Ma reggelre Petra szuper programot talált ki: menjünk át busszal a Napospartra és nézzük meg mi újság arrafelé. Többé-kevésbé egyetértettünk ezzel, mivel az idő nem volt meleg, inkább kellemesnek mondható, úgyhogy reggeli után felkerekedtünk és kimentünk a buszmegállóba. A megállóban láttuk, hogy van ilyen emeletes városnéző busz, azzal terveztünk menni, 3 leváért elvitt volna minket a Napospartra. Igen ám, de csak 50 perc múlva jött volna...
Irány vissza a szállodába, a rendelkezésre álló időben megpróbáltunk újra foglalni az olasz részbe asztalt vacsorára - toronymagasan ott volt legjobb kaja. Legutóbb Petra foglalt, ezért babonából most én mentem foglalni, mivel hivatalosan csak egyszer ehetnénk ott. Így vagy úgy, de elfogadták a foglalásunkat, ennek mindhárman nagyon megörültünk - megadta a nap alaphanglatát! Ezután kicsit lógtunk a szobában aztán irány vissza a megállóba, hogy nehogy elmenjen előttünk a busz.
No, mikor 20 perccel később megjött az emeletes busz kiderült, hogy 3 járat van és ez épp csak Neszebar óvárosáig megy. Azt így nem vettük igénybe - de a jegyszedő mondta, hogy 10 perc múlva jön a 3-as busz, az elmegy Napospartig. Már indultunk volna vissza a szállodába, mikor az utolsó pillanatban feltűnt a busz és potom 4 leváért el is vitt mindhármunkat Napospartig.

Azt már az úton láttuk, hogy a neszebari szállás nagyon jó döntés volt, Naposparton egymás hegyén-hátán szállodák vannaki, kismillió ember, zsúfolt és lármás az egész. A buszról leszállva lesétáltunk a partra és ott ilyen sétányon, boltok között megindultunk visszafelé.

Egyébként az egész Napospart egy nagy, homokos strandszakasz ami tömve van turistákkal és a turistákat megfejni igyekvő helyiekkel. Van itt minden, mint a búcsúban: lehet papagájjal fotózkodni, tetováltatni, hajat befonatni, de enni-inni, apróhalakkal a lábad felzabáltatni, mindent. A tömeg egy része lassan hömpölyög, mások bérelnek ilyen háromkerekű marhaságot és azzal sukárkodnak, mint az igazi idióták.

Mi csak bandukoltunk és bámészkodtunk, az volt a terv, hogy egy-két órát sétálunk, majd felszállunk a buszra és hazajövünk. Egy jó óra elteltével azonban láttuk milyen sokat megtettünk ezért úgy döntöttünk elbumlizunk a szállodáig! A Google Maps szerint 6 km volt, 48 perc, úgyhogy végülis rászántuk magunkat.

Nem volt fárasztó, elég szép szállodákat láttunk, s mire megérkeztünk alaposan meg is éheztünk. Az út utolsó szakaszán azon tanakodtunk mit ebédeljünk - végül a hamburger maradt első helyen. Igen ám, de ott hosszú sor állt - vagy tízen várták a burgert, márpedig Molnárok nem állnak sorba kajáért, úgyhogy B tervnek jött a panini. Természetesen a paninis bódénál is voltak páran, bár jóval kevesebben, mint a burgeresnél, úgyhogy nagy dérrel-dúrral bementünk az étterembe és ott kajáltunk. A szokott jó színvonalat kaptuk itt is, se pozitív se negatív meglepetés nem ért minket - az egyetlen említésre méltó esemény, hogy fiúnk ezúttal a krumplipüréből szedett annyit, hogy megmaradt, de mivel nem hagyhatta ott, elment és szedett mellé még húst, azzal megette.

Ebéd után nagy pihenő volt, majd négy körül - míg mi játszottunk a tabletekkel - Petra lement és hozott fel a szobába hotdogot és gintonikot. Azzal egy darabig elvoltunk, utána pedig lementünk úszni. Sajnos a rosszabb idő miatt a fedett uszodát ellepte a csürhenép, így ma nem úsztunk - bár van a fedett résznek is pancsoló része, valamiért az összes proletár az úszósávokban tologatta a gyerekét...

Ehelyett tehát felmentünk a szobába és készültünk az utolsó olasz-estre - lefürödtünk, csinosabb ruhát vettünk. Mindenki be volt sózva, az első olasz est fantasztikus volt és szó szerint betegre zabáltuk magunkat a sok finomságból - ma is valami hasonlóra készültünk.

Most pár olasz-éttermes képet másolok ide, tényleg szuper esténk volt itt - ismét.

Ok, mit ettünk? Eleve frissen sütik a pizzát. Két fajta van, margherita és szalámis. Nekem a szalámis ízlett jobban, Petrának természetesen a margherita. Utána egy látványkonyhán készítettek kétfajta tésztát háromféle szósszal: volt penne illetve spagetti - paradicsomos-bazsalikomos, pestós és arabiata öntettel.
A pizza és a tészta után jöhetett a desszert, megint végigettük pohárkrémeket, valamint én ettem egy szelet tortát is, mondjuk az egész menüsorból az volt a leggyengébb. Emellé jó borok voltak, a Kalapácsnak meg hideg víz.
Vacsora után még maradtunk egy kicsit fényképezkedni az étterem határait jelező Alfával és Fiattal:

Petra se maradhatott ki:

 Vacsora után eredetileg a hotelkomplexum éjszakai életét terveztük tanulmányozni - mára latin estet hirdettek -, de egyrészt az idő is hűvös volt, másrészt Petra kivételével senkinek se volt kedve az éjszakában bolyongani, ezért lementünk a hallba kártyázni. Ma este a "Nincs kegyelem" kártyajátékban mélyültünk el - Kopasz egy kört nyert, én kettőt, Petrának pedig az volt a nyeremény, hogy a két bajnoktól tanulhatott.

Játék után még egy-egy koktél belefért, most pedig megnézünk még egy MacGyvert, eképp készülve a holnapra, az utolsó teljes napunkra Bulgáriában :(