Az utolsó blogbejegyzés ez, a hazaútról már nem írok semmit - 20 óra utazás, nincs nagyon mit írni arról, hogy hol mennyit várakoztunk vagy mit adtak enni a repülőgépen - bár Kopasznak alighanem ez marad meg leginkább a két hétből...
Ezt a mai bejegyzést egyfajta összegzésnek szánom, mi volt jó, mi volt rossz, megérte-e, satöbbi.

A napot egyébként a terveknek megfelelően henyéléssel töltöttük, nem nagyon hagytuk el a hotel területét. Petra és Bendegúz kiugrottak a közértbe vacsoráért - én tom yum levest választottam, Bendegúz rament és egy másik levest, Petra meg egy harmadikat, de ne a vacsorával kezdjünk!

Reggeli után kicsit várakoztunk, mert a karma egy utolsó ajándékot adott nekünk Indonéziában. Történt ugyanis, hogy tegnapra vártak egy nagyobb csoportot, akik lefoglalták az összes bungalót, azt is, amiben mi voltunk. Ezért a hotel menedzsere megkérdezte, lennénk-e kedvesek felköltözni egy-egy szobába, hogy a bungalóba az új vendégek mehessenek. Két szobát ajánlott fel az emeleten, díjmentesen, elfogadtuk. Kopasznak így saját szobája lett, nagyon megörült.

A költözés után én nekiültem megírni a negyedik napot, ez volt a leghosszabb blogbejegyzés, sok kép, sok szöveg, a többiek meg kimentek ugye vásárolni. Utána volt kis napozás még Petrának, Kopasz meg kütyüzött amíg én írtam.

Ebédre rendeltek tavaszi tekercset, én nem voltam éhes egyáltalán. Egy körül lepihentünk, de müezzin úr miatt nem sokat aludtunk, nem is baj, legalább olvastam a Kindle-ön. 

Hatkor vacsoráztunk, Petra megfőzte a leveseket. Itt kell leírjam, hogy az én vödör levesem 440 forintnak megfelelő rúpiába került és meglepően jó volt, sok tésztával, garnélával és végre egy tom yum, ami tényleg csípős volt, nem csak pikáns! Magyarországon is ráírják, hogy csípős, de még pikánsnak is csak óvatosan nevezném, de itt nem csalódtam, nagyon jó volt! Vinnék haza is belőle, de elég sok helyet foglal, szóval marad itt aztán keresünk otthon, hátha lesz ilyen márka...

A Hidalgo - A tűz óceánja volt a moziest filmje, Petra hozott nachost meg mártogatós szószt, elég jó élmény volt így, utolsó estére. Tetszett mindenkinek, kis régi típusú kalandfilm - vígjátékot akartunk, de Hollywood kiherélte a vígjátékokat, már nem lehet semmivel viccelni, mert valaki megsértődik rajta, szóval egyszerűen nem találtunk olyan komédiát, ami megfelelt volna. Úgy látszik mostantól a régieket kell újranézni...

Összességében a két hét nagyon megérte, olyannyira, hogy az amerikai körutazás után ez jött fel második helyre, letaszítva Bulgáriát a pozícióból. Az eleje nem indult jól a reptéren, de végül azt mondom, megérte a kétórás hercehurca a vámnál.

Bali gyönyörű, olcsó, de rengeteg a turista és a közlekedés egy rémálom. Nagyon tetszett az ottani vallási türelem, hindu, muszlim, buddhista és keresztény jól megvan egymással. Petrának a hindu, mint vallás nagyon megtetszett, de a kertünkbe már egy nagy Buddha-szobrot vitt volna - még házunk sincs, nemhogy kertünk, de a Buddha-szobrot már kinézte... Abban egyetértek vele, hogy bár nem vagyunk vallásosak, ha azok lennénk talán a buddhizmust választanánk. Békés, senkit nem akar megtéríteni és az elvei is teljesen vállalhatóak, elfogadhatóak.

Lombok sokkal jobb lett végül, mint vártuk, vagy amit Balin hallottunk róla. Az első nap kemény volt, főleg a szemét miatt. Ezt egyébként nem is értem, lenyomná Balit könnyedén, ha a helyiek mondjuk minden hónap első szombatján szemetet szednének. Illetve, nem szemetelnének! A szingapúri szemetelés-ellenes törvények bevezetése és fent javasolt havi egy nap szemétszedés után egy éven belül nemhogy versenyképes lenne a sziget, de még le is nyomná Balit. Egyáltalán nincs sok szúnyog a száraz évszakban, a hegyek, erdők és a part csodálatos, a rengeteg apró sziget pedig csodás élményt kínál a fürdőzőknek, búvároknak.

Ráadásul még Balinál is olcsóbb - Petra tegnap látott egy hotelt, ahol adtak ki szobát egy hónapra, 4 millió rúpiáért. Na most, ez 88 ezer forint, olcsóbb, mint egy budapesti albérlet, ráadásul nincs rezsi, takarítanak és adnak reggelit. Ha a cég engedné a távmunkát mi is idejönnénk egy évre, egy rakás pénzt tudnánk félretenni - biztosra veszem, hogy ha mondanám a hotel managerének, hogy kivesszük a szobát egy évre, az esős évszakra is még olcsóbban is odaadná!
Egyébként ha nem lenne még lakásunk ezt csinálnánk, innen dolgoznánk egy nagy cégnek amíg össze nem gyűlik a lakásra való - 3 év alatt már egy igen jó ingatlanra meglenne az önerő, 5 év alatt talán egy házra is. És azért lássuk be, Indonézia nem egy rossz hely 5 évet eltölteni, pláne 23-28 év között.

Lombokról még annyit, hogy az ötödik napra úgy megszoktuk a müezzint, hogy reggel már nem ébresztett fel az imára hívó éneke, az imára is csak olyan félálom állapotba kerültünk - szerintem még pár nap és alszunk nyolcig normálisan. 

Mindkét szigetre igaz, hogy nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek, atrocitás nem ért és a strandon se nyúl senki más holmijához.
Enni nagyon jókat ettünk, az indonéz konyha hiányozni fog - nem csak az ára miatt. A tengerparton elfogyasztott frissen grillezett hal/csirke, a szálloda éttermében a fish and chips vagy akár az út menti seafood büfé a Villa Kiranival szemben mind-mind egy élmény volt - de én ide sorolom még a tegnap esti félkész levest is.

Összességében javaslom mindenkinek Indonéziát, Balit - de így utólag még Lombokot is. Nem a szeméttel kell foglalkozni, a müezzin megszokható, maga a hely kárpótol a kellemetlenségekért! Az óceán itt meleg, tudom, hogy sokan azt szeretik, az élővilág pedig pazar, varázslatos.

Lassan megyünk reggelizni aztán pakolunk, tizenegyre jön értünk a kocsi, visznek a komphoz. Balin lesz még egy fél napunk vásárolni, Made elvisz valami szuper piacra Kutában, ahol mindent árulnak a világon a legjobb áron, szóval elverjük a maradék rúpiánkat. 
Legközelebb alighanem élőben találkozunk, addig is a legjobbakat,

G.