Na, ha valami megmenti a lomboki hetet az a szállásunk lesz. Erre csak annyi panaszunk lehet, hogy gyenge a wifi, de ezt leszámítva nagyon meg vagyunk elégedve a hellyel. A bungaló mellett tetszik a medence, a reggeli is szuper volt és megtudtuk, hogy van itt konyha, kb mindent megcsinálnak amit szeretnénk, ráadásul a tengerparti lebujoknál olcsóbban. Mégis, talán a személyzet a legjobb, kedvesek, segítőkészek és végtelenül udvariasak - bár ez igaz eddig az egész szigetre, leszámítva tegnap este egy robogós sudribunkót aki miközben a járdán sétáltunk elszáguldott mellettünk az autópályán a középső ujját lengetve és üvöltötte, hogy takarodjunk.
Nyilván nem értem utol, robogott, de azért megátkoztam.

Reggel öt után kezdett dalolni a müezzin, Allah kopassza meg az egész családját! Egyébként nem is értem, miért van erre szükség a XXI. században. Persze, vallás, és a 1235-ben el is hiszem, hogy erre volt szükség, de ma már az igazhitűeknek sem tilos a mobiltelefon, be lehet állítani ébresztőt vagy figyelmeztetőt akár napi ötször is, így aztán mindenki szépen imádkozhatna kedvére, nem az ércestorkú barátunkra ébredne az egész negyed...
Persze, értem én, ha az igazhitűek fel tudnak kelni imádkozni, akkor a gyaur kutyák se aludjanak kilencig!

Mára érdekes játékot találtam ki a családnak: versenyt hirdettem, hogy mindenki gyűjtse össze a pozitív dolgokat, miért jó, hogy Lombokon vagyunk, mit szeretünk ebben a szigetben - bár már estére drasztikusan feljavult a hangulat és reggeli utánra minden rendeződött azért úgy gondoltam ez a kis játék tovább emeli a család morálját. Kopaszt már tudom mit fog mondani, az étteremet, egyfolytában arról beszél, hogy melyik este mit fog itt enni...

Reggeli után kicsit kimentünk napozni, ugyanis Balin parasztbarnák lettünk, kezünk-lábunk és orcánk lebarnult, de a póló és a rövidgatya alatt olyanok vagyunk, mint a csimasz, a cserebogárlárva. Nem akartunk ilyen fehéren kimenni a partra, pláne nem búvárkodni, hogy aztán összeégjünk és jajgassunk. De mára - illetve az egész Lombokra - henyélést és ingyenélést terveztünk, egy búvárkodás van tervezve, illetve lehet átmegyünk Gilire egy napot, meglátjuk hogy lesz kedvünk - meg hát Gili tele van turistával, őszintén szólva az nagyon tetszik, hogy itt alig vannak.

Ez a medence melletti napozás-technikám úgy megtetszett Petrának, hogy ő is csatlakozott:

A Pincebogarunk persze nem nagyon jött ki, a szobájában kütyüzött, de erre a napra ő is megkapta a szabad programválasztás lehetőségét.

Délben megnéztünk egy sorozatot aztán lefeküdtünk aludni, s nagy szerencsére a müezzin éneke előtt mind felébredtünk - így sokkal nyugodtabban élvezem emberünk énekét. Egyébként szépen és lelkesen énekel, azt meg kell hagyni, bár gyanítom valami erősítőt használ Allah kegyelméből, mert a mecset elég messze van, itt mégis minden szavát hallani.

Délután még napoztunk, aztán mikor lehűlt az idő Petrával bementünk pénzt kivenni meg vásárolni valami rágcsát, innivalót, mert amit tegnap Bendegúz választott - valamilyen Fanta - arról kiderült, hogy folyékony, szénsavas rágógumi. Mindegy, mondtam, hogy ő választotta, megvettük, szóval vagy megissza vagy ráöntöm a hajára. Azóta apránként azért kortyolgatja.

