Ma nagyon elfáradtunk! Viszonylag korán ébredtünk, hét körül, de mindenki be volt sózva, hogy Universal Studios, meg filmgyártás, meg Harry Potter. Gyorsan kimentünk reggeliért és szendvicsnek való alapanyagért a boltba, aztán megreggeliztünk és elkészítettük a szendvicseket. Reggeli után szinte azonnal indultunk a Universalhoz, de volt egy kis változás: Bendegúz és Petra ugyanis kitalálták, hogy miért mennénk kocsival, mikor a térkép szerint mehetünk metróval is! Nekem őszintén szólva mindegy volt, azért a Hollywood Boulvardon végigvezettem volna ezt a szép Hyundait, de bevallom, nekem is egyszerűbbnek tűnt a metrózás, úgyhogy maradtunk a tömegközlekedésnél.
Ki is bumliztunk a metróállomásra, vettünk fejenként két dollárért egy műanyag metrókártyát, amit feltöltöttünk 1 útra való tokennel 1,75 dollárért, azaz fejenként 3,75 dollárért kint is voltunk a stúdióknál. Hazafelé majd ismét 1,75 dollár lesz az útiköltség, azaz összesen 16,5 dollárba fájt ez a kaland. Gondoltam, ha 20 dollárba kerül a napi parkolás a stúdióknál már jól járunk...
Metró. Kb ugyanolyan, mint nálunk, csak sokkal ritkábban jár és a hajléktalanok rendre átfésülik sörösdobozokért. Ezt ráadásul úgy csinálják, hogy közben összekennek mindent sörrel meg egyéb gusztustalan folyadékokkal - egy idős hölgy le is ült a padra, amin előtte egy hajléktalan nő szortírozta a sörösdobozait, mondanom se kell, hogy egyből fel is állt, de már későn - ott volta fenekén egy nagy sörfolt...
A stúdiók kilenckor nyitottak, mi picivel 10 előtt értünk oda és beálltunk a sorba. Itt azért már erősen bosszankodtam, mert a wifi hiánya miatt előző este nem tudtunk online jegyet venni, így egyrészt élőben 20 dollárral drágább volt fejenként, másrészt már a legelején álltunk sorba egy jó félórát - tréningeztünk a nap hátralévő részéhez.
Amikor végre megvoltak a jegyek - 130 ezer forint volt hármunknak - végre beléptünk a varázslat világába! Egyébként szinte szó szerint, mert az első helyszín, ahova benéztünk a Harry Potter ajándékbolt volt - ami le is nyűgözött minket. Itt ugyanis MINDENT meg lehetett venni ami a filmben híressé, jellegzetessé vált: a Teszlek Süvegtől kezdve a seprűkön keresztül a varázspálcáig, de mindent!

Amint látható, az összes szereplő pálcáját megvehette, aki akarta - és nagyon sokan akarták, hiszen tele volt a park varázspálcával idiótán hadonászó gyerekekkel és felnőttekkel! Sőt, a gyerekeknek adtak egy varázstérképet, ami a Harry Potter világban egy különböző állomásokat jelző játékot vezényelt végig, ami során bizonyos helyszíneken bizonyos, a filmből megismert varázslatokat elkántálva valami beépített mechanizmus révén a díszletek mozogni kezdtek! Nem kell mondanom ez mennyire népszerű volt a gyerekek körében!
Sőt, igen sok gyerek - néha komplett családok - futkároztak talárban, sálban egy-egy regény- és filmbeli iskolát képviselve. Elsőnek persze hülyének néztem őket, hogy mi kéne ahhoz, hogy én egy rakat pénzt kiadjak azért, hogy talárban izzadva járhassam végig a film legendás helyszíneit, de miután a sokadik családnál láttam, hogy milyen izgatottak, milyen jól érzik magukat egy picit irigyeltem is őket...
Első utunk természetesen a Harry Potter filmek világába vezetett. Átmentünk egy nagy kapun, a Roxfort tornyai irányába. Ez nagyon hangulatos volt, Abszol-úttal, Olivander varázspálca boltjával, vajsör árusokkal. Ezt a vajsört én is kipróbáltam volna, de ránézésre úgy festett, mintha olvasztott cukorba mézet öntöttek volna és azután elkeverik édes tejszínhabbal, úgyhogy kihagytuk.

Ja, édesség! Nagy közhely, hogy Amerikában mindenki kövér. Hát ezt csak megerősíteni tudom, hihetetlen milyen túlsúlyosak itt az emberek! Nagy egyenlőség van itt: a feketék, fehérek, latinók, mindenki kövér! Még az ázsiaiaknak van emberi formájuk, de rajtuk kívül aztán mindenkin láthatóak a jóléti fogyasztói társadalom csalhatatlan jelei. Volt egy 20 év körüli fiú, aki már járni se tudott, olyan dagadt volt, ilyen elektromos tolószékben navigálta magát előre, egészen egy hosszú sor végéig, ami egy bolt előtt várakozott türelmesen, hogy két cukros fánk közé préselt jégkrémet vehessen, amit alaposan megszórtak M&Ms cukorkákkal... Mondtam volna neki, hogy hova az anyádva lavírozol itt előttem a szekereddel, hát már így se tudsz mozogni, minek neked még ez a tetves jégkrém is, de persze visszafogtam magam, egy ilyen monológ után a látogatók 96%-a nézett volna rám dühösen, sértődötten - meg aztán hol érdekel engem, hogy a halálba zabálja magát egy ilyen? Szóval az az illúzióm, hogy legalább Hollywoodban csinos, sportos embereket látok majd hamar megdőlt, egy kezem elég lenne ahhoz, hogy megszámláljam hány igazán csinos nőt láttam egy nap alatt a filmkészítés fővárosában!
De vissza Harry Potterhez! Első show amit kivártunk az Olivander féle pálcaboltban játszódott és azt adták elő, ahogy egy a közönség soraiból random kiválasztott kisgyerek pálcát választ magának a boltban. Ez annyira gagyi volt, hogy meg is ijedtem, hogy ha ez ilyen lesz végig nagyon fogok bosszankodni a kiadás miatt! