Erőt, egészséget!

Aki az elefántokat szereti, annak ez a mai bejegyzés ünnep lesz! Ma mentünk ugyanis az elefántos programra, hát az kiváló volt, elsőrangú, de haladjunk sorjában.

Ahogy mindig, ma is reggelivel kezdtünk, a dim sum és a müzli állandó, emellé még ettük ugye a gyümölcsöt, rántottát, tükörtojást, én meg ezt a thai zöldséges rizst, elég jó fűszeres, megszerettem nagyon. Mindig narancslevet iszunk mellé, kivéve Kispetrámat, aki ugye megfázott. 
Hogyhogy megfázott, mikor mindig azt írod, hogy milyen meleg van - teszitek fel a kérdést teljes joggal. Nagyon egyszerű, a szobában állandóan hadakozunk, hogy kell légkondi vagy sem. Én kikapcsolom, ő bekapcsolja, úgyhogy ennek az eredménye az lett, hogy reggelre megfázott, bedugult az orra, hangja is rekedt, úgyhogy ő teát ivott. Hoztunk gyógyszert, kapott is, remélem holnapra meggyógyul - de ez legalább a javamra döntötte el a légkondi kérdést...

Elefántos program... Őszintén szólva egyáltalán nem volt kedvem ilyesmiben részt venni, parasztvakítás, turistacsapda, állatok kizsákmányolása, szóval volt tucatnyi érvem, de Petra egyfolytában utánuk sóhajtozott, úgyhogy beadtam a derekam. De még itt is majdnem meghiúsult, mert a sofőrünkkel leboltoltam, hogy kilencre jön értünk s visz minket, de Petra aggódott előző este, mert a hotel katalógusa szerint be kell jelentkezni legalább egy nappal korábban - akár a félnapos, akár a teljes napos programot akarjuk. Azt mondanom se kell, hogy mi nem regisztráltunk sehova, mi Molnárok vagyunk, spontán élünk. Úgyhogy elindultunk, hogy legrosszabb esetben kidumáljuk magunkat - pontosabban bedumáljuk magunkat a programba.

Útnak is indultunk, de nem arra, amerre kellett volna, kb az ellenkező irányba fordult a sofőr az első T elágazásnál. Mondom, jól van, ő van itthon, eddig is tudta mit csinál, menjünk akkor balra. Haladtunk is jó negyven percet, ami annyiban jó volt, hogy most teljesen más tájat láttunk. Végül letértünk a főútról egy ötödrangú útra, majd egy földútra. Már azon kezdtem agyalni, hogy szervkereskedőknek ad el minket, vajon legalább a tetemünket megtalálják-e, mikor a földút baloldalán megláttam az elefántokat. Emberünk továbbhajtott, majd egy parkolóban már futottak is felénk a házigazdák, konkrétan egy család, egyenpólóban. 

Na, az hamar kiderült, hogy itt nem a turistacsapda mutatványos elefántok lesznek, mivel magunk voltunk látogatók. Egy képeskönyvből lehetett kiválasztani mit akarunk csinálni, egy 30 perces programot választottunk, ami elefántetetésből és fürdetésből állt - ez utóbbi csak Petra részére, neki volt ez a vágya, nekem meg férjként az a dolgom, hogy teljesítsem a vágyait a realitás talaján maradva, szóval mehetett fürdeni az elefántokkal.

De elsőnek az etetés volt, illetve elmondtak ilyen biztonsági szabályokat, hogy ne csapjuk be az állatot, ne incselkedjünk vele, stb. Miután az eligazítás megvolt, meg is jöttek az elefántok. Egy hím és egy nőstény jött, a hátukon meg lovagolt egy-egy gondozó. Ezek ugye indiai elefántok, szóval jóval kisebbek az afrikainál, de hát hatalmasak voltak ezek is, főleg a hím. Lebandukoltunk velük a folyóhoz, ott volt az etetés.

Ilyen gumós növénnyel etettük őket, olyan forma volt, mint a cékla.

Etetés után lehetett őket magukban is fotózni, itt már szerettek minket, mert enni adtunk nekik. Ilyen alapon Bendegúz is elefánt lehetett korábbi életében - mindenkit szeret, aki enni ad neki.

Már itt lehetett simogatni őket, meg vakarni, eltűrték. Érdekes, hogy az elefántok fején is van ilyen sörte, elég hosszú, olyan, mintha ritkás haja lenne. Azt is lehetett vakarni, meg a fülét, orrmányát, örült az mindennek.

Ezután jött az igazi attrakció, Petra, a Dzsungel Királynője elefánttal fürdött. Elsőnek Pami, a nőstényelefánt bandukolt a vízbe. Türelmetlen feleségem azonnal indult volna utána, de a vezetőnk visszafogta, mert az elefánt a fürdést azzal kezdi, hogy belekakál a vízbe. Ez valóban így történt, a ravasz állat beállt folyásirányba és kitolt két alkaromnyi kábelt. A Dzsungel Királynője tétovázni látszott, mégsem volt annyira vonzó most az elefántfürdetés, mivel a két guriga ott lebegett a víz felszínén. 
De mondtam neki, hogy ne csüggedjen, mert elviszi a víz hamar - úgy is lett. Ezután Kispetrám is bement a vízbe és elkezdett barátkozni az elefánttal.
Eleinte csak mellette toporgott, aztán felmászhatott a hátára.

