Ma lógós napunk volt, ami persze nem jelenti azt, hogy nem történt semmi. Ami azt illeti, elég sok minden történt még a pihenőnap alatt is, de előtte pár fotó még az előző napról:

A következő képen szeretném felhívni a figyelmet a súlypont emelkedési különbségre :)

Már annak is örültünk, hogy Petra talpa egyáltalán elhagyta a talajt...

Na de, ugye a harmadik nap. Keltünk megint korán, alapos reggeli, aztán körbenéztünk hol is vagyunk, mi minden is van ebben a hotelben. Megtaláltuk a wellness részleget és a konditermet. Ez utóbbi pozitív csalódás volt, hiszen a megszokott termekkel ellentétben itt nem csupán két futópad és egy bordásfal volt a felszerelés, de komoly fekpad, hátgép, kézisúlyzók. El is határoztam, hogy bár egy meglévő kisebb vállsérülésem miatt két hét pihenést terveztem, ha már ilyen komoly felszerelésük van, ezt égi jelnek veszem és edzek itt is.

Reggeli után pihentem is egy órát, hogy ne egyből evés után mozogjak aztán lementem edzeni. Belépés után két dologra lettem figyelmes: egyrészről rajtam kívül senki nem volt a teremben, másrészt fel volt szerelve egy kamera. Na, ebből kitaláltam, hogy az unatkozó recepciósok vagy biztonságiak most tuti engem figyelnek a kamerán keresztül és röhögnek, hogy a hülye turista majd mit szenved itt össze. Anyátok úristenit, gondoltam, adok én nektek! Fekvenyomással kezdtem, melegítés után ami tárcsa volt azt felraktam a rúdra és elkezdtem az edzést. Az már a melegítés alatt egyértelmű volt, hogy a bal vállam fáj. De hát olyan nincs, hogy a csírák lesnek és a Molnár Gábor nem mutatja meg, szóval akárhogy is fájt, nyomtam tovább. Ugyanígy a hátgépen, maximális terhelés, vállat is, bicepszet is jól megpakoltam és a kamerával szembe álltam, hogy ezt nektek, majmok!

Egy óra mozgás után mentem vissza a szobába és ahogy a vállam kezdett kihűlni egyre erősebb volt bennem az érzés, hogy talán egyrészt hiba volt egyáltalán edzeni, másrészt ekkora súlyokkal, mivel a vállam elkezdett fájni, konkrétan annyira, hogy a pólót alig tudtam levenni magamról. Petra adott valami gyógyszert, hogy pont izomfájdalom ellen jó, de nem sokat segíteni, a bal karom alig tudtam mozgatni - mindezt azért, mert bemeséltem magamnak, hogy a hotel fél személyzete rajtam fog röhögni, aztán lehet nem is volt senki a monitornál, vagy talán a kamera se működött... Egy szó, mint száz, arra jutottam a végén, hogy nem égi jel volt a jól felszerelt konditerem, hanem a Sátán csapdája, amibe én belesétáltam.

Mindegy is, ettől még nem lett világvége, Petra megkérdezte, hogy ebédig mit fogunk csinálni. Miután közöltem, hogy én most edzettem, úgyhogy én kb semmit, akkor ők kitalálták, hogy Kopasszal elmennek sétálni a környéken, megnézni mi merre hány lépés van.

Nagy meglepetésemre - sic! - egy csomó kaktuszos fotóval tértek vissza, de szerencsére volt köztük pár egzotikus növény is. Íme egy kis ízelítő:

Miután hazaértek megebédeltünk, utána volt egy jó két és fél órás csendespihenő. Mikor magunkhoz tértünk az alvásból elérkezettnek láttuk az időt, hogy megfürödjünk az Atlanti-óceánban!

Itt ugye a vulkanikus szigeten fekete a homok a tengerparton. Ez nagyon szokatlan volt elsőre, láttam suhancokat, akik homokvárat építettek aztán a homoktól mind fekete lett, mint az ördög! Mindenesetre ez minket nem zavart, begázoltunk a vízbe. Petra volt legbátrabb, ő nem macskázott, berongyolt, mi a Kopasszal sokkal megfontoltabban haladtunk a mélység felé, de félelmünk alaptalan volt, nagyon jó volt a víz.

Petra még megpróbálkozott azzal, hogy Bendegúznak 12 évébe tellett, hogy fürödjön az óceánban, neki 38 és én persze negyven felett már utolsó helyre estem vissza. Miután felelevenítettem kis memóriáját, hogy én 1998-ban 21 évesen már úsztam az Atlanti-óceánban St. Augustine Beachen Floridában ejtettük is ezt a versenyzős témát.

Ami jó hír volt, hogy a víz jót tett a vállamnak, lassan tudtam mozgatni, egyre kevésbé fájt, ráadásul Kopasznak is elhintettük, hogy a sós víz jó az arcbőrnek, onnantól kezdve lelkesen sikálta magát a csodatévő víz elsöprő hatását remélve.

Miután kimentünk a partra én is felfedező útra indultam, bejártam a strandot, hogy megszáradjak s közben megnézzem hogyan mulatnak a helyiek. Petra és Bendegúz pedig a fekete homokkal játszottak, nagyon megtetszett nekik, hogy az megtapad a vizes bőrön, de a körmökön nem. Ennek örömére készültek az alábbihoz hasonló képek:

Ezután felmentünk a szobába, alapos zuhany, hajmosás aztán mentünk a bárba egy aperitifre. Természetesen gin-tonikot ittunk, jó erőset kevert a pultos, úgyhogy elég jó hangulatban mentünk át az étterembe. A vacsora az eddigi legjobb volt, egy helyen sertésszüzet grilleztek, hát az valami felséges volt. Olyannyira, hogy én lemondtam a desszertről is, azt ettem előételnek, főételnek és desszertnek - háromszor álltam érte sorba, de a Kopasz és Petra is megevett két adagot. Mellé lement egy fél-fél liter fröccs, Kopasznak meg fél liter Nestea, pukkadásig jóllakva mentünk fel a szobába 24-et nézni.

Ez is egy nagyon jó nap volt!