Éjjel nem volt se bűvész-show, se ajtócsapkodás, de az emeleten lakó vendégtársak mindent elkövettek, hogy a nap utolsó óráiban még felidegesítsenek, nevezetesen azzal, hogy átjártak egymás szobáiba és a bejutás érdekében kopogtattak az ajtójukon. Ez eddig nem is lenne baj, csengő nincs a szállodai szobákon, azonban vagy a bentlakók voltak súlyosan hallássérültek, vagy a bejutni vágyók látták túl sokszor a Hulk-ot és mindenképp itt akarták kipróbálni át tudják-e ütni az ajtót ököllel. Mindegy, apró bosszúság volt csupán, kb fél óra után el is csendesedtek, alhattunk.

Szerencsére Petra is alaposan kipihenhette magát, mivel reggel közölte velünk, hogy jó volt itt a két nap semmittevés, de ha ma is ugyanezt csináljuk akkor ő megbolondul a tétlenségtől és ezt egyikünk se akarhatja.
Mivel mindketten tudtuk mivel jár, ha Petra megbolondul készségesen beleegyeztünk, hogy menjünk be ma délelőtt kerékpárral Neszebar óvárosába.
Annyi volt még, hogy úton a reggelihez lefoglaltunk egy asztalt az olasz étterembe. Itt a szállodakomplexumban van ugye jó pár étterem, a legtöbbe bemehetünk ahogy akarunk, de az olaszba csak vacsorázni lehet és azt is előre foglalni kell. Szóval ezt elintéztük reggel.

Központi témává avanzsált a Kopasz étkezése a bejegyzésekkel kapcsolatos visszajelzések szerint. Örömmel jelenthetem, hogy ma reggel kimondottan éretten választott, nem pakolta agyon a tányérját, mivel látta, hogy ismét van palacsinta. Amit maga elé szedett szépen megette, nem sóhajtozott, nem panaszkodott. Jutalma nem is maradt el, ugyanis én az első fogás után készítettem egy palacsinta válogatást:

Reggeli után fel is kerekedtünk, kibéreltünk 3 bringát a recepción és irány az óváros! Ja, bringák: 5*-os szálloda, minden király, de azért a három bringából egynek nem volt első fékje, egy másik biztonsági láncának nem volt kulcsa, a harmadik mondjuk rendben volt - és mivel oda-vissza megjártuk velük az utat, egy szavunk se lehetett!
Az óvárosig kerékpárút nem vezet, a járdán indultunk meg, de mivel a helyiek úgy közlekednek a járdán, mint egy betépett tehéncsorda inkább az úttestet választottuk. Egyébként az el kell mondjam, hogy elég szélesek itt az utak és az autósok nagyon figyelnek a bringásokra.

Az odaúton letértünk jobbra egy földúton a tenger felé, mert felfigyeltünk rá, hogy a csürhenép abba az irányba orientálódik és kíváncsiak voltunk rá hová mennek a helyiek ilyen lelkesen. Kiderült, hogy van egy szuper, homokos szabadstrandjuk meglepően jól kiépítve, oda hömpölyögtek nagy lelkesen. Egyébként megértem, ilyen látvány várta őket a víz mellett:

Ezután már nem álltunk meg az óvárosig amiről egyébként mindenki ódákat zengett, hogy UNESCO világörökség, meg hangulatos, meg souvenír. Örömmel jelentem, minden hír igaz!
Maga az óváros egy félszigeten terül el, nem is nagy, szűk, macskaköves utcák tagolják és nagyon limitált autóforgalom van engedélyezve. A házakat, tereket valóban megőrizték olyannak, amilyennek 200 éve épültek - még graffitit se láttunk a romokon, műemlékeken. Ahogy nem láttunk kerékpár rögzítésére alkalmas tárolót se, de azt se akartam, hogy hozzákötjük a bringákat valami műemlék kerítéshez és diplomáciai botrány tör ki miattunk. Ezért megkérdeztünk egy helyi gangstát aki épp kerékpáron tekert - a fickó pedig megnyugtatott, hogy kerékpártartó az egész félszigeten nincs, rögzítsük a bringákat egy újabbnak tűnő kerítéshez, nem lesz baj.

Neszebar óvárosa egyszerűen csodás. Romantikus, meseszerű, idilli - kismillió jelzőt sorolhatnék, ehelyett inkább csatolok néhány képet, ami visszaadja a hangulatát.