Itt aztán nekiállt kefével lesikálni az állatot. Dolgozott szorgalmasan, közben meg nevetett, úgy csillogott a szeme, mint egy kisgyereknek. Itt már én is úgy gondoltam, hogy megérte az elefántos program, olyan boldog volt, hogy az átragadt ránk is.
Az elefánt meg felszívta a vizet aztán hátraspriccelt, betakarta vele Petrát, aki ennek nagyon örült, amíg el nem mondtam neki, hogy a vízzel együtt az elefánt a taknyát is ráfújja, ezután igyekezett elkerülni a vízsugarat. 

Ráadásul Petra, az Elefántok Úrnője még frizurát is próbált szerencsétlen Pami sörtéjéből kialakítani, de egy idő után feladta, mert akármilyen irányba kefélte, azok visszaálltak eredeti pozícióba és meredtek az ég felé.

A fürdetés véget ért, megnézhettük, ahogy az elefánt egy fa törzsén módszeresen végigmasszírozza magát, nekidözsölte magát, de minden oldalról, még a combjait is megvakarta a ravasz állat. Közben meg is száradt, ami jó volt, mert utána megint lehetett velük fényképezkedni.

Ezt az utolsó képet elnézve megértem a család irányomba kifejezett visszajelzését. Én ugyanis direk nem mentem el borbélyhoz, hogy a képeken ne kommandós fejem legyen, de már napok óta mást se hallot Petrától és Bendegúztól, hogy ez nem jó, a felnyírt, rövid hajat szeretik. Én meg gondoltam ne legyen már agresszív fejem, de hát így hozzon az ember áldozatot! Hazamegyek s letolatom a francba, már az út előtt is azt kellett volna...

Ezután hazamentünk, visszatekintve azért volt nagy élmény, mert nem egy parádé, egy cirkusz volt, több tucat vagy akár száz turista előtt, hanem egy bensőséges, személyre szabott élmény - és nem is volt drága. Adtunk borravalót is, mert tényleg jól éreztük magunkat, ráadásul csomó érdekességet is mesélt a kísérőnk az elefántokról, például megélnek akár 70-80 évet is, napi 350 kiló kaját megesznek fejenként, szóval otthon nem lesz elefántunk...

Csendespihenő után a Fiatalemberrel leedzettünk, a Nudnik is csatlakozott, neki nem volt meg a 10 ezer lépés, úgyhogy sétált a gépen emelkedőnek - addig is együtt voltunk. Utána mi csobbantunk a medencében Bendegúzzal, ami nagyon jólesett, majd a parton sakkoztunk fél órát. Közben Petra, aki nem kívánta a vizet megfázása miatt felfedezte a teraszunkon a hintaágyat és ott hesszelt, olvasott, telefonált, szóval jól elvolt ő is, míg én a Bendegúzzal beszélgettem.

Ez jó volt, mert az edzés is közös élmény, utána a sakk, a beszélgetés, így minőségi időt töltünk együtt kettesben. 
Egyébként működik a program - ugye a nevelése három szinten zajlik párhuzamosan. A fizikai szint a sport, az edzés, most már jön velem súlyzózni és kevés dolog tölt el nagyobb büszkeséggel egy apát, mint mikor látja, ahogy a fia erősdik, emberesedik - márpedig a Fiatalúr most már kimondottan erős.
A második szint a szellemi, azaz a sakk, a heti egy könyv elolvasása, a tanulás. Ebben is fejlődik - na nem sakkban, de a heti egy könyvet azért elolvassa és a jegyei is nagyon jók.
Végül, talán a legfontosabb, hogy ember legyen, itt a viselkedését pallérozom, azaz mondjon igazat, álljon ki a véleményéért, ne hagyja magát és realistán lássa a világot.
Talán ez utóbbiban látja Petra a legnagyobb fejlődést, mindig mondja, hogy Bendegúz elgáborosodik, ami ugyancsak mérhetetlen büszkeséggel tölt el - egyébként igaz is, ugyanúgy viccelődik, bosszankodik vagy éppen áll ki édesanyja mellett, mint én.

Megint a hotelben vacsoráztunk, koromsötét volt már, nem volt kedvünk kimenni a helyi kajáldákhoz. Elkényelmesedett a valagunk, na! Nem is volt olyan fenomenális a vacsora, mint tegnap, mindhárman teriyaki csirkét ettünk, nem volt rossz, de Bendegúz már elkezdett sóhajtozni, hogy Emimama vajon milyen levest főz majd, ha hazaérünk, meg hogy reméli Cordon Bleu lesz a második, mert azt most nagyon megenné. 
Ezen csak fogtam a fejem, itt van a világ másik végén, egzotikus ételek, luxusszálloda, de csak a babgulyás meg a cordon bleu...

Vacsora után ki-ki ment a dolgára, nem néztünk nagy filmet. Bendgúz a szobájában sztároskodott, mi meg megnéztünk egy részt a sorozatból aztán aludtunk - annyi változás volt, hogy nem légkondit járattunk, hanem kinyitottuk a teraszt és a hűvös éjszakai levegőt használtuk frissítés gyanánt.