Utolsó napunk virradt ránk Bali szigetén, holnap utazunk át Lombokra. Sajnos ez az éjszakánk nem volt zavartalan, mert kiderült, hogy Petrának és Bendegúznak van igaza - valami tényleg molyol itt éjjel! Fél egykor arra kelek, hogy fűrészelés, kaparászás, kopácsolás - mondom az anyjuk úristenit újítanak fel az éjszaka közepén, megyek is ki a recepcióra. Hát nézem, Petra is fent van, Bendegúz is fent van - ők ezt hallották eddig minden este. 
Na mondom, felébredett a férfi, majd én rendet rakok! Körbejártam a szobát, füleltem, beazonosítottam, hogy az álmennyezet és a mennyezet között motoz valami. A hangok alapján négy lábú állat, kapar ott valamit, meg vonszol. Kimentem a recepcióra, hát sehol senki. Körbejártam a villát, világítottam ide-oda, de nem láttam se lukat, ahol az istenbarma bemászott volna, se semmit, amivel ki tudtam volna piszkálni bárhonnan is. Annyi előnye volt az egésznek, hogy megállapítottam mennyi csillag van itt az égbolton. Mindenesetre ahogy kint mászkáltam a kaparászás is abbamaradt.
Visszamentem a szobába, lefeküdtem, még be se takaróztam, már megint fűrészel, de kimondott hangosan. Petra fel is vette, hogy reggel megmutathassuk a személyzetnek, mert hiába kapcsoltam lámpát, csak addig kussolt az a rohadt dög, ameddig fény volt vagy zaj. Mindenesetre nem találtam ellenfelet, így visszafeküdtem, az állat meg elkullogott magától egy negyedóra múltán. 
Hát ilyen éjszakánk volt.

Reggel persze jelentettük a dolgot, a recepciós nézett, mint a bagoly, hogy itt még ilyen soha! Ember, száz méter az erdő, majom, cibetmacska, leguán, a fekete ördög, bármi bemászhatott - de mivel csak egy éjszakánk van már itt nem nagyon erőltettük a dolgot. Majd az utódaink kezelik a problémát!

Mára Made jött értünk, a déli túra volt soros, két templom illetve ahogy beszélgettünk hallotta, hogy érdekel a sárkányeregetés, ami itt népi hobbi, úgyhogy mondta, ha akarjuk elvisz egy helyre, ahol a helyi zsiványok Playstation híján azzal múlatják az időt. 

Egyébként, Made a legnagyobb. Meséltük neki korábban, hogy szeretjük kipróbálni a helyi kajákat, s hogy Lombokon mindenképp szeretnénk ilyen banánlevélben sült malacot enni. Mondta, majd hoz banánlevélben sült süteményt. Tényleg hozott ma, de egy nagy zacskóval! 3 ízben volt, banános, valami lekváros, meg ilyen kukoricás, mind a három édes és nagyon finom - azt ettük meg az egyik templom előtt a parkolóban. Kérdeztem, hogy ő. sütötte-e, de nem, egy útszéli árusnál vette nekünk, mert emlékezett, hogy szeretnénk kipróbálni...

Ezen felül a korábbi képeinkből csinált nekünk egy videóösszeállítást zenével, csak pár perc, de nagyon ötletes. Végül, ahogy haladtunk célunk felé egyszer csak satufékkel megáll az út mellett, leparkol, hogy mindjárt jön. Gondoltuk hasmenése lett vagy ilyesmi, ehelyett visszajött a markában három ismeretlen gyümölccsel. Na, ezt velem tuti nem eteted meg, gondoltam, de aztán elmondta, hogy emlékezett, hogy Satriában ittunk mangusztin teát és hogy nem ettünk még ilyen gyümölcsöt, de azt se tudtuk, hogy létezik. Erre az út melletti zöldségesnél látott és vett nekünk hármat, hogy megkóstolhassuk. 
Ilyen világbajnok sofőrünk van!

