Jaj, ma szuper napunk volt! Nagyon jókat tudunk itt aludni, főleg a Kopasz és Petra. Ők már fél tíz körül alszanak és simán tolják fél nyolcig - otthon Petra öt után kel, Bendegúz is fent van hat körül, de itt alszanak, mint a bunda.
Ébredés után lementünk reggelizni, én meg elintéztem a recepción a kerékpárbérlést. Itt az a rendszer, hogy 12-kor adják oda a bringákat és másnap 12-ig a tiéd - legalábbis ennél a kölcsönzőnél így működött, de nyilván lehet egyedi igényeket kiharcolni. Mindegy, nekünk ez jó volt így, megfelelt teljesen. Na most, itt szögezném le, hogy egy bicikli itt 24 órára 12 euró volt. A Tisza Tavi Kerékpárcentrumba, ami EUs pénzből épült 3 órára adnak egy bringát 6 ezerért. Hát fulladjanak bele egy vödör takonyba!

Na de, reggeli után kitaláltuk, hogy megyünk hullámokra vadászni! Megint elég erős volt a szél, jöttek a nagy hullámok, Kispetrám újra gyerek lett, Bendegúz is addig volt a vízben, amíg szottyos nem lett a keze... Ráadásul reggel még alig voltak a parton, talán öten voltunk a vízben, miénk volt az egész öböl! Mindenesetre most én is kipróbáltam a hullámlovaglást gumimatracon, ráadásul én - a már korábban megismert idióta mentalitásnak hála - kivártam egy igazán nagy hullámot, mondom, nekem ez lesz a kihívás. Hát, majdnem kettétört a hullám, ugyanis csak félig feküdtem fel a matracra, a víz jött mögöttem és a lábamat elkezdte emelni, de a felsőtestem meg nem tudott lemenni, mert a matrac tartotta, úgyhogy ívbe hajlott a gerincem, de annyira, hogy konkrétan már fájt - kvázi a tenger rávett, hogy függőlegesen lemenjek hídba. Ráadásul a hullám átcsapott a fejemen, orrom-szám tele lett sós vízzel, nagyon kellett koncentrálnom, hogy benntartsam a levegőt, mert ki tudja mikor jutok fel a felszínre... Úgyhogy megtanultam, hogy ezt is ésszel kell csinálni, mert iszonyat ereje van a természetnek!

Fürdés után felmentünk a szobába zuhanyozni, illetve mivel 11 óra volt és a víz kiszívta Bendegúz minden erejét muszáj volt elugrani a snackbárba egy burgerért...

Ezután visszamentünk a szobába, zuhany, kis lógás aztán lementünk és átvettük a bringákat. Némi fennforgás volt, mert elsőre csak kettőt hoztak, de a fickó azonnal visszament és hozott kocsival még egyet. Mivel nem akartunk a déli hőségben bringázni elmentünk ebédelni aztán jött a csendespihenő.

Végül három után indultunk neki, de az se volt sima, mert Petra kerékpárja elvesztette az egyik pedált. Megnéztem gyorsan a neten hol van a kölcsönző, elmentünk oda s az asszony kapott egy új gépet. Na, innen már tényleg kerékpártúra volt a javából! A parton tekertünk, kerülgetve a csürhenépet, de a szép látvány mindenért kárpótolt.

Egyre az ilyen hullámos helyeket lestük, hol tudnánk a legnagyobb hullámmal szembeszállni - persze amint fent leírtam ez nem mindig olyan vicces... Aztán délután tudtam erre egy lapáttal rátenni, de erről majd később. Mindenesetre a sétány nagyon szép volt, hangulatos, sok helyen megálltunk egy fotóért.

Addig mentünk amíg az út tartott, sőt, tovább is, mert Petra látta, hogy velünk szembe jött egy biciklis egy földúton, akkor az már járható, nekünk is arra kell menni! Később kiderült igaza lett, a település határán volt még egy öböl, egy kvázi titkos strand ahol szinte senki se volt, de víz itt kristálytiszta volt, mert nem homokos, hanem sziklás-kavicsos a meder.

Mivel kapott enni bőven Kopasz is hajlandó volt mindenre, sőt, az alábbi kép a kifejezett kérésére készült:

Itt volt egy kisebb öböl, ahol sokan búvárkodtak is, nálunk sajnos nem volt se fürdőruha se búvármaszk, úgyhogy nem tudok beszámolni mi mindent láthattak a víz alatt, de fentről kb ilyen volt:

Az alábbi kép pedig a művésznő kifejezett kérésére kerül a blogba, a csendélet címe: Kerékpárok és sziklák.

Itt volt egy kisebb szirt, arra felmásztunk, hogy az óceánnal a háttérben is készüljenek szép fotók.

Csináltunk egy szelfit is, de a Bendegúz utána nem volt hajlandó a képen szerepelni, mivel a szél fújta a frissen mosott hajamat és ez szerinte nevetséges volt, amihez pedig ő nem kívánt asszisztálni.

Innen már visszafelé mentünk, de indulás előtt még egy hatalmas katamaránt lekaptam, hogy emlékezzünk ilyenek is futnak itt:

Ami még érdekes volt, hogy a sétányon elég sok sportkomplexum volt, leggyakrabban strandröplabda és strandfoci pályákat láttunk, de őszinte meglepetésemre a petanque pálya is zsúfolásig volt, a nyugdíjasok itt töltötték az idejüket, amint látható elég jó hangulatban:

Visszaúton még a szörfösök partszakaszán megpróbáltam elcsípni, amint egy közepes hullám épp tarajosra vált, de igazából a kép nem adja vissza a látványt, de azért iderakom, hogy lássátok, legalább megpróbáltam:

Miután visszaértünk a szállodába pár azonnal ittunk egy gin-tonikot, aztán mentünk a partra hullámra vadászni. Itt már elég erős volt a szél és a fél-egyméteres hullámok közé már néhány igazán nagy is becsusszant. Ezek olyannyira nagyok voltak, hogy már a mi öblünkbe is megjelentek a szörfösök, illetve Kispetra újra négyéves lett, hiszen ezek a nagy hullámok megint kivitték egészen a homokig, közben meg vigyorgott, mint hörcsög a kölesre.

Én is bementem, de én nem a matraccal, hanem fogtam és beúsztam az öböl bejáratáig. Itt dacoltam a természet erejével, de hamar rájöttem, hogy ez elég veszélyes, mert az igazán nagy hullámok már ott tarajat vetnek és ha egy ilyen elkap lenyom a víz alá és egy ideig lent is tart. Persze nem veszélyes, de azért az egyik nagyobb hullám után kikiabáltam a Kopasznak, hogy ő nem jöhet be, csak addig, míg a lába leér - és még így is egyfolytában lestem, hogy egy-egy óriáshullám után felbukkan-e a feje.

Az étteremben ázsiai est volt, Petra jól belakott, sushi, saláták, minden volt, amit csak képzelni mert. Most kivételesen a 24 előtt írom a blogot, de abba is hagyom, hogy végre nézhessük, mert a család már csak rám vár.

Holnap a kerékpártúra másik fele jön, délután meg lógás, azaz hullámvadászat!