legyen minden, mint a pálinka, amit ittunk, semmilyen mellékhatást nem tapasztaltunk eddig, pedig nem ittunk mást, csak vizet meg fehérjeturmixot, de ürügynek jó volt, pontosabban nem árt az elővigyázatosság.

A pálinka után meg nekiálltunk sorozatot nézni, aztán alvás, holnap meg nekiállunk megszervezni az itteni programokat, bár a nagy terv, miszerint egész napokat túrázunk a dzsungelben most megdőlni látszik, mert nekem eszem ágában nincs ebben a hőségben és páratartalomban húsz-harminc kilométereket gyalogolni...