Mára Marbella volt a terv a délelőttre s a tetőtéri medence délutánra. Emiatt elég korán kellett kelni, Petra még szólt is, hogy állítsam be az ébresztést fél hétre. Mondom felesleges, eddig is keltünk magunktól hat-fél hét között, de azért beállítottam - végül ez mentett meg minket az elalvástól. Talán kimerültebbek voltunk, talán a hülye angolok döntetlenje Szlovénia ellen fárasztott le, de mindhárman az ébresztőre keltünk.

A reggeli, örömmel közlöm, zökkenőmentes volt, végre mindkét családot örömmel fogadták, ez három napba tellett. Viszont 7:55-re jött az autó értünk s indultunk a buszpályaudvarra, onnan pedig Marbellába. Előtte utánaolvastunk, szép az óvárosa, gazdag környék, ami az éttermek árain látszott is - azonnal tudtuk, hogy nem ott fogunk ebédelni. A paella itt 8,5 euró helyett 18 euró volt, a tegnapi polipsaláta 8 helyett 15 - bár lehet nagyobb adagot is adtak, azt nem tudjuk.

Mindenesetre a buszút eseménytelen volt, elbámészkodtunk, volt aki aludt az egy órás út alatt. Az idő kellemes volt, 24 fokkal indult a nap, nem is kívánhattunk volna jobbat, szebbet. Elég sok turista jött velünk Malagából, ráadásul útba ejtettük a repteret is, ahol további utazók csatlakoztak, így majdnem megtelt a busz. Nem volt akkora luxus, mint a hazaút Granadából Robival, de panaszra se volt okunk.

Először a kikötőt néztük meg, őszintén szólva semmi extra, még különösebben drága vagy nagy jachtot se láttunk, viszont a strandjuk szép volt, ráadásul az összes zuhany működöt, ellentétben a malagai strandokkal. A tengerparti sétány is kellemes volt, pálmafákkal szegélyezett és nem is volt zsúfolt, egy-két kocogó vagy korai turista bámészkodott rajtunk kívül.

Utána megindultunk az óváros felé - na, az volt az igazi szenzáció. Őszintén szólva Marbella egy-másfél óra alatt bejárható, a történelmi negyed valóban szép, az megéri, a többi viszont semmi extra. Ebben a negyedben viszont szívesen bóklásztunk, szűk utcák, hangulatos terek és ami a legjobb, nem giccses, nincs túldekorálva. Pont annyi virág lóg a falakon, amennyi kell, pont annyira tiszta, hogy jól essen a séta, de nem patikatisztaságú, nem mű. Itt aztán tényleg nagyon jó fotókat készítettünk.

Hazaút busszal történt, természetesen, semmi extra, talán annyi előnye volt, hogy mivel a déli busszal jöttünk nem volt olyan drága a jegy, mint a reggeli csúcsidőben, illetve nem volt helyjegy sem, ültünk ahova akartunk. A visszaúton Robin és rajtam kívül mindenki aludt, mert bár nem gyalogoltunk annyit, mint eddig - minden nap volt minimum 20 ezer lépés -, a korán kelés miatt fáradt volt a brigád.

Megérkezés után Robi szintet lépett, megszerezte a Bolt és Uber appokat, innentől ők is tudnak autót rendelni s menni a nagyvilágba.

A szállodában vettünk pár szendvicset ebédre, megnéztünk egy Boston Legal-t aztán aludtunk. Ébredés után a felnőttek átmentek a szomszédos plázába - én vettem napszemüveget meg két nyári rövidnadrágot, Csilla meg egy szandált, a gyerekek meg felmentek a tetőre a medencét kipróbálni. Bendegúz ilyen-olyan okokból 3. napja van telefon nélkül, de mondtam neki, hogy ha úszik ezer métert visszaadom neki a készüléket. Tegnap a strandon nem vette komolyan, úszhatott volna de arra épített majd úgyis kidumálja magát, de ez sajnos nem jött be. Szóval ők felmentek úszni...

Miután visszaértem a plázából - én jöttem el elsőnek - magam is felmentem a tetőre megnézni a medencét. Hát látom a lapajt, hogy szárogatja magát, Patrikon se látszottak az úszás általi kifáradás csalhatatlan jelei, ennek meg is tudtam az okát: a tetőtéri medence egy nagy átverés, kb 2x5 méteres kád, fél méteres vízzel. Néhány szerencsétlen napozott ott a medence mellett, de én fordultam is vissza a szobába, hogy itt én nem égetem magam.

Ezt megírtam a többieknek, hogy a medencés pancsolás leó, akkor az lett a döntés, hogy lemegyünk egy másik strandra s ott királykodunk. Igen ám, de az Uber először írta, hogy a sofőr érkezik 9 perc múlva. Aztán ez lett 19, ok. Lemegyünk, még négy perc. Aztán 11. Aztán egy perc, aztán hét. Ott kóválygott a paraszt a hotel körül, de nem vett fel minket. Végül kiírta, hogy egy perc, megörültünk, mert akkor már 40 perce vártunk, de az app megint átváltott 14 percre - ekkor Petra törölte a hívást.

Abban maradtunk besétálunk a városba s ott vacsorázunk, így is lett. Kóvályogtunk egy darabig aztán találtunk egy tengeri éttermet, paellát akartunk. Végül 7/10-et kaptak, mert egyrészről Robi kajáját egyszerűen nem hozták ki a többivel - fél órával később érkezett, mikor már mindenki végzett -, illetve a szomszédos asztalnál artikulálatlan hangon üvöltött 6 angol turista, 4 nő és 2 férfi. Nem voltak már szomjasak, az ok, de miért kell üvölteni. Nem csak engem zavart, mindenki őket nézte, de nem szóltam, pedig a tegnapi szlovén x miatt amúgy is haragszok most az angolokra, de hogy még ilyen rajcsúrt is csapnak miközben meghitten vacsoráznánk... Végül hagytam őket, Petra is, Bendegúz is rettegve nézett rám, hogy mikor fogy el a türelmem, de rájuk cáfoltam s kitartottam, nem lett jelenet.

Kaja után Csilla és Robi nekivágtak kettesben a városnak mi meg visszaindultunk a hotelbe. Mondták, hogy menjünk mi is, de a blogot megírni, kiválogatni és feltölteni a fotókat az minden este másfél óra. Persze menjek sétálni, meg blogot is írjak, meg legyen program másnapra - azért én is szeretnék kikapcsolódni esténként, megnézni egy meccset vagy egy sorozatot... Persze a család támogat, jelenleg DJ Guzmán adja a muzsikát, kedvenc számaimat tolja, Petra meg táncol, dobol a fejemen, szóval teljesen megbolondult.

Szóval vacsora után mi eljöttünk, Patrik is velünk tartott, ő most nagyon olvas - ígértem neki egy Clash Royale Diamond Pass-t, ha a nyaralás alatt elolvassa Graham Shelby-től a Penge élét. Egyelőre nem áll rosszul, még az is lehet, hogy megcsinálja - mindenesetre mikor megkérdeztem, hogy van-e kedve játszani elhajtott, hogy olvasni szeretne. Még utóbb rákap az olvasásra!

Mi egy Boston Legal epizóddal fejezzük be a napot, utána megnézzük valamelyik meccs végét. Holnap botanikus kert van délelőttre, délutánra meg elmegyünk valami kisvárosba, ott strandolunk esetleg, s csak este jövünk haza.

Denny Crane.