Akkor a nyolcadik nap! Ide buszos kirándulást terveztünk Garachicoba, a faluba, amit elöntött a láva 1706-ban s ezzel a kereskedelmi fontosságát eltörölte, turisztikai látványosságát viszont az egekig emelte. Azt is érdemes tudni, hogy itt a vulkánkitörés alkalmával egy csoda is történt. A jámbor helyiek ugyanis mikor látták, hogy a hegy oldalán ömlik le a láva nem ültek hajóba-csónakba,nem eveztek ki a tengerre, nem hagyták el a városkát, hanem felmentek a templomba s nekiláttak imádkozni, hogy a Jóisten mentse meg őket.
Buzgó imáikat az Úr meghallgatta, hiszen egy idő után kijöttek s látták, hogy a láva a templom előtt kettévált, kétoldalt elfolyt s őket - no meg a templomot - sértetlenül hagyta!
A hívők ezt azonnal csodaként könyvelték el, az ateisták pedig annak a ténynek, hogy a templom egy dombra épült és a láva a fizika törvényeit figyelembe véve a legkisebb ellenállás irányába folyt, azaz két oldalról megkerülte a dombot.

A nap elején kicsit bénáztunk, mert teljesen feleslegesen elbumliztunk Los Cristianosba a buszállomásra, hogy feltöltsük a buszkártyákat, emiatt lekéstük a 9:55-ös buszt Garachicoba. Mire átértünk a másik állomásra azzal kellett szembesülnünk, hogy a következő járat 11:55-kor indul és 2,5 fél óra az út a városig...

Tanakodtunk, hogy mi legyen, végül Petra elment az információhoz, hogy a napijegyet át tudja-e váltani holnapra, de helyette kapott egy alternatív, gyorsabb útvonaltervet Santa Cruzon keresztül. Úgyhogy elmentünk a fővárosba s átszálltunk egy másik buszra, ami ugyancsak észak felé tartott.

Az éjszaka ismét fárasztó volt, ezért családom eképpen utazott:

Santa Cruzban átszálltunk a Puerto de la Cruz-ba tartó járatra és annyira megtetszett ez a városka, hogy nem is mentünk tovább Garachicóba - ami további egy óra buszozás lett volna -, inkább itt maradtunk sétálni. Első utunk a tengerpartra vezetett, reméltük, hogy itt is lesz olyan tengerparti sétány, amit Adejében, Santa Cruzban és Los Cristianosban megszoktunk. Volt is, de végül a városka vonzerejét nem a tengerpart maga adta, bár eddig itt volt a legfeketébb a homok.

Szóval sétáltunk a tengerparton, találtunk egy kis haranglábat amire fel lehetett mászni, ezt meg is tettük, hogy legalább betájoljuk magunkat, képbe legyünk merre is tartunk. Ha már felmentünk készült egy közös fotó is, itt szeretném felhívni a figyelmet a gyermek távolba meredő tekintetére, ahogy eltökélt arccal a jövőt fürkészi.

Ebben a városkában is jellemző az ilyen művészi fa erkély, ami korábban a gazdagság szimbóluma volt. Petrának ezek nagyon megtetszettek, fényképezte is őket lelkesen - egyébként némelyik tényleg nagyon szép volt.

Egyébként hangulatos utcákban sétáltunk, a helyiek nagyon közvetlenek, volt egy ház, aminek tárva-nyitva volt az ajtaja és mindenki belátott, hogy a lakók éppen mit csinálnak - a mi esetünkben konkrétan ebédeltek. Petrának ez nagyon tetszett, egyfolytában fényképezett, kapukat, erkélyeket, utcaképeket, mindent megörökített!

Ebédet Bendegúz nagy örömére egy helyi McDonald's-ban ettünk, én nem is értem ezt a gyereket, mi inkább ennénk a helyi specialitásokat, ő meg ragaszkodik az unalomig ismert ízekhez - utolsó nap például KFC-ben ebédelünk...

A műhamburger persze nem vette el Petránk jókedvét, messze ő élvezte legjobban ezt a napot, a kisvárosi sétát és a millió fényképet, amit elpuffogtatott.

És akkor egy kötelező kép: amióta itt vagyunk Petra banánültetvényre vágyott, hogy lássa hogy nő a banán. Itt, Puerto de la Cruz környékén nagyon sok ültetvény van, de a városrendezők megkíméltek minket a sétától és várost is teleültették banánnal, így készült hát az alábbi fotó:

Petra egyébként a portrékészítést is gyakorolta, íme néhány korai zsengéje:

Még megnéztünk pár utcát, összességében vagy két órát barangoltunk Puerto de la Cruzban, de utólag én is azt mondom, hogy megérte, ez a tengerparti városka még nekem is tetszett.

Jaj, még egy képet berakok, ez nekem nagyon tetszett, egy helyi zsivány egy arra alkalmas fából megmintázta az Ördögöt, íme!

Végezetül íme még egy hálós terasz, aztán lezárom a mai napot.

Ezután visszamentünk a buszállomásra - ahol pont előttünk ment el a busz, természetesen. Próbálkoztunk még egy kisebb sétával ezúttal a másik irányba, de csak egy templomot, egy újabb parkot és egy lakónegyedet találtunk, szóval inkább visszamentünk a pályaudvarra és vártuk, hogy megjöjjön a buszunk. Az út hazáig 2 óra volt egy átszállással, öt után érkeztünk, de már nem fürödtünk, mert kimondottan hűvösre fordult az idő - ami itt 23 fokot jelent -, ráadásul óriáshullámok se voltak, szóval inkább a szobában szerencsétlenkedtünk.

Vacsora után megnéztünk egy újabb részt a 24 kilencedik évadából - az eddigi legjobbat, ugyanis ***SPOILERVESZÉLY***

Jack Bauer kivágta az ablakon a terroristát az ötödikről mindenféle kihallgatás vagy információgyűjtés nélkül, hát ez nagyon tetszett mindhármunknak.

Ma ismét lógós nap, de erről majd este.