Ma korán keltünk - órára - mert sietni kellett a reggelivel, hiszen 8:15-re jött értünk a busz. Ez drasztikusan felgyorsította az evés folyamatát, szerencsére időben el is készültünk. Még páran jöttek a Csempész-öbölbeli kirándulásra, köztük az antipatikus idős pár is. A hotel előtt vártunk a buszra, ami óriási meglepetésünkre pontosan meg is érkezett.

Kb háromnegyed órát buszoztunk körbe a szigeten felszedve a többi szállóból mindazokat, akik szintén regisztráltak az útra. A showról az idős pár hölgytagja - várakozásaimnak megfelelően - gondoskodott, aki végigpuffogta az utat, hogy az új felszállók nem tudnak köszönni és tüntetőleg mindenkit harsány jó reggelt kiáltással üdvözölt. Alapvetően igaza volt, csakhogy egyrészről én magam se köszönök neki mert nem kedvelem és minimálisra csökkentem vele az érintkezést, másrészt kiderült, hogy csehek és románok is jönnek velünk, akik egy árva szót se értettek abból, amit mondott...

A hajó hatalmasnak bizonyult, ez mondjuk kellemetlen meglepetés volt, mivel mire mi odaértünk a helyek zömét már elfoglalták. Végül vagy 8 busznyi ember utazott a hajón, azaz több, mint 300-an. 3 fedélzet volt, mi a középsőn ültünk le egy kisgyermekes pár elé. Hamar kiderült, hogy románok, de udvariasak, előzékenyek voltak. Emiatt semmi megjegyzést nem tettem Petrának, ami azért volt szerencsés, mert a férfi, mint megtudtuk apai ágon magyar és folyékonyan beszélte a nyelvünket. Egyébként ezzel meg is lett a magyarázat a normális viselkedésükre. Az út alatt jól elbeszélgettünk vele és kiderült, hogy nagyon sok mindenben egyetértünk Erdéllyel, illetve az ott lakó románokkal kapcsolatban.

A hajóút hosszú volt, az első állomásunk a Kék-barlangok voltak, itt lehetett egy szűk félórát fürdeni. Amit tudni kell, hogy a víz itt elég mély, de elképesztően tiszta, olyan 10-12  méterig lehetett ellátni. Az utasok többsége csak megmártózott vagy ugrált a hajóról, mi, Molnárok azonban felkészülten érkeztünk és búvárkodtunk.
Egyébként ilyen helyen kötöttünk ki:

Mivel a víz mély volt kimondottan hűvös volt, ami azért volt hasznos, mert ekkorra már nagyon meleg lett, s bár az elején fújt némi szél a hajón, később ez teljesen elcsendesült és nagyon melegünk lett.
Én egyből kiúsztam a sziklákhoz, hogy lássam az élővilágot - ilyen kék hátú, fekete farkú halakkal úsztam, meg a fenék közelében voltak valamivel nagyobb, feketék is -, Petra és Bendegúz a hajó mellett maradtak és a csürhenéppel együtt fürödtek.

20-25 perc után jeleztek, hogy vissza kell térni a hajóra és mi így is tettünk - én az utolsók között szálltam fel, ezért a Kopasz már nagyon aggódott, hogy engem majd otthagynak...

Továbbindultunk a Csempész-öböl felé, ráadásul gyönyörű volt a hajóút, ilyen látványban gyönyörködhettünk:

Két fényképezés között pedig eszegettük az elemózsiát, amit hoztunk: éretlen sárgabarackot, kekszet, banánt és müzliszeletet.

