Fél hét körül keltünk, nálunk ez a normális úgy látszik még a nyaralás alatt is. Ma nagy nap virradt ránk, ugyanis már a második napon lefoglaltunk egy elég nagy autós túrát a sziget leghíresebb nevezetességeinek megtekintése érdekében. Fél tízre beszélte meg Petra a találkozót egy helyi magyarral, Attilával, aki az utakat szervezi, de mivel már volt mára időpontja a leánya barátja fog kalauzolni minket Tenerifén.

Kilenc előtt reggeliztünk, méghozzá alaposan, mivel a túra előreláthatólag 7 órás lesz, azaz legkorábban fél öt körül érünk csak vissza a hotelbe. A reggeli kategóriákkal jobban tetszett, mint az előző esti vacsora, bár a Kalapács puffogott, hogy a rántotta nem jó - tényleg sótlan volt és az állaga is más volt, mint amit megszoktunk, de távolról sem volt ehetetlen. Mindegy, nagy kínszenvedések árán megette, mert pontosan tudta, ha egy morzsát is hagy a tányérján másnap reggelig nem kap enni, az biztos. Egyébként Petra is, én is megkóstoltuk a rántottáját, Petra még át is vállalt tőle valamennyit, de a fiatalúr csak húzta a pofáját - el van kényeztetve, úgy látszik.

Fél tízkor találkoztunk is Gyulával, egy szimpatikus 30 körüli magyarral, aki 3 éve él a szigeten. Ő is turistának jött, aztán úgy megtetszett neki a légkör, hogy hazautazása után mindent felszámolt Magyarországon és kitelepedett ide. Egy Wolksvagen Tuareggel várt minket, nagy, kényelmes autó, szóval jól indult a túra.

Első állomásunk egy Masca nevű kalózfalu volt, ahová egy elég látványos, hosszú szerpentinen keresztül jutottunk. Volt néhány érdekes találkozásunk a szűkebb hegyi kanyarokban, de Gyula ügyesen és türelmesen kezelte a helyi szerencsétleneket és az arrogáns turistákat, akik a bérelt autójuk volánja mögött meg voltak győződve, hogy az egész út az övék és mindenki másnak takarodni kell a bokrok közé, ha ők megjelennek.

Időnként megálltunk egyébként egy-egy fotóra, a táj nagyon hasonlított Utah és Nevada nemzeti parkjaira: zord sziklák, csenevész növényzet, zömmel kaktuszok és gyönyörű kilátás.

Masca faluban első utunk a főtérre vitt, ahol máris egy helyi különlegesség várt minket, egy 200 éves fikusz, ami eltérő módon az otthoni szobanövényektől itt az évszázadok alatt elég szépen megnőtt.

Ezután sétáltunk a faluban, megismerkedtünk néhány helybelivel - él itt hippi, mogorva öregasszony, kőkemény földműves, Németországban mosogatásból meggazdagodott étteremtulajdonos -, illetve vettünk pár helyi különlegességet, például kaktuszfügéből készített lekvárt, valamint egy mézet, amit egy közeli szigeten élő pálmák virágporából készítenek a méhek.

Masca után megindultunk vissza a szerpentinen Los Gigantes felé, ami tulajdonképpen négy hatalmas, tengerbe nyúló sziklát takar. Útközben megálltunk párszor fényképezni, ilyenkor az alább látható képhez hasonló gyöngyszemek készültek:

Ez az amerikai út óta a Bendegúz Classic beállás, ennek később még lesz szerepe...

Los Gigantes - ez egy szép kikötővároska, itt is lőttünk pár fotót, illetve vettünk a Kopasznak szendvicset, mert észleltük, hogy fogy a türelme, kezd okoskodni - szóval éhes volt.

A következő kép jobb oldalán látható a négy hatalmas sziklából három - a negyedik a calimának nevezett sivatagi por és az óceán párája miatt nem látható. A Teide Tenerife vulkánja, közel 4 ezer méteres magasságával a világ harmadik legnagyobb aktív vulkánja. A következő képen egy másik, kisebb vulkán legutóbbi kitörésének nyomai láthatók:

 Úton a Teidére azért megálltunk helyenként, ahol szép látvány volt vagy lehetett érdekes fotókat lőni, íme az egyik gyöngyszem:

Ami érdekes volt még, hogy a nemzeti park területén kutyákkal vadásznak a helyiek üregi nyúlra és fácánra, mivel a lőfegyver itt nem megengedett. Mivel nincs természetes ellensége millió nyúl és fácán él a vulkán környékén, a helyiek pedig pick-up truckokkal viszik a helyszínre a kutyákat és azokkal kapják el a tapsifüleseket - állítólag nagyon finom a húsuk.

Egy lehajtónál félre volt állítva a sorompó, emiatt kocsival be tudtunk menni olyan területre, ahová mások nem nagyon mertek, ott lőttük az alábbi képet is - csodás panoráma nyílt onnan a sziget déli tengerpartjára:

Itt pedig a helyi csillagvizsgáló látható, a világ harmadik legnagyobb obszervatóriuma, a NASA kutatói is rendszeresen átjárnak ide, illetve itt tesztelték a Marsra felküldött robotot is - nem csodálkoztunk, elég űrbéli a táj a vulkán környékén.

Ezután visszaindultunk, de megálltunk még egy kilátónál, ahol a szél az évezredek alatt különös sziklákat teremtett.

Ezen a sziklán pedig hegymászók szenvedték felfelé és lefelé magukat, a Kalapács távcsövével jól megfigyelhettük, ahogy lógnak ott a köteleken és matekoznak, hogy most akkor felfelé vagy lefelé induljanak...

A kilátóból lehetett jól megfigyelni, hogy a kihűlt, megkövült láva milyen formát is mutat a sziklákon, itt a fekete réteget kell látni, amint egy darabig eljutott, aztán utánpótlás hiányában lassan lehűlt és megszilárdult:

Ezt pedig Petra kedvéért illesztem be - sok ilyen lesz még -, akin kitört a kaktuszmániája és minden létező szögből lefényképezte kb az összes kaktuszt, amivel találkozott.

Ezután hazaindultunk, csak a sziget második legöregebb fájánál álltunk meg, egy hatalmas fenyőnél, ami 1200 éve tengeti nyomorult életét ezen a kopár vidéken. Elég impozáns látvány, de azért a két éve látott General Sherman Tree-től messze elmarad.

A hotelbe öt körül értünk vissza, jó hosszú nap volt, az ebédet vastagon lekéstük, de ettünk egy hamburgert a medence melletti bárban, mellé jólesett a hideg mojito :)

Utána pihengettünk a szobába, majd egy szerény vacsora után folytattuk a 24-et, aztán egy jó alvással fejeztük be a második napot.