Klassz kis vendéglők sorakoztak a tengerparton egymás mellett, görög, olasz, tradicionális bolgár - volt választék bőven! Igazából lett is volna kedvünk beülni az egyikbe, de egyrészt délelőtt tízkor nem akartunk éttermet, másrészt all-inclusive ellátással nem is nagyon lett volna logikus.
Először körbejártuk a félszigetet - kiépített út fut végig - utána pedig belevetettük magunkat a szűk utcácskák labirintusába.

Itt kell megjegyezzem, hogy minden igaz, ami az index.hu mai cikkében olvasható: Bulgária az EU legolcsóbb országa. Még itt, a legfrekventáltabb, turistacélpontban is olcsóbb volt a fagyi, mint Budapesten, illetve fél liter hideg ásványvízért és diétás kóláért fizettünk 3 levát - még a legdrágább félliteres italár se haladta meg a 2 levát a félszigeten. Egy leva kb 170 forint egyébként.
Annyira megtetszett az óváros, hogy úgy döntöttünk hétfő este ide visszajövünk és itt szerezzük be az emlékeket, mert egyrészt nagyon széles választék volt elérhető, másrészt szeretnénk megnézni este is ezt a kis gyöngyszemet. Az út végén még volt egy érdekes dolog, Bendegúz elejtett egy levás érmét ami begurult egy nagyobb szikla alá. Szerencsére a Kopasz bizonyította, hogy nem a semmire zabál annyit, mint egy védő falember, a problémát ő maga meg is oldotta:

Dél körül értünk vissza a szállodába, korrektek voltak a recepción, mert csak 2 órát számoltak fel kerékpárbérlés címén, pedig 2.5 órát voltunk távol.
Eddig is azt mondtuk, hogy a mai nap a csúcs, de ami ezután következett még az előzetes terveket is felülmúlta. A kerékpározásban kimelegedve ugye kitaláltuk, hogy csobbanunk a tengerben. Odaúton megittunk egy gin tonikot - nem sajnálják a gint, elég erőseket kevernek -, de mivel dél volt, nem akartam a tűző napon égetni magam. Így kijelentettem, hogy én inkább a spa rész fedett uszodájában úszok. Úgy is lett, végül Petra és Bendegúz is csatlakoztak.
Itt 25 méteres medence van, kifejezetten úszásra. 22 hosszt úsztam, kimondottan jólesett, frissített. Ami viszont a lényeg, hogy a Kopasz is demonstrálta, hogy nem hiába jár évek óta hetente kétszer úszni: ő is lenyomott 20 hosszt! Azt kell mondjam, büszke voltam rá, kimondottan jól és gyorsan úszott.

Úszás után koronáztuk meg a délelőttöt: úgy döntöttünk, hogy ebédre hotdogot és paellát eszünk! A hotdog 10/10, old school hotdog volt, azaz ilyen eszközzel lukat égettek a buci közepébe, azt feltöltötték ketchuppal, mustárral vagy majonézzel és abba ment a virsli. Óriási volt, az úszás után nagyon jólesett.
Utána átmentünk a paellás kunyhóhoz, de épp főzték a második adagot, én meg kijelentettem, hogy nem várok kajára, jött a B terv: a német sörkert!
A német sörkerben sült bajor kolbászt lehetett enni káposztával, tepsis krumplival - de mi természetesen frissen sült pereccel ettük, amit alapból a sör mellé kínálnak, de nagyon megfelelt a kolbászok mellé is. Minden friss és forró volt, fejedelmi ebédünk volt!

Ebéd után volt egy nagy szieszta. Én négy körül tértem magamhoz, addigra Kopasz és Petra már a tengerparton voltak és homokvárat építettek. Lementem és megnéztem mit alkottak - ezúttal egy alagutas várat várárokkal.

A várépítést követően visszamentünk a szobába sportruházatot venni, vacsora előttre ugyanis edzést terveztünk. Kopasz is szorgalmasan edz velünk, most kardió napot tartottunk: kerékpár, taposógép és ellipszisgép volt a program.

Edzés után gyors zuhany, majd következett a nap másik fénypontja, az olasz étterem! Nos, a hely minden elvárásunkat felülmúlta, kimondottan finom ételek, hangulatos környezet és az eddigiekkel ellentétben elég kulturált vendégközönség társaságában fogyaszthattuk el a hamisítatlanul olasz vacsoránkat.

Vacsora után nem mentünk fel a szobába, kiültünk a teraszra élő zene mellett - szaxofon - kártyázni és koktélozni. Pár gin-tonic után feljöttünk a szobába, most pedig a meccset nézzük. A nap azonban nem érhet véget anélkül, hogy nem kívánok jó egészséget Török Balázsnak aki ma ünnepli születésnapját, szóval: jó egészséget, sok boldogságot és sikerekben gazdag életet kívánunk innen, Neszebárból, Bélés!