Az első templom Tanah Lot volt, csodaszép, Petra szerint az eddigi legszebb - bár mindnél ezt mondta. Itt is volt valami szertartás éppen, emiatt rengeteg volt a turista. Ez egyébként egy templomsziget, pontosabban Jáváról régen idemenekült egy hindu szerzetes, mikor odaát hódítani kezdett az iszlám, s itt telepedett le. Szent életet élt, de a helyiek a csodájára jártak, ami nyilván zavarta őt - még nem járta át emberünket a Balimámor. Hogy távol kerüljön zaklatóitól a földdarabot, amint meditált leszakította a partról és a tengerbe tolta. Mivel egy jó 400 négyzetméteres szikláról beszélünk alighanem szerzetesünk honosította meg Balin az erőemelést...
Mindenesetre halála utána ezen a parthoz közeli szigeten épült templom a tiszteletére.

Innen mentünk Uluwatu templomába, ami hírhedt a majmairól, mármint hogy mindent elszednek a turistáktól.

Út közben Made megállt, hogy lefotózhassam a sziget legújabb csodáját, Vishnu 123 méter magas szobrát, íme:

Uluwatu templomába úgy mentünk be, hogy napszemüveg, táska, kulacs a kocsiban maradt. Mindenhova ki is volt írva, hogy vigyázzunk tárgyainkra a majmok miatt - egy indiaitól mégis elszedte az egyik jószág az iPhone-ját. Itt csodát láttunk, mert az indiaiak nem tudták visszaszedni a cuccot az állattól - ki volt írva, hogy ne ijesztegessük a majmokat, mert attól agresszívvé válnak. De jött egy parkőr, aki nyilván beszélte az állatok nyelvét, mert odament a majomhoz, kivette a kezéből a telefont és vissza adta a gúvadt szemekkel bámuló indiainak.

A mi találkozásunk ezekkel az állatokkal sajnos nem sikerült túl jól. Ennél a templomnál van egy nagy szobor egy szentről, aki innen ment a mennybe. E körül a szobor körül aztán egész majomtörzs üldögélt. Az emberek jól megijedtek a sok táblától, közel se mertek menni a templomhoz. Ráadásul 3-4 majom valamin összeveszett, fogukat mutogatták, morogtak, verekedtek. Na a két ausztrál emiatt gyorsan le is mondott a szobor lefényképezéséről, sietve a távozás mezejére léptek - én megragadtam a sors kínálta alkalmat, hogy jó fotókat készítsek. El is kezdtem fényképezni, mikor mögülem Made kétségbeesetten kiabálta a nevem - hát megfordulok, néhány majom megindult felém, no nem támadólag, inkább kíváncsian. Petra is megijedt, Bendegúzt nem is írom le, szóval megszeppenés volt. Lejöttem hát magam is a lépcsőn a többiekhez - semmi nem történt egyébként, a majmok egykedvűen figyelték távozásomat.

Lementünk a sziklához, lőttünk pár jó képet, majd elindultunk fel a templomhoz, Made elöl, mögötte Bendegúz és Petra. Egyszer csak megállnak, hát két nősténymajom hasán a kölykével ül a lépcsőn és nem mozdul az istennek se. Jó ég, most akkor itt állunk, amíg ez a két rühes úgy nem gondolja, hogy a fák között jobb? Mondtam Madének, hogy akkor megyek én elöl, elmentem közöttük, rám se bagóztak, így jöttek a többiek is.
Na most, mielőtt Majomverő Bátor Gábornak szobrot emeltetnétek a Hősök terén hadd mondjam el, hogy majmaink körülbelül 3 kilósak lehettek, nagyjából akkorák, mint egy tacskó. De a sok tábla miatt az emberek úgy viselkedtek, mintha tigrisek között kellett volna sétálni...
Sajnos ebben a fiam is élen járt, pár perccel később ő ment elől, mikor megtorpant de hirtelen, mert meglátott egy majmot a korláton. 187 centi magas, közel 80 kilós fiam azonnal udvariassá vált, oldalt lépett és egy határozott mozdulattal édesanyját tolta előre, hogy hölgyeké az elsőbbség...

