Erőt, egészséget!

Ma érdemes lesz végigolvasni, elég színes, változatos napunk volt, ráadásul nagy dolog is történt, összefutottam egy igazi thai celebbel, aki persze megkapta Gabibától a reality checket - de haladjunk sorjában.

A reggeli már vidám hangulatban telt, hiszen szólt ugye ez az akusztikus zene híres slágerekkel, és a Petra az istennek nem tudta eltalálni egyiket sem. Így let a Besame Mucho-ból "Mucha de Mucho", a Wind of Change-ből "Julia" - Bendegúzzal nagyon jól szórakoztunk.
Ráadásul ugye a' la carte reggeli volt, a Kopasz meg kirendelt magának valami csípős rizst, azon sopánkodott, nem is ette meg, nekem kellett elpucolni azt is - mondjuk ez tényleg csípett.

Kaja után a szokásoknak megfelelően kilenckor találkoztunk állandó sofőrünkkel, Mr. Oat-tal a szálloda előtt. Mára azt beszéltem meg vele, hogy 3 helyet látogatunk meg, de ez egy végtelen korrekt fickó, mivel a közelben voltak látnivalók végül hat helyre vitt el minket. 1200 bahtot kért eredetileg, végül 1500-ban maradtunk a három extra kitérő miatt. Ha valaha bárki is Kanchanaburiban járna, itt a kártyája, őt jó szívvel tudjuk ajánlani:

Elsőnek Wat Tham Mungkorn volt a cél, ez egy Buddha szentély és templom, az érdekessége, hogy fel lehet menni a hegyre lépcsőn - de előtte még elhaladtunk egy kínai temető mellett, az is nagyon érdekes volt összehasonlítva az európai temetőkkel.

Ezt a képet a netről szedtem, mert nem álltunk meg a temetőben, de ilyen halmok voltak végig, hasonló sírokból kell elképzelni vagy háromszázat.

Na, a templom. Hát ez egy fitness templom, mert valami hétszáz lépcsőfokon lehet a tetejére feljutni - mi azért nekivágtunk. Ja, egyébként ez is teljesen ingyen van, mint a legtöbb látványosság. Szóval megindultunk fölfelé, mint kiderült 69 emelet lett a vége Petra okosórája szerint és már itt hálával gondoltam Mr. Oatra, hogy ide hozott minket elsőnek s nem a déli hőségben kellett felfelé lépcsőzni.

A kép előterében látható egy nagy kőgolyó, olyan, mint az Uránusz. Hát mint kiderült, ez ilyen varázsgolyó, ha megérinti az ember az első gondolata valóra válik. Én még érintés előtt elkezdtem mantrázni, hogy lottóötös, lottóötös, aztán megérintettem, gondolataim továbbra is a lottóötös megnyerésére fókuszálva. Szóval ha hazamegyek veszek egy szelvényt és ha tényleg megnyerem, dögöljek meg, buddhista leszek halálom napjáig.

Az érdekesség egyébként annyi volt, hogy a sárkány gyomrában ment fel a lépcső - legalábbis egy darabig. A gyomorfalára meg ilyen képeket festettek ismét, amiket a Smaragd Buddha templomában is láttunk. Bár előzó bejegyzésemben zajos sikert arattam a képekkel és a fordításokkal, most nem akarom magam ismételni, úgyhogy nem rakom be ide a képeket, bár ezek más korban és stílusban készültek - de hasonlóan tanulságos mondanivalót közvetítettek.

A sárkány gyomrában árnyék volt, később meg barlangban lépcsőztünk, meg bambuszerdőben, de én úgy leizzadtam, hogy az út felétől levettem a pólóm, mert patakokban folyt rólam a veríték és nem akartam úgy beülni Mr. Oat szép Isuzu terepjárójába. Majd ha rám szól valaki visszaveszem, de senki se szólt.
Mindenesetre ahogy egyre feljebb jutottunk egyre szebb volt a kilátás.

Közben meg voltak ilyen állomások, ahol lehetett meditálni, imádkozni, harangot kongatni. Ja, én minden harangot megkongattam, óriásdobot megvertem - a családom ilyenkor gyorsan eltávolodott tőlem, ők nem értették meg, hogy ezek azért vannak ott.

Nem húzom tovább, felértünk a tetőre, elég is volt ennyi lábedzés - egyébként mind Bendegúz, mind Petra szó nélkül megcsinálták, pedig azért ez kemény volt. De a tető kárpótolt mindenért, már csak azért is, mert fent fújt a szél és nagyon jól frissített. De a látvány is kielégítő volt, aki jó kondiban van annak javaslom ezt a mászást.

