Ma nem írok sokat.
Ez az utolsó teljes napunk és emiatt nincs túl jó kedvem - nagyon jól éreztük magunkat itt. Persze, 8 nap hamar lepereg, tudtuk már az elején, hogy ez is eljön egyszer, de mégis, olyan jól éreztük itt magunkat, annyira jó volt minden hogy most egyáltalán nincs kedvem elmenni.

Reggel viszonylag hamar felkeltünk s mentünk reggelizni. Mivel szép, napos idő volt már kilenctől kint voltunk a medence mellett napozni. Egy jó órát napoztunk, ki szunyókált, ki a tabletjén nézett marhaság-videókat.
Miután a nap felerősödött én felmentem a szobába, Petra és Bendegúz pedig lementek a partra egy utolsó előttit alkotni - egyébként itt derült ki, jó befektetés volt 18 leváért a homokozó-szett, a Kalapács minden nap épített vele valamit, órákat játszott el vele. Na, erről jut eszembe, ezt elmesélem!

Itt az étkezőben ki vannak téve különböző bolgár borok. 9-15 leva egy palack, persze nem mind 7,5 decis, vannak kisebb palackok is. Mondom a Kopasznak egy ebédnél, hogy nem lenne hülyeség venni pár üveg bort, amit kóstoltunk kimondottan finomak. Erre mondja, hogy igen, csak nagyon drágák, majdnem annyiba kerülnek, mint egy homokozófelszerelés lapáttal...

Egyébként ma az alábbi alkotás készült az ominózus felszereléssel:

Homokvár, vízeséssel!

Fél tizenkettőkor találkoztunk a fedett medencénél a napi penzum leúszása céljából. Mivel száz ágra sütött a nap, a csürhenép a kültéri medencék körül csoportosult, nagy megelégedésemre egyedül voltam az egész fedett részen, mikor elkezdtem úszni. Petra és Kopasz pár perc múlva csatlakoztak, utána is majdnem végig magunk voltunk - a legvégén botorkált be egy negyvenéves ürge, aki az anyjával jött nyaralni, hogy ússzon egy kicsit, míg a kedves mama a bejárattól 3 méterre napozott

Ebédelni kint akartunk, elsősorban burgert, de sokan voltak - és ugye nem állunk sorba kajáért. Második helyen a panini szerepelt, de ott is sokan voltak - én mondtam, hogy Molnárok itt se állnak sorba, Petra azonban mindenképpen meg akarta kóstolni a paninit, így a Molnárok leültek egy helyre az árnyékba, Petra meg kiállta a sort, ha már mindenáron paninit akart enni. Egyébként utólag igaza lett, isteni finom volt az a panini!

Ebéd után jött a szokásos szieszta, aludtunk vagy négyig.
No, négy-fél öt felé mentünk uzsonnázni. Hamburger volt az elsődleges célpont, de hihetetlen módon a sok falánk, túlsúlyos vendég legalább akkora sort képezett még négy után is a burgeresnél, mint ebédkor - érdekes módon az uszodában és a konditeremben nem nagyon találkoztam ezekkel az emberekkel...
Mindegy, átmentünk a német sörkertbe és ettünk jó bajor kolbászt káposztával, tepsis krumplival és pereccel. Azok meg fulladjanak a burgerjükbe!

Uzsonna után átöltöztünk és elmentünk busszal Neszebar óvárosába elsősorban ajándékokat venni. Hát, egyetértek Petrával, közös nyaralásaink legszebb városkája ez, másodjára voltunk itt de most se tudtunk betelni vele.

Az árusok, vendéglősök itt nagyon kedvesek, udvariasak, nem nyomulnak, ha nemet mondasz se köpnek utánad, hanem mondják, hogy ok, akkor gyere hozzánk legközelebb. Ahol vásároltunk, adtak valami kis extrát, vagy legalább pár szót kiizzadtak magukból magyarul, hogy jó kedvünk legyen. Ja, és akkora adag fagyit adnak 1.8 leváért hogy konkrétan hárman tudtunk megenni 2 gombócot - itt minimum 10 deka egy gombóc és nem tölcsérben adják, hanem műanyag tálkában, kanállal mert a tölcsért szétáztatná.

Amit még ki kell emeljek azok a festő-galériák. Majdnem minden utcában van egy és olyan szép képeket kínálnak, hogy vagy ötöt megvettünk volna. Persze, 25-250 leva között mozgott az áruk és egy-két kisebbet meg is vettünk volna, ha nem aggódtunk volna a hazaszállítás miatt.

Gyalog mentünk haza, így útközben is meg tudtunk állni bárhol, ahol érdekes, egyedi ajándékot láttunk, mert azt találtuk ki, hogy személyre szóló ajándékot kap minden szerettünk a sablon-hűtőmágnes helyett. Azt kell mondjam meg vagyunk elégedve a végével, nagyon klassz dolgokat találtunk.

A szállodába érve még mélyebb lett a hangulat, az utolsó vacsorára készültünk. Jó puffogós hangulatba is kerültem és szinte kerestem a lehetőségét kibe tudnék belekötni, hogy a mérgemet kitöltsem rajta. Egy asztalt találtam, ahol rengeteg kaját hagytak meg érintetlenül és ez alkalmas is lett volna, hogy letámadjam vendégtársaim, de azok sajnos már elmentek, így nem tudtam meg kik voltak ezek a bunkók.

Most már a szobában vagyunk, megnézzük itt az utolsó MacGyvert - ami alatt Petra természetesen elszuszmákol -, majd a fiammal átkapcsolunk az esti meccsre, aztán ennyi, utolsó éjszaka Neszebarban...