Ez volt az utolsó napunk Tenerifén. Nagy büdös semmittevés volt, nem mentünk sehova, csak le az óceánhoz - ki tudja mikor tudunk megint az óceánban fürdeni... Azért lesz miről beszámoljak, érdekes napunk - és nyaralásunk - volt.

Sokáig aludtunk megint. Ez érdekes, megkérdeztem vacsoránál a többieket, kinek mi volt a legjobb Tenerifén. Petrának a sok alvás és a mojo rojo szósz volt a legpozitívabb, Bendegúznak a sajtgolyó és a gyümölcsös sajttorta, nekem meg az óceánban úszkálás és hogy végig együtt voltunk. De hogy a reggelre visszatérjek, én se aludtam ennyit nagyon hosszú ideje, mint itt.

Reggeli után mentünk a strandra. Ma elég meleg volt, sütött a nap, de nem nagyon volt szél, némi hullám azért volt - annyi mindenesetre igen, hogy Kispetra újra négyéves legyen, nagyon élvezte a hullámokon való siklást a homokig.
Én is kipróbáltam valamit, amit eddig soha. Kifeküdtem a homokra napozni. Semmiféle törölköző vagy fürdőlepedő, csak a nedves homok, ahogy a természet kínálta. Egyébként szuper volt, eddig féltem, hogy saras leszek, meg homok megy a hajamba, de kiderült, hogy úgyis lemosom magamról mikor megyek a vízbe, a homok meg nagyon kényelmes volt, puha, az ember belefúrhatta magát, sütött a jó meleg nap, de a homok hűvös volt - szóval élveztem. Ami szuper volt, hogy a hullám ott morajlott 5 méterre, elég álmosító volt, de óvakodtam elaludni a tenerifei napon.

A végére egyébként lett színünk, noha nem napoztunk tudatosan. Aki barnulni akar annak ezt javaslom, Tenerife októberben. Már nincs döglesztő meleg, csupán 24-27 fok, de nap ereje azért megvan, az óceán felől friss szellő fúj, szóval szuper!

Amíg én henyéltem Petra és Kalapácsunk a sziklák között leste a rákokat, le is fényképeztek párat, hogy megosszuk e csodát másokkal is.

Fürdés után mentünk ebédelni, majd csendespihenő. Petra ébredés után ment futni aztán mentünk le a partra az utolsó fürdésre. Ez szuper lett, mert picit erősödött a szél és megnőttek a hullámok. Volt még néhány hullámsiklás, ezúttal én is kipróbáltam, tényleg vicces, bár figyelni kell, mert egy nagyobb hullám meglódít és nem tudod irányítani a matracot, aki előtted van, azt letarolod. Velem ez nem fordult elő, de Kispetrám elgázolt két szerencsétlent - mondjuk elnézést kértek, mert látták mi jön, de csak nem takarodtak el az útjából.

Ami még érdekes volt, hogy jött két orosz pár, fiatalok, olyan korai húszasok. Tetőtől-talpig hülye volt mind a négy. A két fiú jött ilyen műanyag teniszütővel, hogy ők majd a derékig érő vízben fognak ütögetni. Na, ezt kb 24 másodpercig tudták gyakorolni, akkor ért oda az első nagyobb hullám ami elsöpörte őket a francba. Már ez is tetszett, de a java még hátravolt! A két barátnőjük ugyanis mindketten bejöttek a vízbe napszemüvegben. De nem álltak meg a térdig érő vízben, kitartóan jöttek befele!
Persze tudtam mi lesz, oda is orientálódtam, hogy a közelben legyek, ha megtörténik az esemény. Eleinte nagyon sukárkodtak, hogy ők egyedül vállalják napszemüvegben a fürdőzést, aztán jött egy nagyobb hullám ami betakarta őket, akkor már hápogtak, de még mindig nem gondolkodtak, aztán a következő is beborította őket és volt napszemüveg, nincs napszemüveg! Ahogy fent írtam én persze jó közel voltam, hogy kajánul röhöghessek és gyönyörködjek, ahogy mind a négyen a lábukkal tapicskolják a homokot a víz alatt, hátha meglesz a szemüveg. Persze nem lett meg, pedig majdnem egy órát keresték, én fél óráig álltam ott a térdig érő vízben mosolyogva, hogy majd ebből tanultok, és a legszebb az volt az egészben, hogy persze tudták mit vigyorgok, én is tudtam, hogy tudják, de mégsem tehettek semmit. Nagyon jól szórakoztam!
Mikor felmentem a szobába még a teraszról lenéztem rájuk a Kopasz távcsövével, akkor is a napszemüveget keresték, gondolom jó drága volt...
Imádom Tenerifét! Aki most ezen csodálkozik vagy megütközik vagy nem ismer engem, vagy nem olvassa elég régóta a blogot...

Miután felmentem gyors zuhany, hajmosás aztán lementünk a bárba az utolsó gin-tonikra. Itt már kicsit szomorúak lettünk, egyben vártuk is a hazautat - amit lehetett megcsináltunk itt, talán a Teide-vulkán tetejéről a csillagnézés az egyetlen, amit ha lehetne, most bepótolnék. De szombaton megjött egy nagy létszámú magyar csapat, hát csak arra jók, hogy engem idegesítsenek, igazi proletárok! Szóval nem bánom, hogy megyünk...

Jó vacsoránk volt, az említett sajtgolyó - Kopasz 21-et evett meg, szerintem csak 17-et, de mivel ezt ő köretnek ette a marhahússzeletek és a pizza mellé, azért nem rossz. Mi utoljára ettünk még annyi mojo rojót amennyit lehetett - Petra már megszerezte a receptjét és viszünk is pár üveggel, lehetett venni a szupermarketben.
Utána feljöttünk és megnéztük a 24 kilencedik évadának két záróepizódját. Jó kemény vége lett.

Petra már a másik szobában készül aludni, Bendegúz meg itt kuporog mögöttem és a tabletjét nyomkodja. Holnap délben ki kell jelentkezni a szobából, de csak hat előtt jön értünk a transzfer busz. Hát már előre unom magam... Nyolc körül indul a gépünk, szerda hajnali kettő körül érünk Ferihegyre, ha minden jól megy.

Szerencsére jövő keddig van időnk visszaszokni a budapesti viszonyokhoz - ahogy hallom elég hűvös van odahaza...