Nem tudom a kép mennyire adja vissza, de az alsó képen a szobor testébe ilyen féldrágaköveket ágyaztak, azok a piros pöttyök mind-mind féldrágakövek. Nem akartam kifeszegetni egyet sem, csak csodálkoztam, hogy itthagyják őrizetlenül - vagy lehet nagyon olcsók ezek a kövek itt.

Lebumliztunk, mentünk tovább, Wat Tham Sua volt a következő - a wat egyébként a templom, ezt hamar megtanultuk. Ez igazából egy templomegyüttes, ide Petrának kendőt kellett bérelnie 20 bahtért, úgy léphetett be.

Itt is volt lépcső, de nem olyan veszélyes, mint az előző. Felmentünk, megnéztük, ez is gyönyörű, persze, minden épületbe fel lehetett menni, nem is volt veszélyesen sok turista, itt is készültek gyönyörű fotók.

Sajnos a nagy Buddhát éppen tatarozták, de azért lekaptam azt is.

A belső helységekbe cipő nélkül lehetett bemenni, bár voltak tuskó olaszok meg németek, akik bementek cipőstől, de mi követtük a hagyományokat.

Ez egy elég ijesztő szobor egyébként, már látom ahogy Halloweenkor felkel és vadászni indul a kis vízfejű...
Ezután hátramentünk, ott is szép épületek voltak, ráadásul Petra talált egy szép házat, amit persze azonnal megvett volna. Illetve volt egy fa, amit meghagytak és körbecsempézték, az is jól nézett ki, bár hogy mi lesz a sorsa pár év múlva, mikor megnő?

Egyébként hagyományosan megnézzük az ingatlanárakat bárhova is megyünk. Egy ehhez hasonló családi ház 4 hálószobával - igaz, medence nélkül - 43 millió forintnak megfelelő baht. Lehet itt leszünk nyugdíjasok...

Innen mentünk a Szent Fához - Monkey Pod Tree -, ami Thaiföld szerte nagyon népszerű, jönnek busszal az iskolások, nyugdíjasok, hogy lássák.

Itt esett meg a nagy kalandom a celebekkel, háháááá. Történt ugyanis, hogy mikor közel mentünk felfigyeltem, hogy egy ázsiai pár sétál körbe a fa körül, veszik őket kamerával, biztonságiak, műszaki szakemberek felügyelete alatt. Mindenki el is takarodott az útjukból, egyébként ekkor még én is. Aztán újravették, meg pózoltak, mutogattak, aztán videó helyett fotók. Még mindig vártam, sőt, el is mentem egy másik oldalra, hogy abból a szögből majd akkor fényképezek, de hőseink is pont arra jöttek. Thaiföld, buddhizmus, türelem, szóval egykedvűen vártam ott a lépcsőnél, hogy befejezzék, észre is vették, hogy várok, de ignoráltak. Ez mondjuk nem tetszett.
Aztán jött egy másik fiatal lány, ő is felment a fickóhoz, aztán az első lány egyedül, majd a másik lány egyedül, minden szögből, különböző pózokban fotózkodtak újra, meg újra. Ekkorra a családom érzékelvén a közelgő vihart egyből magamra hagyott, szépen úgy tettek, mintha másfelé lenne dolguk, pedig itt még csak álltam.
De az arcomon lehetett valami, mert az egyik lány észrevett, ahogy ott állok, aztán két fotóval később megint ránézett és összerakta a puzzlet. Meghajolt, elnézést kért és elment onnan. De a másik lány a fickóval még akart képet, az asszisztensek meg a videósok persze táplálták az ötletet. Ekkorra már a másik lány is észrevett, pedig uralkodtam magamon, meg se szólaltam, Petra meg közelebb jött a fa felől, hogy most mégis mi van. A lány az arcom láttán gyorsan lelépett az állványról, hősünk maradt ott, meg a biztonságiak és a fotósok, videósok. 
Ekkor vett észre a legény és megkérdezte, hogy fényképet akarok-e? Visszacsikorogtam, hogy igen, erre várok egy ideje. Mondta, hogy persze, mehet, én meg intettem a Petrának, hogy jöjjön, lefotózom a fa előtt. A celebhuszár észrevette ekkor Petrát és felvilágosult arccal intett neki, hogy jöjjön mellé, emelte a karját, hogy majd átöleli. Petra bátortalanul meg is indult, a fiatalember meg sugárzó mosollyal várta.
Mikor Petra odaért mellé a srác biccentett, hogy ok, mehet a fotó.
Én meg mondtam neki, hogy jól van, csak mozduljál ki a képből, mert nem téged akarlak fotózni, hanem őt és a fát. 
Persze, majd ölelgeted itt a feleségem, nem is tudom mit gondolt.
Mindenesetre egyből az arcára fagyott a mosoly, el is csendesült ott mindenki, de becsületére legyen mondva, szó nélkül lekullogott a lépcsőről és elkészülhettek az alábbi képek:

Petra itt nagyon mosolygott, hogy elküldtem a fickót és őt választottam egy helyi híresség helyett. Sőt, hogy táncoljak az idegeiken még Bendegúzt is odahívtam pár kép erejéig és most a stáb várakozott ránk.

