Idén az a döntés született, hogy elutazunk az ünnepek után, mivel a téli szünet Bendegúznak átnyúlik január első hetébe, nekünk pedig nincs éves zárás, szóval szabad a pálya. Így legalább méltóképpen megünnepelhetjük a Petra karrierjében bekövetkezett pozitív változásokat is.

A választásunk Madeirára esett, már szeptemberben foglaltunk szobát, repjülőjegyet, ezáltal elég olcsó volt mindkettő - én húztam a pofám, hogy megint elverünk vagy kétmilliót, de végül be kellett lássam, hogy ez így, télen, előre foglalva azért távol van a drágától. Egy kis fennforgás volt a booking.com-mal, mivel novemberben kaptam egy levelet, hogy a hitelkártyámról nem tudták levenni az előleget ezért a foglalást törölték. Megnéztem a kártyát, semmi baja, pénz is volt rajta, nem járt le, szóval nem értettem. Mondom, foglalom akkor ugyanezt még egyszer. Igen ám, de a szálláson már nem volt meg az apartman, kb azonnal kivette valaki más. 

Jól van, van Madeirán szállás máshol is, de gondoltam azért írok nekik pár szót. Elmondtam, hogy a foglalásunk törölve lett önhibánkon kívül, most meg már nem elérhető a szoba, sebaj, de tudják, hogy a szándék megvolt a részünkről, olyannyira, hogy újrafoglaltam volna, de most meg már nincs szoba elérhető. Szinte azonnal válaszoltak, elnézést kértek és felajánlották, hogy az eredeti árért kapunk egy emeleti, teraszos, tengerre néző apartmant - ez az egy kiadó apartman maradt. Ezt persze nagy örömmel elfogadtam, úgyhogy minden akadály elgördült az utazásunk elől.

Madeira... Sokat nem tudtunk a helyről, Portugáliához tartozik, Örök Tavasz Szigete, itt született s nevelkedett Cristiano Ronaldo - de mégis, vagy húsz éve vágytunk ide Petrával. Sajnos csak WizzAir járat jön ide Budapestről, most nem írom le újra a fenntartásaim a WizzAirrel - pontosabban a jellemző utazóközönségükkel - kapcsolatban, talán annyival jellemezném őket, hogy ha lezuhantunk volna egy lakatlan szigeten velük nem a sziget jelentette volna a legnagyobb kihívást...

Egy A321 Neo géppel utaztunk - ezt a Kopasz kifejezett kívánságára írtam ide -, 5 óra hosszú, nyugodt utunk volt, még szép képek is készültek a magasból:

A világ talán második legveszélyesebb repterére szálltunk le, ugyanis itt egy elég szűk 180°-os kanyar előzi meg a landolást egy mesterségesen vízszintesre épített reptérre.

Ami érdekes volt, hogy itt a repülőről leszállva semmiféle vizsgálat nem volt, mentünk a csomagokért - amiket iszonyat gyorsan kipakoltak - aztán taxival meg is érkeztünk a szállásra.

Itt nagyon kedvesen fogadtak, gyümölcskosár, friss kenyér, pezsgő szilveszterre - még ilyen maszkokat, meg szemüvegeket, sípokat is adtak, hogy tudjunk méltóképpen bulizni. Az apartman közel tökéletes, tágas, jól felszerelt, nagyon tiszta és tényleg a tengerre néz, terasszal, úgyhogy mindennel azonnal meg voltunk elégedve.

Ki se pakoltunk, megindultunk a hegyről lefele - elég magasan van az apartmanhotel - a kikötő irányába, hogy ennivalót szerezzünk. A közelben lévő étterem zárva volt, boltok se nagyon voltak itt fent, de enni kellett valamit, vagy a Kopasz megbolondul, úgyhogy felkerekedtünk. Már lefele is nagyon meredek volt az út, de nem vettük komolyan, sokkal nagyobb gondot okozott, hogy nem vettük figyelembe a sziget ragadványnevét, ezért beöltöztünk, mintha románok lennénk. Persze 10 perc múlva dőlt rólunk a víz még lejtőnek lefele is, úgyhogy végül pólóra vetkőztünk.

A város, Funchal egyébként elképesztően szép és tiszta. Minden utca ki van világítva, fényárban úsznak a terek, a csatornák, a kikötőben tombolt az éjszakai élet, vidámpark, éttermek, turisták és helyiek sétáltak - nem vagyok szentimentális típus, de azonnal megtetszett ez a miliő.

Sétáltunk picit aztán vettünk egy helyi étteremben vacsorára hamburger menüt 7 euróért, meg egy Sparban valami reggelit aztán megindultunk vissza.

Amig a hegynek lefelé nevetgéltünk meg fogadkoztunk, hogy jó is lesz majd visszafelé sétálni, a hazaút azért elég megterhelő volt. Igaz, hogy csak 1,5 km, de nagyon meredek, 70 emeletet tettünk meg végül. Se beszélgetni, se nézelődni nem volt lehetőség, a légzésre meg a lépésekre koncentráltunk. Elsőnek Petra állt meg pihenni, aztán Bendgúz maradt le, én is csak úgy értem haza elsőnek, hogy megfogadtam, hogy márpedig megállás nélkül felmegyek. Úgy is lett, de amint hazaértem mentem zuhanyozni - szó szerint patakokban folyt rólam a víz - meg a többiekről is, úgyhogy a kaja várhatott.

Felfrissülés után megvacsoráztunk - a kaja, mint kiderült nem is hamburger volt, hanem ilyen összesütött szendvics, volt benne tükörtojás, hús, krumpli, hagyma, paradicsom, saláta. Meglepően jó volt, adtak mellé sült krumplit és innivalót is a hét euróért. Jólesett, közben néztünk egy JAG-et, aztán kotortunk aludni, mindenki elég fáradt volt.

Reggel gyönyörú időre ébredtünk, még szebb kilátással:

Folytatás holnap a madira-i szilveszterezésről.