Elég vadregényes táj, könnyű volt elbámészkodni. Rengeteg kisebb hajó vitte a turistákat, komoly iparág épült a sziget partjainál található barlangokra.
Szóval Csempész-öböl. Állítólag 1981-ben egy szesszel és dohányáruval megrakott csempészhajó menekült a parti őrség egy naszádja elől, bement az öbölbe elrejtőzni, de a hatalmas hullámok konkrétan partra vetették - a hatóságok meg hagyták ott rohadni, mert nem akartak egy fillért se az eltávolítására költeni, illetve valósággal vonzotta a turistákat. Mások szerint maga a kormány vitte oda a hajót egy éjjel, hogy fellendítsék az idegenforgalmat, emiatt a helyiek fújnak is rájuk, mert elcsúfították a sziget legszebb öblét. Akárhogy is, ma az a helyzet, hogy egy idilli, csodaszép öböl közepén van egy rozsdás hajóroncs. Mire mi odaértünk egy másik nagy hajó már ott horgonyzott, a part is tele volt látogatókkal:

Egyébként két dolgot mondanék el az öbölről: a vize hihetetlen kék és végtelenül tiszta, a másik, hogy nehogy elhiggyétek, hogy homokos a part, igazából nagyon apró kavicsok vannak, amikbe a víz szélén bokáig süpped a látogató. Nagy pechünkre pontban délre értünk ide és 1 óra kikötési időnk volt. Sajnos a nap szépen SÜTÖTT, így kb 10 percet voltunk a parton illetve a hajó mellett a vízben, mert én mondtam, hogy nem itt leszek bőrrákos, Bendegúz azonnal követett, de még Petra is belátta, hogy a déli nap ezen a helyen szó szerint gyilkos. Sajnos az útitársaink zöme ezt nem látta be, láttam apukát, aki ma éjjel üvölteni fog - egy óra alatt úgy összeégett, mint egy homár. Nagyon vidáman és büszkén szemlélte magát, kíváncsi vagyok, hogy most, fél tíz körül is olyan széles-e a mosolya, illetve mit fog csinálni holnap?
Persze azért egy családi szelfit lőttünk a hajóról, hogy lássa a világ, nem csak a google-ből szedett fotókkal turbózom fel a kamublogomat:

Az egy óra fürdőzés után visszafordultunk. Itt nekem már kezdett elegem lenni, jobbára a telefonomat nyomkodtam, illetve ha valami nagyon szép partszakasz volt, azt azért lefényképeztem.

Visszafelé még megálltunk egy öbölben, amibe valami kénes forrásból eredő patak ömlik, ezért az öböl vize kénes, ami jó az izületi panaszokra, sőt, a helyiek szerint a víz kollagént is tartalmaz, ezért aki fiatalodni szeretne, annak két okból is itt kell fürdeni. Ezt a parasztvakítást én nem vettem be, Petra és Bendegúz viszont igen, szóval ők ismét nekiindultak a búvárfelszereléssel:

Kopasz mostanra egész magabiztosan úszkál a maszkban - a Csempész-öbölnél picit Hisztis Myrtill lett, mert a kavicsok szúrták a talpát, de végül azt is leküzdötte. Leginkább azért, mert meguntuk a vinnyogását és otthagytuk a francba a parton... Mindenesetre a módszer bevált, mert itt, a kénes öbölben már Búvár Kundként riogatta a tengeri élővilágot.

Négy körül értünk vissza a kikötőbe, ott várt már ránk a busz. Eléggé elfáradtunk, jó volt visszaérni a szállodába. Itt volt egy óra szabadfoglalkozás, majd nekiláttunk az Amerika kapitánynak. Ezt két részletben néztük meg, mert elég hosszú, a szünetében megvacsoráztunk. Eddig minden este azt mondtuk, hogy az a vacsora a legjobb, a mai nap sem volt kivétel. Az egyéb fogások mellett sertéstarját is grilleztek, abból először gombás rizzsel és tzatzikivel ettem meg két szeletet, majd Petra javaslatára még kettőt görög salátával - isteni volt!

Vacsora után befejeztük a filmet, ez azért volt érdekes és meglepő, mert Petrának nagyon megtetszett ez a Marvel-univerzum, a szuperhősökkel, mert történet is van, meg dráma és romantika. Na, tudják ezek ott Hollywoodban hogy kell filmet csinálni!

Fél tízkor volt lámpaoltás, én gépelek még itt, Petra és Bendegúz olvastak még picit a film után. Holnap is érdekes napunk lesz, hiszen teknőslesre megyünk délután - tuti lesz pár jó kép, amit megoszthatok majd itt!