Erről aztán utána beszéltem vele, azért most már illő lenne, ha a védelmező szerepek felcserélődnének s ő oltalmazná édesanyját. Az ördöngös gyermek persze megmagyarázta, hogy nekünk, mint szülőknek az életünket is fel kellene áldozzuk gyermekünkért. Ilyen okos lett!

Sanur volt a mai utolsó állomás, ide csak azért mentünk, mert a tengerparton van egy hely, ami kiválóan alkalmas sárkányeregetésre. Ez iszonyat népszerű hobbi Balin, a tinédzserek zöme űzi. Nagyon komoly sárkányok vannak, bambuszból, selyemzsinórral, a srácok bandába tömörülnek, 3-5 fő kell egy nagyobb sárkányhoz, de Made mutatott egy gigászit, aminek röptetéséhez 20 ember kellett. Mondtam a Kopasznak, hogy milyen csodálatos hobbi ez, hogy neki is ilyet kellene űznie a kütyüzés helyett - vagy legalább töltsön le egy papírsárkány szimulátort a telefonjára. 
Ez egy nagyon frappáns és helyénvaló poén volt, de ő valamiért nem értékelte - úgy látszik nem édesapja kifinomult humorérzékét örökölte.

Innen még másfél óra volt az út vissza a szállásra, sajnos a mai nap zömét a kocsiban töltöttük az állandó dugók miatt. Petra és Bendegúz hátul felsorolták, hogy milyen ételnek örülnének szombaton, mikor átmegyünk Emimamához - hát a töltött lángostól a hideg meggylevesen át a paradicsomos gombócot sem feledve jutottak el az olajban sült tarjáig petrezselymes krumplival és uborkasalátával...

Nem tudom mit kárognak, itt is fejedelmi kajákat eszünk olyan áron, hogy szerintem ha Monopoly pénzzel fizetnénk azt is elfogadnák. Példának okáért ma a villával szemközti Seafood Warungban vacsoráztunk - a warungra én rámondtam, hogy éttermet jelent, de Kopasz leguglizta és kiderült, hogy a warunk "út melletti bódé".

Na, ez tökéletesen leírja a mai vacsorahelyünket, konkrétan két asztala volt, egy fiatal nő volt a szakács, mosogató és a pincér, a párja meg a séf. Az étterem 4.8-as értékelésen fut, gondoltuk kipróbáljuk.
Komolyan mondom, eddigi legjobb kajánkat itt ettük! Innivalónak Virgin Mojito-t kértünk, ennek 220 forint volt az ára. Előételnek kértünk tengeri tavaszi tekercset, ugyancsak 220 forintba került. Ezért a pénzért kaptunk hat -három félbevágott - tekercset.

Itt a narancssárga szósz volt a menő, ha visszacsinálhatnám inkább 3 adag ilyet kérnék vacsorára, ez eddig mindent vitt...

Főételnek Bendegúz - tudom, tudom - Margarita pizzát kért, mi meg kikértük a 2 személyes tengeri tálat, ami a legdrágább fogás volt az étlapon, konkrétan 3700 forintnak megfelelő rúpiáért. Ezen volt 2 homár, 2 királyrák, egy marék garnéla, tintahal s kagyló. Köretnek volt kukorica, répa és kértünk egy adag extra rizst. Ez felséges volt, elképesztő! A séf szépen felvágta a homárt, a királyrákot, nem kellet csak kihámozni a páncélból s enni. Tintahal és kagyló is jó volt, de legjobb talán a szósz volt, amiben főzték s tálalták nekünk. 

Mindenesetre az utolsó teljes napunk is igazán jó volt, kár, hogy a zömét autóban ülve töltöttük, de hát ez Bali. Holnap már hajózunk át Lombokra, az egy fokkal neccesebb lesz, legalábbis Made azt mondta, hogy ott az iszlám az uralkodó vallás, a helyiek mentalitása drasztikusan eltér a Balin uralkodó hindu mentalitástól. Hamarosan meglátjuk!

Végezetül egy kívánságot teljesítek, Csilla több képet kért növényekről, íme néhány: