Ma hullámzó napunk volt. Reggel nagyon jó időre ébredtünk, gyorsan megreggeliztünk aztán kitaláltuk, hogy bejárjuk Funchalt. Meg is indultunk lefele a lejtőn, teljesen kihalt volt minden, január 1-én reggel a madarak se csiripeltek. Mindegy is, nekünk ez nagyon megfelelt, amíg a csürhe nép otthon alszik, mi nyugodtan bejárjuk a várost. Mire lejjebb értünk a hegy lábához már másokkal is találkoztunk, de csak elvétve mozdult egy-egy helyi vagy kései turista.

Ahogy bumlizunk lefele már elkezdtünk köpködni, hogy jöttünk az Örök Tavasz szigetére, de nem hoztunk rövidnadrágot, hát meggyulladunk ebben a tetves farmerban. Ez később vicces lesz, mert mire leértünk a kikötőbe már felhősödött az ég - bár még mindig 20 fok volt.

Ami szembetűnő volt, hogy az utcákon itt nem volt szemét. Olvastuk, hogy Budapestről 300 m3 szemetet kellett elhordani a szilveszterező horda után, itt ennek nyoma se volt - egy-egy konfetti folt, vagy ilyen szalagok a járdán elvétve előfordultak, de meglepően tiszta volt az utca.

A funchali sétát a Casinonál kezdtük, de már odaúton is volt szép látnivaló, ilyen sétálóutcán voltak árusok, Petrának nagyon tetszett, meg rábukkantunk egy szép parkra, ami olyan volt, mint egy botanikus kert, de találtunk miniatűr Betlehem városkát is.

Maga a kaszinó nem nagy durranás, ilyen modern épülete van, leginkább egy partra vetett polipra hajaz, annyira nem tetszett, hogy le sem fényképeztük. Szerencsére az odaúton volt látnivaló, a kikötőben voltak óceánjárók, az Aida Costa nagyon megtetszett, a Kalapács utána is nézett azonnal: 1400 fő személyzet figyel 6600 utasra, azaz 8 ezer fővel közlekedik, hát nem semmi.

Na, vissza a Casinohoz! Ez ugye nem tetszett, aki látni akarja majd megnézi Google segítségével, viszont a kaszinóval átellenben van Sissi szobra, azt lefényképeztem, mert ha tényleg arányos a szobor akkor a királynőnek jó nagy feje lehetett, kb olyan, mint egy rajzfilmfigura - viszont csuklyásizomra sokat edzehetett, íme:

Prdóbáltam a Kopaszt melléállítani, hogy a nagyfejűek egy képen szerepeljenek, de nem járult hozzá a fényképezéshez.

Innen átmentünk a Santa Caterina kertbe, ingyenes park, játszótérrel, tóval, hattyúkkal. Szép volt, meg vicces is. Egyrészt volt itt übergagyi edzési lehetőség, amit azonnal ki is próbáltam:

Utána volt teljesen ide nem illő gőztraktor:

Végül volt maga a tavacska, ami viszont gyönyörű volt.

Innen lementünk a Cristiano Ronaldo múzeumba, ami picike de elég népszerű, akárcsak a múzeum mellett taláható bronzszobor, ami ugyanúgy ábrázolhat engem, Puskás Ferencet, vagy akár Ronaldót is.

Itt született a döntés, hogy miután megtettünk 500 métert nyugatra, hogy forduljunk vissza és inkább ma libegőzzünk, hiszen esőre áll az idő, már most is felhős az ég, a hegyeket meg nem is látjuk innen, szóval mikor lenne alkalmasabb egy valag pénzt kifizetni a Telefricora, mint most?

Úgy is lett. Megindultunk keletre, útba ejtettük az óvárost - ez mondjuk megérte a szépre festett ajtók miatt:

Erre volt a piac is, de az január elsején zárva van, szóval ott nem sok mindent láthattunk. Helyette lementünk a partra s megnéztünk egy újabb szobrot, a Futót, amit kategóriákkal tartottam jobbnak Ronaldo szobránál, de mit értek én ehhez?