Ami a henyélésben jó, hogy van időm sakkozni! Egyik legjobb döntésem az volt, hogy előfizettem a chess.com-ra Dubaiban a várakozás unalmas óráit eltöltendő. Azóta tényleg ugrásszerű a fejlődésem, volt már játszmám, amiben 2300 Élő-pontnak megfelelően játszottam, az már azt hiszem nemzetközi mesteri szint. A probléma, hogy csak egy-egy ilyen játszmám van, a többinél megmaradok 1500-1600 szinten, de hát ezen is dolgozok. 
Ráadásul Petra is kedved kapott a sakkhoz, hogy döntéseiben segítse és memóriáját fejlessze, emiatt persze Bendegúz is újra akarja kezdeni most, hogy van magyar nyelvű oktatás. Meglátjuk ők meddig jutnak...
A képen én vagyok Lord Soth, természetesen, nem az a sapkás bohóc, akit elvertem.

Délután Kopasz kimenőt kapott mi meg sétálni indultunk, de nem arra, amerre a hotel személyzete javasolta, hanem egy másik úton, amit a térképen néztem ki. Hát, mit mondjak, kategóriákkal jobb volt! Eleve nem az autópálya mellett kellett bandukolni, elhagyott telkek mellett, melyeken a tegnap említett kutyák bóklásztak - ezek egyébként nem "igazi" kóbor kutyák, hanem bizonyos telkeken döglenek, még nyakörv is van néhányon. Illetve, ami még fontos, mielőtt itt mindenki a biztonságunk miatt aggódna, ezek a kutyák nem a Trónok harcában látott rémfarkasok, sokkal inkább ilyen rühes, 6-8 kilós lesoványodott ebek, akiket alighanem Bali szent majmai is megkergetnének...

Mindegy is, elsétáltunk a partig Petrával, vettünk ki pénzt, találtunk egy szupermarketet, ami az eddigi legnagyobb volt és már hasonlított az otthon megszokottakhoz. Az odaúton készítettem pár fotót arról, hogy mi nem tetszett eddig - szeméthalmok, elhanyagolt terek - de a kalyibákról nem csináltam fotót, mert ott emberek éltek és nem akartam, hogy kellemetlenül érezzék magukat, hogy a nyomorukat  fényképezem. 
Látjátok, így elérzékenyített egy hét Bali! Együttérzővé váltam!

Az utca kisvártatva egy forgalmasabb útba torkollt, ami egyenesen a partra vezetett. Itt voltak szuper - és olcsó - kajáldák, hamburgerezők, kínai büfé, helyi bódé, még egy új KFC-t is találtunk, ez volt a Kuta Fried Chicken.

A part is kulturáltabb volt, mint a tegnap, arra is rájöttünk miért volt annyi muszlim az óceánnál - szombat volt, ma meg vasárnap, s a családok kimentek oda fürdeni. Ami érdekes, hogy itt az embere ruhástól fürdenek! Most nem vallási előírásról beszélek, mert gyerekek és férfiak is pólóban-nadrágban fürödtek, hihetetlen.

Bevásároltunk, vettünk ki pénzt - egyből jobban érzem magam -, illetve megtudakoltuk, hogy Gili Air-re mennyiért jutnánk el búvárkodni. Fejenként 200-at mondott az ürge a kikötőig, onnan át komppal, aztán ugyanez vissza. Megnézzük Grabbel ez mennyi lenne aztán döntünk - el is mennék, mert szép, meg nem is, mert ott aztán tényleg egymillió turista van...

Itt jegyezném meg, hogy Bali-Lombok egyik legnagyobb előnye idáig, hogy konkrétan nem találkoztunk magyarokkal, ez másfél pontot emel a nyaralásunk értékelésén. 

A hotelben vacsoráztunk. Ez érdekes volt, mert elmondhatjuk, hogy bizonyítottan minden frissen készült: Petra és Bendegúz alkoholmentes mojitót rendelt, egy fickó a hotelből mopeddel ment el a piacra mentáért. Egy órát vártunk az ételre - mi a Kopasszal dupla hamburgert rendeltünk, Petra sashimit választott, ez kb nyers hal volt, hehehe. Sushit akart, elrontotta, de azért megette.

Vacsora után megnéztünk egy dupla részt a sorozat záró évadából, aztán a többiek lefeküdtek aludni, én még sakkoztam egy órát.

Végül a mi a legjobb Lombokban játék eredménye: Bendegúznak a szálloda, az enni-innivaló és a helyiek kedvessége volt a top, Petrának is a szálloda meg hogy van ideje napozni - nem mintha Balin mi erőltettük volna, hogy minden nap menjünk valahova... Így, hogy nem a sittes területen keresztül megyünk a partra már sokkal jobban tetszik Lombok is - bár ahogy bemutattam, szemét, az van.