***A mai blogban nem lesznek képek, mert ez a tetves blogmotor valamiért 90 fokkal elforgatva helyezi be az összeset. Hiába forgatom el őket beszúrás előtt, csak és kizárólag úgy jelenik meg a kép, hogy élvezhetetlen legyen... Holnap ha lesz türelmem utánajárok.***

Tegnap elég fárasztó napunk volt - és a filmnézés miatt későn is feküdtünk -, ezért a mai nap délelőttjét konkrétan semmittevéssel töltöttük. Én a Kalapáccsal a szobában maradtam, Petra lement a medencéhez úszni és napozni. Hogy mégse legyen nagyon rövid a mai bejegyzés a délelőtti események helyett beszámolok néhány érdekességről, amit itt tapasztaltunk.

Kezdjük a közlekedéssel! Az egész szigeten 50km/óra a megengedett sebesség és már említettem, hogy az egész Indiára hajaz: a busznak, teherautónak mindig elsőbbsége van. Egyébként ezt meglepő türelemmel kezelik a helyiek, a szűk utakon mindenki félrehúzódik, eltakarodik a nagyobb járművek útjából. A sofőrök is ügyesek, olyan szűk helyeken elmennek egymás mellett karcolás nélkül, hogy hihetetlen! Persze, a sziget autóparkja is ennek megfelelő - ide igazán nem érdemes új autót venni, mert az út menti olívafák, bokrok lemarják a fényezést minden egyes félrehúzódáskor. Ennek eredményeképpen iszonyat csotri, lepusztult autók is futnak, némelyiket a festék tartja össze...

A másik téma amit említeni akartam a görögök nemzeti sportja, a görög tenisz. Ezt a tengerparton játsszák, lényegében ilyen nyeles vágódeszkával ütögetnek egy teniszlabdát azzal a céllal, hogy a labda ne essen a homokba. Nem is annyira kompetitív, mint inkább kooperatív játék ez, minél ügyesebbek a játékosok, annál messzebb állnak egymástól. Elég nehéznek tűnik - vagy akiket eddig láttam nagyon bénák voltak...

Említeni kell még a sziget éttermeit, ami meglepően gazdag fantáziára utal: a tavernák harmada Zorbáé, a másik harmada Dionysosé, a maradék meg a felirat szerint az egyetlen tradicionális görög étterem. De láttam pár ázsiai, illetve amerikai diner típusú vendéglátóhelyet is. Időnként bánjuk az All-inclusive ellátást, volt pár vendéglő, ahova szívesen beültünk volna.

Végül hadd zárjam a zenével! Az ember azt hinné, csak a filmeken hallgatják a hagyományos görög zenét, de ez sajnos nem így van: a buszokon, éttermekben, hajókon is ezek szólnak. Na most, a magyarokra azt mondják, hogy örök pesszimisták, hát a zene alapján a görögök e téren minket agyonvernek, mert két típusú zenéjük van: szomorú, hogy elhagyott a szeretőm, a szüleim meghaltak és én se vagyok túl jól, a másik a panaszkodós, hogy minden bajom van, sanyarú az életem és ötletem sincs hogyan tehetném jobbá. Legalábbis a hangzás alapján ilyen jellegű témákat tudok elképzelni dalszövegként, mert az mindegy, hogy férfi vagy nő énekel, egyedül vagy bandában, ilyen elnyújtott siránkozás az egész - talán még emlékszik valaki a méltán sikeres Forró szél című jugoszláv tévéfilmsorozatra Borivoje Surdilovic kalandjairól, na kb annak a főcímdala megy itt naphosszat különböző helyi verziókban.
Illetve, ma hallottam a görög hiphop egy gyöngyszemét is, amíg rapbetét volt se volt élvezhető, de aztán a refrénben megint jött a világfájdalom - hát akkor inkább jöjjön Geszti Péter vagy az Animal Canibalz...

No, akkor a mai események. Reggel ugye döglöttünk a szobába, annál is inkább mert a Kopasz gyengélkedett - még ebédet sem kért, nem volt étvágya. Annyira azért összekapta magát, hogy eljött velünk a teknőslesre. Ami egyébként fantasztikus volt, kis létszámú hajóval mentünk, csupa magyar - és még teknőst is láttunk! Abból az öbölből indult a hajó, ahol leggyakrabban előfordulnak az álcserepes teknősök és addig nem mentünk tovább, míg nem láttunk párat. Ez érdekes volt, arra kérték az utasokat, hogy mindenki kémlelje a vizet és szóljon, ha teknőst lát, akkor odakanyarodik a hajó. Tíz percig néztük, mire - nem tudom kell-e mondjam ki volt az - valaki észlelte az első teknőst.

Ez nem medence egyébként, ilyen tiszta ott a tenger! ***Itt kép lett volna a teknősről...***

A teknősök észlelése után mentünk egy jó nagy kört a környező szigetek között, lehetett kétszer fürdeni, gyönyörködni a tájban, búvárkodni. Egyébként szerintem már eddig is lejött, de ismét hangsúlyozom: Zakynthos csodaszép!

Itt majd néhány kép lesz, amit a hajóból csináltunk. ***Itt is képek lettek volna ***

A fürdések is jólestek, bár ez délutáni program volt az idő még ilyenkor is kiváló, 30 fok volt egészen hétig. Egy picit ez bajom is: a víz is olyan meleg, hogy nem frissít semmit, órákat el lehetne pacsálni benne.

Hét körül értünk vissza a szállodába, Kopasz a végére megint gyengélkedett, vacsorázni se jött le, csak feküdt az ágyában és tabletezett - szerintem csak nagyon fáradt, azért most súlyos programok voltak, sokáig filmet nézett, ki kell aludja magát. Ennek megfelelően ma kilenckor már aludt is, nem is nagyon tiltakozott, hogy nyár van, ez Élet a Földön epizód után szépen ment a szobájába.

Kell is a pihenő, mert holnap egész napos út Kefalóniára, ez megint elég kemény menet lesz...