Normálisan a reggellel indítanám a beszámolót, de az éjjel is voltak események, úgyhogy picit korábban kezdődött a második nap, mint terveztük.

Mindenek előtt - szombat este révén - zenés-táncos összejövetel volt a medence körül. A teraszról láttam is, hogy a vendégek egy része szépen felöltözött és lement a rendezvényre, ahol a nyolcvanas évek sztárjai szóltak - évek óta nem hallottam se Rick Astley-t, se a Wonderful Life-ot Blacktől. Nos, tegnap erre is sor került...

Egyébként nem volt zavaróan hangos, inkább csak kellemes, tudtunk tőle aludni - legalábbis Petra mellettem már tíztől szuszmákolt a zene dacára. Én is épp kezdek elbóbiskolni, mikor egyszer csak konkrétan fegyverropogásra ébredünk! Mondom, a bunyevácok lerohanták a szigetet, én meg még egy kést se hoztam magammal - aztán pár másodperc után a realitás talajára visszatérve beazonosítottam a táncestet megkoronázó tűzijáték hangjait.

No, miután ez is kiderült, még megnyugtattam a Kopaszt, aki nagyon megijedt és ennek megfelelően meredt szemmel bámulta a sötét plafont, majd visszafeküdtem aludni.

Reggel sokáig aludtunk - én legalábbis fél kilenckor keltem, a többiek valamivel hamarabb. A központi téma természetesen azonnal a reggeli lett - tegnap a Kalapács látta a reggeli végét és azóta várt, hogy ő is kapjon belőle. Igazi éhenkórász ez a gyerek!
A reggeli egyébként kifejezetten jó volt, a zsíros parasztreggelitől a top wellness magvakig-zöldekig a teljes palettát lefedték. Petra és én egy jó angol reggelit ettünk, a Kalapács meg tükörtojást, palacsintát. Reggeli után volt kis szabadfoglalkozás, mert 10:30-ra ért ide az idegenvezető, hogy a fontos tudnivalókat - nem dobunk papírt a wc-be, nem iszunk csapvizet -, illetve a fakultatív programokat egyeztessük. Elég kedves idegenvezetőnk volt, elsorolta a lehetséges programokat. Mivel kis feleségem ment volna minden nap mindenhova egész héten, mi fiúk meg pihenni akartunk abban állapodtunk meg, hogy egyre elmegyünk - ő a teknősöket nézte volna, én meg a Csempész-öbölbe mentem volna vagy Kefalóniára. A végén úgy alakult, hogy elmegyünk mindháromra - Kispetrám majdnem örömkönnyekben tört ki...
Ezután a Kalapáccsal elmentem a medencéhez úszni, Petra pedig regisztrált minket és kifizette az utakat az idegenvezetőnél. Az mondjuk jó döntés is volt, mert az egyetlen idős házaspár nem bírt normálisan sorbanállni és kivárni, míg rájuk kerül a sor, hanem egy "most mi következünk, mert mi sietünk" felkiáltással az élre törtek. Nagy szerencse, hogy én ekkor már nem voltam a recepción, mert azért megkérdeztem volna, hogy mama, mégis miből gondolod, hogy más nem siet a tengerhez/medencéhez/várost nézni? Mindegy, hosszú még a hét, ezekre sietős öregekre majd figyelni fogok!

Ezután már nem volt nagyon értelme sehova menni, ezért én tableteztem ebédig, Petra meg kanasztázni tanította a Kalapácsot. Fél egy körül végül lementünk ebédelni, nagyon jó fogások voltak! Mi fiúk leragadtunk a csípős csirkeszárnyaknál, Petra pedig valami vegyestálat rakott össze magának - tzatzikivel. Nos, azt tudom, hogy Budapesten a legjobb tzatzikit a Pünkösdfürdői Strand előtt adják a görög büfében, itt majdnem megkönnyeztük, hogy ugyanazt a lágy, ízletes tzatzikit tették ki, amit ott megszerettünk. Szóval másodjára én szedtem sertéssültet tzatzikivel, isteni volt!

Ebéd után szieszta, mi filmet néztünk és aludtunk, a Kopasz meg a Harry Pottert olvasta háromig. Akkor ők lementek a tengerhez - én még nem akartam, mert nagyon meleg volt odakint. Négy után csatlakoztam hozzájuk, addigra ők homokból és kavicsokból elkészítették az Apák-napi köszöntést:

Ezután megkezdtük a Kopasz búvárkiképzését, hát az hatalmas volt! Eljöttünk erre a paradicsomi szigetre, mindenki boldog, de a Molnár Bendegúz mit összebosszankodott, hogy a sós víz csípi a szemét, belemegy a fülébe, illetve MÁSODPERCENKÉNT begörcsöl a talpa! Ezeken én mind nagyon jól szórakoztam, de a koronát azzal tette fel a panaszáradatra, mikor egy hullámban véletlenül tengervizet nyelt, s én szóltam neki, hogy ehhez ne szokjon hozzá, mert a tengervíz árt, leállnak tőle a veséi és elpusztul. Ezután azonnal elkezdett köpködni, öklendezni, görnyedni - mindent elkövetett, hogy kihányja azt a kortyot...