Innen nem messze volt a libegő bejárata, hát itt annyi ember állt sorba, mintha nemhogy ingyen lenne a fuvar, de még a portugálok fizetnének a tursitáknak, hogy üljenek fel egy körre. Mindegy, egyszer vagyunk itt, beálltunk a sorba. Aztán észrevettem, hogy van még egy sor, az valamivel rövidebb. Mondom, szerintem az a jegypénztár, ez meg a bejárat - úgy is lett. Átmentem oda én, Petra meg Kalapács addig a nagy sorban várakoztak, s így nyertünk valami időt.
Pont mielőtt bementünk volna az épületbe eleredt az eső. Semmi baj, a libegő fedett. Ez igaz ugyan, de a felhők miatt a magasban a látvány se volt túl épületes...

Miután eképp elgyönyörködtünk Funchal panorámájában szembesültünk a ténnyel, hogy míg a kikötőben szitált némi eső, fent kvázi zuhog, mi meg ott voltunk egy farmerban meg egy pólóban, mert reggel még szikrázó napsütés volt... Ráadásul ilyen fura eső volt itt, nagyon apró szemű, de sűrű, az ember észre se vette, hogy elázik. El is ment a kedvünk azonnal mindenféle túrától de nem tudtunk se taxit, se ubert, se boltot fogni - január elseje, ugye... Jól van, akkor van itt egy étterem, ott megkajálunk. Egy üres asztaluk volt, oda le is telepedtünk, kirendeltünk három hamburgert, mert mi mást ennénk Madeirán, mint hamburgert, ami otthon is elérhető? Mindenesetre nem bántuk meg, mert nagyon jó fokhagymás majonézt adtak mellé, illetve miután leültünk egy csomó turista jött be, hogy helyet találjon, de az ugye nem volt. Ennek valamiért megörültünk s nem is nagyon kapkodtunk az evéssel, hogy majd ebből tanulnak.

Evés után újra megpróbálkoztunk a kocsihívásal, hasonló sikerrel, úgyhogy nekivágtunk gyalog az útnak, ami elég meredek volt, ráadásul nedves, az eső is esett, de mondjuk nem volt hideg, úgyhogy meg tudtuk őrizni a pozitív hozzáállást. Nekivágtunk, az út első szakasza nagyon is jó volt az eső dacára, ilyen erdei ösvényen mehetünk, de csakhamar kiértünk a műútra, ami már kevésbé tetszett. Persze a velemszületett pozitív hozzáállás és az életigenlés révén itt is megtaláltam a szépet, a jót:

Ez egy útszéli ház kerítésén nőtt, a képement el is neveztem Esőben fürdő tölcsérvirágnak.

Mi is fürödtünk az esőben mostanra, s bár nem fáztunk azér kimondottan boldogok se voltunk, egészen addig, míg egy helyi dáma vissza nem adta a hitünket az emberiségben. Történt ugyanis, hogy félrehúzódtunk egy hátulról közelgő autó miatt - itt ugyanis nincs járda -, de az autó megállt s a helyi lakos megkérdezte, ugyan  Funchalba megyünk-e, s ha igen, akarunk-e fuvart ebben az átok esőben.
Ezt örömmel elfogadtuk, elbeszélgettünk vele, s kiderült, hogy a botanikus kertnél lakik, úgyhogy hazáig elhozott, nagyon kedves volt.

Egyből le is feküdtünk délutáni alváshoz, aztán vacsorát főztünk, majd a szokásos dupla JAG után nyugovóra is tértünk. Összességében azért jó nap volt ez is, sok szépet s jót láttunk, a helyi hölgy révén az emberek is kapnak egy pontot az aszteroidával szemben, szóval pozitív lett az összkép ismét.