Egy nap csúszással jelentkezek, mert a tetves wifi elment és hiába szóltunk a recepción, a majmok csak váltig állították, hogy mindenhol van wifi, mindenhol bivalyerős és próbáljuk újra. Eddig mindez igaz is volt, de tegnap délután egyszer csak eltűnt egy időre teljesen, s miután visszajött ilyen magyar népmesés lett: hol volt, hol nem volt.

A hetedik nap egyébként félig lógós volt. Délig a miénk volt a három kerékpár, ezért reggeli után nekivágtunk és megcsináltuk a partnak most az ellenkező oldalát. A probléma csak az volt, hogy előző este nem aludtunk jól mert a szemközti hotelből felhallatszott a zene még éjfélkor is. Nem az a baj, hogy rossz zenéket húztak, hanem az, hogy a jól ismert slágerek lejátszása helyett felkértek valami helyi megasztárt, hogy élő zene keretében énekelje a számokat. Na most, hogy körülbelül visszaadjam az előadás színvonalát, valahogy ilyennek képzeli az ember az ököritófülpösi kultúrházban megrendezett Kadlott Karcsi tehetségkutató verseny harmadik helyezettjét fél liter rizlingszilváni után.
Mindegy, aludtunk amennyit aludtunk, s reggeli után nekivágtunk a sétánynak.

Az a jó, hogy reggel a csürhenép még alszik, itt tényleg hajnalig tart a buli minden nap, reggel kilenckor olyan néptelenek a sétányok, mint egy mezőváros a zombiapokalipszis után - itt-ott látni egy tántorgót, de igazából magunk vagyunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tudok semmi érdekesről beszámolni. Elsőnek megemlítem az alant látható várat/villát a sziklaormon, ez annyira megtetszett a Somogyipetrának, hogy ő itt el tudná képzelni az életét.

Mi tagadás, én is el tudnám fogyasztani a reggeli rántottámat erre a panorámára:

Ami érdekesség történt, hogy valahogy megkopott az a kép, amit saját magamról kialakítani véltem. Ahogy tekertünk ugyanis a sétányon egy idősebb paraszt odaszólt az elöl haladó Petrának és Bendegúznak angolul, hogy a sétányon tilos kerékpározni. Ez eddig rendben is van. Én egy 6-8 méterrel mögöttük tekertem és a lelkesmátyás polgárőr nekem is elismételte!!!
Ez annyira sokkolt, hogy nem is tudtam kapásból válaszolni, eddig az ilyen jellegű jótanácsokat, véleményeket az emberek általában megtartották maguknak, másodpercek teltek el, mire tudatosult bennem, hogy ez hozzám szólt, ráadásul olyat, aminek én nem örülök. Persze közben én haladtam, reakcióra nem volt lehetőségem, de utána percekig gondolkodtam, hogy ez hogy fordulhatott elő, mit csinálok rosszul vagy mi változott rajtam??? Aztán arra jöttem rá, hogy alighanem a hajam most jóval hosszabb, mint szokott lenni, s ebből az öreg gempa azt szűrte le, hogy én egy ilyen hippi vagyok, vagy aggódó családapa, akit esetleg érdekli az ő véleménye.
Következtetés: otthon azonnal elmegyek borbélyhoz.

Egyébként a sétányokat itt ilyen terek tagolják, nincs sok templomuk, de azok elég jóvágásúak:

Dél körül értünk vissza a szállodába, ebéd után aludni terveztünk, de én nem tudom hogy takarították a felettünk lévő szobát, de olyan lármát csaptak, hogy mindannyian felébredtünk rá. Még fel se mehettem balhézni, mert akkor megtudták volna a nyomorultak, hogy mi eljöttünk Tenerifére aludni, azt meg nagyon nem akartam.

Délután természetesen óceánpart és hullámvadászat volt a program. Eleinte nagy hullámok voltak, Petra ki is élte magát a matracon, siklott a hullámokon egészen a homokig, de olyan igazán nagyon nem voltak, úgyhogy Petra kifeküdt napozni én meg felmentem a szobába a Kopasszal.

Vacsora után megnéztük a Csúcsformában második részét aztán lefeküdtünk aludni, mert mára nagyon komoly buszos kirándulás lett betervezve. Hát az is óriási lett, holnap reggel megírom, hogy behozzam magam.