Napoztunk is valamennyit - ez egyébként itt nagyon jó, a puha homokba az ember elég kényelmes helyet tud magának fetrengeni, aztán van ez az állandó, friss szellő a tenger felől, valamint a hullámok morajlása - tényleg nagyon jó itt napozni, megnyugtat! Azért én egy negyedóra után meguntam, s bementem úszni. Ez azért volt jó, mert így volt alkalmam megfigyelni fürdőzőtársaimat. Eleve voltak nyugdíjasok, akik ujjnyi vastag sminkben jöttek be fürdeni. Egy pillanatra gondoltam is, hogy esetleg eljöttek Zakynthosra meghalni, "szépre" sminkelte magát s most megindul a tengernek, de aztán rájöttem, hogy más lehet a háttérben, hiszen nekik is tudni kell, hogy mire megtalálják a testét a sós víz leszedi a sminket az arcáról - őszintén szólva a halak és a rákok még a bőrt is...
Jaj, volt még egy hatalmas, már kifelé úsztam, mikor jött velem szembe egy paraszt, konkrétan egy kék hosszú ujjú ingben! Olyan ötven körüli forma volt, vele volt a felesége is, rövidnadrágot és az inget hordta, de nem csak a lábát áztatta, hanem már olyan köldökig ért a víz. Sajnos erről nincs képem, igazából úgy nézett ki, mint egy buszsofőr. Gondoltam megemlítem neki, tudja-e mit csinál a sós tengervíz a műszállal, de aztán rájöttem, ha ő így boldog, ki vagyok én, hogy elvegyem a kedvét?

Játszottunk még a Kopasszal ilyen beborítósat is, van egy felfújható matraca, azt elszedtem tőle ő meg próbálta nagyon lelkesen visszaszerezni - igyekezett beborítani a vízbe, de azért csak 100 kg vagyok, úgyhogy az egész arra volt jó, hogy elfáradjon s este hamar kidőljön. Utána azért átadtam neki s tologattam egy picit, főleg az tetszett neki, mikor nekirohamoztam vele a hullámoknak.

Ezután én partra mentem, kicsit vártam, hogy száradjak aztán jöttem is be a szobába - azért erős a tengeri nap!

Aztán estére kiderült, hogy azért meg is fogott minket, engem is, Kopaszt is kentük ilyen testápolóval, bőrnyugtatóval. Mindegy, majd bebarnul, azért nem égtünk meg.
Vacsoráig csendespihenő volt, amit én arra használtam, hogy a korábban legálisan megvásárolt The Incredible Hulk című dvd-ről készített másolatot intéztem a laptopra az esti mozizáshoz.

A vacsora nagyon rendben volt, most ilyen húspogácsákat csináltak, mellé volt többféle köret - én tepsis krumplival és tzatzikivel ettem -, illetve volt hal, meg baconbe göngyölt csirkefalatok. Kopasz leragadt a húspogácsánál, abból befalt négyet krumplival, paradicsommal, illetve utána megevett egy pohárkrémet desszertnek. Amiben sokat fejlődött, hogy annyit szed a tányérjára, amennyit meg is eszik, ez mindenképp komoly előrelépés a tavalyi évhez képest!
Még annyit kell elmondjak a vacsorával kapcsolatban, hogy az előző estétől eltérően ma Margaritával nyitottunk, illetve ma este a jelenlegi slágerek mentek hegedűn, csellón és zongorán játszva - ez gagyinak tűnik így, leírva, de azt kell mondjam elég kellemes, színvonalas volt.

Ide kívánkozik még egy gondolat: az az igazság, hogy vendégtársaink ebben a hotelben elég kulturáltak. Nincs tülekedés, általában udvarias, előzékeny mindenki. Be kell ismerjem, jobban tetszik ez a kis hotel, kisebb választékkal, kevesebb vendéggel, mint a csili-vili óriáshotel a gigaétkezővel és a csürhenéppel.

Most vár rám a Hihetetlen Hulk, illetve rám még egy sakkparti John Elliott kollégámmal, aki ugyan Houstonban aszalódik a melegben, a chess.com segítségével mégis megmérkőzünk este tizenegytől :)