Erőt, egészséget!

Hazértünk rendben, de új családi szabályt alkottunk - soha többet Ryanair! De ne ugorjak egyből a végére, nézzük mivel telt az utolsó nap!

Mivel nem fotóztam sokat, ezért arra gondoltam beszúrok pár jó képet, amit korábban nem osztottam meg úgy az egész hétről. Rengeteget fotóztam az egy hét alatt, nyilván ennek csak töredéke került a blogba, most majd szemezgetek a maradékból.

Későn keltünk, nem volt miért sietni. A szobákat délig kellett elhagyni, úgyhogy minden percet kiélveztünk, kényelmes reggeli után összepakoltunk és megnéztünk egy Boston Legal epizódot. Kijelentkeztünk a szobákból, leadtunk a bőröndöket a recepción és lementünk a partra. Odaúton láttuk az eddigi legkirályabb jachtot, valami álomszép volt, még nekem is, aki nem rajong az ilyesmiért. Teljesen modern volt, űrhajószerű, nem volt túl nagy, de impozáns, el se merem képzelni mennyibe kerülhetett...

Na, a strandolás egy érdekes élmény volt! A parton elég erős szél fújt a víz felől, de sütött a nap, olyan 24 fok lehetett délelőtt. Lekentem magam naptejjel, de azon keresztül is megégtem, nem sokat használt a 30-as faktor - el se merem képzelni mi lett volna a vége, ha nem kenem le magam... Baj nincs, csak megpirultam, de itt délen a 30-as már nem elég. Mindegy is, a lényeg az volt, hogy hiába tűzött a nap, konkrétan fáztunk a napernyők alatt! Az elején még mosolyogtam magamban, hogy Csilla regisztrált a www.napozzunkruhaban.hu weboldalra, de egy óra múlva én is regisztráltam, visszavettem a trikót a törölközővel meg a lábamat takartam be, mert már láttam, hogy pirosodik. Szóval egyszerűen hűvös volt a szél miatt. A fiúk azért hősiesen bementek a vízbe kicsit pacsálni, de csupán derékig, mert a víz ugyanolyan volt, mint pár napja, de a hűvös szél miatt - no meg a hullámok miatt - nem volt kellemes a fürdés.

Egy körül az eddigi legjobb ebédünk volt egy tengerparti étteremben, mindenki elég jókat rendelt, jó volt a sangria, az ételek, adtak bőven, zöldséggel gazdagon, szóval ahogy előző este a legjobb vacsoránk volt, utolsó napon pedig a legjobb ebédünk.

Ebéd után mi lefeküdtünk sziesztázni, a lányok meg visszaindultak vásárolni pár utolsó apróságot. Mi fiúk négy körül felbumliztunk a szállásra, útközben jól eldumáltunk egyetértve, hogy még két nap jó lett volna itt.

A hotelben tisztálkodás, átöltözés, szendvicsvásárlás és ünneplés volt, ugyanis Patrik jóval idő előtt befejezte a könyvet s emiatt megkapta megérdemelt jutalmát, a Clash Royale diamond pass-t. Nagyon büszke voltam rá, nemcsak hogy elolvasta a könyvet, de ráadásul hamarabb, tetszett is neki, még idézni is tudott belőle!

Hatra hívtuk a fuvart, hangoztattam, hogy korai, de hátha a tetves Ryanair egyszer időben indul, szóval azért kimentünk 2 órával indulás előtt a reptérre. A bőröndfeladásnál mi beálltunk az expressz sorba, volt ugyanis Ryanair app, amivel a földi személyzet segítségen nélkül papíron gyorsabban meg lehet ezt oldani. A hangsúly itt a '"papíron" szó, mert a halálba idegesített néhány idióta, aki egyszerűen az app által megadott HÁROM lépést nem tudta végrehajtani és feltartotta a sort. Konkrétan egy skandináv család - nagypapa, lánya, unokája - húsz percen keresztül szerencsétlenkedtek az egyik automatánál, de nem voltak egyedül, vagy féltucat másik helyen úgy néztek az utasok, mint őz a reflektorfényben... Ráadásul puffogni se tudtam, mert Petra jelezte, hogy itt már elég sok magyar van és megkért, hogy fogjam vissza magam. Ok, időben voltunk - meg mostanra már tudtuk, hogy a tetves Ryanair gépe legalább egy órát késik -, szóval belefért a csúszás, de akkor is. Új szabályt vezetnék be az expressz sorba: ha hülye vagy, ne állj ide, menj a földi személyzethez, majd azok feladják a motyóid.
De hogy oldjam a feszültséget itt van néhány szép kép a nyaralásról:

Security check után mentünk a beszállókapuhoz, kényelmes várakozásra rendeződtünk be tudván, hogy most egy darabig itt leszünk. Jó darabig üldögélhettünk, hála a tetves Ryanairnek, mert 20:35 helyett 21:20-kor se szálltunk fel, természetesen. 22 után kezdtük meg a beszállást, persze kapkodva, mindenki türelmetlen. Mindegy, felmentünk a gépre, leültünk s vártunk türelmesen utastársainkra, hogy megtalálják a helyüket, felpakolják a poggyászukat.
Amint mindenki leült, a pilóta bemondta, hogy 2 perccel lekéstük az indulási ablakunkat, most más gépek fognak felszállni egy darabig úgyhogy kb 45 percig itt fogunk vesztegelni. Hát azt hittem előremegyek, olyan mérges lettem. Ha tudtad, te idióta, hogy sietni kell, miért nem mondtad be a hangosbemondóba, mint a British Airways vagy a Lufthansa pilótái??? Az utasok ha tudják, hogy mozogni kell, mozognak! És, gondoltam, ez a barom vezeti majd a gépet 10 ezer méter magasan!!!
Itt van megint pár szép kép:

Mindegy, a család eldöntötte, hogy a tetves RyanAir off mostantól, ha egy úticélba csak az ő gépükkel juthatunk el, választunk másik vakációt, ennyi!

Leszálltunk, a pilóta azért elnézést kért, ezt a javára írom. Persze a a csomagokra megint várni kellett, én nem tudom, Budapesten még soha nem volt olyan, mint például Malagában, hogy a csomagok ott várnak, mire odaérünk...

Főtaxival jöttünk haza, mert a Bolt és az Uber, ami a világ minden pontján kb féláron visz el a végcélhoz Magyarországon kormányunk áldott tevékenysége, szabályozása folytán ugyanannyit kér, mint egy hétköznapi taxitársaság. Hab a tortán, hogy Petra beszédbe elegyedett a sofőrünkkel, aki mondta, hogy ez az utolsó fuvarjainak egyike, mert feleségével felkerekednek és elhagyják az országot, 47 évesen. Megértem, ráadásul pont Spanyolország az úticéljuk, innen is sok sikert kívánok nekik!

Összegzés? 8-ra értékelem a vakációt, de egy teljes pont levonást a tetves Ryanair-nek tudok be, odaúton is késtünk, visszaúton még többet. A szállásunk jó volt, Andalúzia csodálatos, a kerékpár-bérlést bánjuk, illetve volt egy egynapos túra, amit Vilmos is javasolt, mi is kinéztük, de kimaradt.
Alhambra a jegyárak miatt volt csalódás, Gibraltárt se vállaltuk végül a hosszú út miatt, illetve hogy előre kellett volna jegyet foglalni, amit mi nem tettünk meg.
Lehangoló volt még a sok kiszáradt folyómeder, azokat látva az ember tényleg eltöpreng mit is művelünk ezzel a bolygóval - és most nem ilyen széles patakokról beszélek, hanem Rába és Maros szintű folyókról!

Persze volt bőven, ami kárpótoljon: az étel, az italok, a tengerparti séták, az óvárosok. Az emberek nyugodtak, segítőkészek, a turisták által látogatott területek tiszták. Az árak - Alhambra kivételével - tisztességesek, kb bármelyik középkategóriás étterembe be lehet ülni, akár közvetlenül a parton is. A várak, a botanikus kert, az óvárosok és a kikötők bőven ellensúlyozták a kellemetlenségeket, ráadásul az időjárás, az éghajlat is sokkal kellemesebb volt - féltünk a 35-40 foktól, de Granadát leszámítva ilyennel nem találkoztunk.

Javaslom Andalúziát mindenkinek: családok is megtalálják itt, amit keresnek, túrázni, sétálni is lehet, művészet és kultúra is jelen van, a kaja meg fenséges!

Köszönöm mindenkinek a kitartást, a vakáció véget ért!