Boldog új évet mindenkinek!

A végével kezdem: most már elhisszük, hogy itt van a világ legnagyobb tűzijátéka! Sokat tapasztalt, világlátott ember vagyok, de amit Funchalban előadtak éjfélkor az mindent vitt. A részletekről majd később, csak ezt a legelején szerettem volna tisztázni.

Jót aludtunk, nyolc körül keltünk és a tegnap vásárolt sonkát, sajtot reggeliztük, az mondjuk rendben volt. Utána Petra elment a Kopasszal vásárolni, én meg itthon maradtam a blogot írni. Jól bevásároltak, ebédet csináltunk, aztán megnéztünk egy JAG-et, majd déli alvás. Ez jólesett.

Délután három körül kerekedtünk fel, s mentünk a szállástól 150 méterre lévő botanikus kertbe. Őszintén szólva ide csak azért mentünk, hogy kipipáljuk, de végül minden várakozásunkat felülmúlta, csodát láttunk itt is! Elég nagy terület, tavakkal, erdőkkel, kaktuszokkal, nagyon szép volt minden, millió gyönyörű kép készült.

A felénél kiültünk a botanikus kert vendéglőjének teraszára egy italra. Kopasz jeges teát ivott, mi meg sangriát, ami passiógyümölcsből készült. Elég egzotikus volt, bár az én ízlésemnek túl édes - mindenesetre Petra a mennyországban érezte magát, ő nagyon szereti az ilyesmit, mi meg a kedvibe jártunk, hadd örüljön.

Utána a botanikus kert déli oldalát jártuk be, itt voltak a kaktuszok, a pálmaerdő meg ilyen angolkert, ahol a megnyirt növényeket mutatták be. Ez is nagyon tetszett, igazából az egyik legszebb botanikus kert volt, amit valaha láttunk. Száznál is több képet csináltunk, csak párat töltök fel, nem is biztos, hogy a legszebbeket, mert nehéz eldönteni.

A pálmaligetben láttuk a tűzijáték rakétáit, két fickó őrizte, mivel a botanikus kert fent van a hegyen, innen is lőnek majd ki - ráadásul elég sokat, több millió forint pirotechnika volt ott két mellényes figura őrzésére bízva.

Találkoztunk itt magyarokkal is, nagyon nem szóltunk hozzájuk, egy fiatal pár volt két asztallal odébb a teraszon meg egy család az angolkertben. Ezek a majmok elkezdtek angolul beszélni, mikor meghallották, hogy magyarok vagyunk, hát majdnem felröhögtem. Egyrészt ezt mi szoktuk, másrészt már a gondolat is sértett, hogy egyáltalán feltételezték, hogy szóba állnék velük - ilyen fiatal szülők voltak két pincebogár gyerekkel. Mindegy, nem szóltam hozzájuk, Petra már többször is figyelmeztetett, hogy pihenni és kikapcsolódni vagyunk itt, nem a népet nevelni.

Ha már itt jártunk, csináltunk Petrának pár portrét a céges profiljához - szép háttér előtt még különböző pózokra is hajlandó volt.

A botanikus kertből öt körül jöttünk el, utána volt kis szabadfoglalkozás mindenkinek, aztán nekiláttunk vacsorát főzni. Rákot, kagylót sütöttünk fokhagymás olajban, aztán felöntöttük fehérborral, abban főztük meg. Mellé jó spagetti volt, meg a fehér bor maradéka. Elég jó lett, főleg a szaftja, Petra kitalálta, hogy nem is kell ehhez tészta legközelebb, hanem majd friss bagettel tunkoljuk - persze friss bagettünk nem volt, mert a rggeli bevásárlók nem óhajtottak sorban állni a pékségnél - a szállásadónk mondta, hogy nagyon finom itt a pékáru és mindig hosszú a sor, de hogy 35-en álljanak s várjanak kenyérre-miegyébre, azt nem hittük volna.

Vacsora után indult a JAG maraton - valahogy el kellett ütni az időt éjfélig. Arra jöttünk rá, hogy mi nem vagyunk ilyen szilveszterező család, teljesen hidegen hagyott az egész dolog mindannyiunkat - legszivesebben mentünk volna aludni a francba. Igen ám, csakhogy itt nyolc körül beindult a magántűzijáték, aztán tíztől rákapcsoltak, hogy éjfélre mindent ellőjenek, mert akkor ugye kezdődik az állami. 23:30-kor ki is ültünk a teraszra, de már 10 perc után untuk az egészet, pedig kitettek magukért. 23:58-kor már mondtam kezdjétek el aztán hadd aludjunk.

Na, éjfél. Itt olyan tűzijáték-show volt, amilyet eddig még videón se láttam. Nem egy helyen lőtték ki a rakétákat, hanem a város körül mindenhol, ráadásul összehangolták az akciót és ilyen koordinált látványvilágot teremtettek. Ráadásul a kikőtőben horgonyzó óceánjárók elkezdtel tülkölni, egymással versenyeztek ki a hangosabb, ez nagyon tetszett Petrának.

Persze a legnagyobb show a botanikus kertből jött, ezt nem is hittük elsőre, ezért a kikötőt lestük. Aztán egyszer csak nappali világosság lett, mondom itt  bunyevácok atomot robbantottak, de csak a botanikusok döntöttek úgy, hogy mostantól ellopják a showt. Át is mentem a másik teraszra, ami arra az oldalra nyílt, hát nem bántam meg - úgy néztem, mint kisgyerek a cukorkásboltban. Ilyen formájú és erejű túzijátékot én még nem láttam! Még pálmafa alakú is volt, az nagyon tetszett, meg ilyen tekergő fénykígyók, lenyűgözött teljesen! Ráadásul a végén egy olyannal fejezték be, ami nem adott csak valami minimális fehér fényt, helyette egyre erősödő hangot bocsátott ki, de mondom, vagy 300 decibelt. Ekkorra már Petra és Bendegúz is ott álltak mellettem és videóra vették a látványt, de itt abba kellett hagyják a filmezést és mindhárman a fülünkre szorított kézzel röhögtünk, hogy az anyjuk úristenit, tényleg ők a legjobbak a világon!

Ami még eltér a magyar szilvesztertől, hogy itt 0 óra 15 perckor abbahagyják a petárdázást, rakétázást. Mindenki ellőtte amije volt, most már hagyják pihenni a jó népet, nem úgy, mint nálunk a sok lumpenproletár, aki még hajnali háromkor is durrogtat, mert most szabad.

Holnapra kirándulást tervezünk, találtam egy 9 km hosszú sétát az óceánparton valami vízeséshez, oda megyünk fel, aztán meg ezzel a felvonóval felmgyünk a nagy hegyre s ott sukárkodunk.

Még egyszer boldog új évet!