Annyiban hálás lehetek a stábnak, hogy szépen lepucolták a járdát a fa körül, illetve tényleg egy szót sem szóltak, tiszteletben tartották, hogy most mi következünk.

Mind a mai napig nem tudjuk kik lehettek, de tényleg valami valóságshow sztárok vagy énekesek lehettek, mert ez várta őket a parkolóban:

Persze nem tudom, hogy a hangfalas partybuszoknak volt-e közük a párhoz, de logikusnak tűnt, hogy kamerázták őket a fa körül, meg egymillió fotó, biztonságiak, a parkolóban meg ezek a járművek állnak, talán tévedek.
Annyit tudtunk leovasni, hogy Pink Tour, de a google semmi thai vonatkozású személyt nem adott ki erre, szóval tényleg nem tudjuk kik voltak azok.

Innen átgurultunk a Kwai-folyóhoz, van ugyanis ilyen Skywalk, átlátszó plexin lehet kimenni a folyó fölé jó magasan. Semmi extra, felmentünk, csináltunk pár fotót, elbeszélgettünk ilyen holland nyugdíjasokkal, aztán mentünk tovább.

Ezután jött ugye a Death Railway múzeum, a fogolytáborokról, aminek a képeit már tegnap felhasználtam. Annak a büféjében megebédeltünk, majd az utolsó állomás volt a Kwai-folyó legendás hídja, illetve előtte ki voltak állítva régi mozdonyok meg sínen futó teherautók.

Ami nagy volt még itt, hogy volt körülötte igazi ázsiai bazár. Árultak itt mindent, ruhát, kalapot, ernyőt, késeket, ennivalót, édességet, mindent. Ide persze bementünk, tátva is maradt a szánk. Hamar szét is váltunk, én Bendegúzzal egy késesnél kötöttem ki, vettem is egy Browning zsebkést biztonsági öv vágóval, üvegtörővel az internetes listaár 60%-áért.

Elég masszív, liner lock-os, borotvaéles, csak az a baj, hogy 80mm a pengehosszúság, szóval illegális az EU-ban és az USA-ban - kivéve Texast. 
De ha már illegális, árultak rúgós késeket is, meg egyéb, még ennél is nagyobb pengéket tényleg nagyon jó áron, de még shurikent, vadász és taktikai tőröket, mindent. Egyből Robira és Ricsire gondoltam, el tudnának itt nézelődni ők is!

Petra is vásárolt, ő ilyen szatyrokat meg nézelődött szuvenírnek valót, de abban maradtunk majd visszamegyünk ide külön, mert a sofőr várt és nem akartunk kiszúrni vele, hogy órákat itt töltünk a forgatagban.

Persze, a legendás hídra is felmentünk, fotó is készült.

Visszamentünk a sofőrhöz, aki hazavitt minket a hotelbe. Csendespihenő - nekem blogírás, ugye -, aztán pacsáltunk. Megint a hotellel szemben vacsoráztunk, 40 bahtért fejenként, de most mást keresünk majd, mert ugyanaz volt a menü - nagyon finom, de azért minden nap nem akarjuk azt enni.
Bár nekem megfelelne, de gyanítjuk, hogy a Kalapács lázadna.

Vacsora után megnéztük a Pelikán ügyiratot - annak idején megvettem dvdn, de szerencsére készítettem róla a laptopra biztonsági másolatot, mert a lemez már nincs meg.
Érdekes, hogy a Fiatalúr az utóbbi estéket nem töltötte velünk, hogy ő fáradt, meg nem tudta mit akar nézni, illetve Dr. House-ba kiegyezett, de itt csak thai, vietnami meg kinai felirattal érhető el, úgy meg nem lett volna az igazi.
Mindenesetre ma kijelentettem, hogy mi eldöntjük mit nézünk, aztán ő vagy csatlakozik és nézi velünk, vagy mehet a szobájába. 
Jött hozzánk mozizni - ha leegyszerüsítjük a döntéseig mondjuk igen-nem-re, akkor jelentősen megkönnyítjük a dolgát.

Annál is inkább, mert forró csoki partyt tartottunk. Itt a szobához jár forró csoki, minden nap kapunk kettőt por alakban, forró vízbe kell önteni és már ihatjuk is. Ezt minden map megittuk, Bendegúz is megszerette, szóval azt kortyolgattuk a film alatt felváltva, mert csak egy korsó van a szobában.

Holnap henyélés, onnan folytatom.

.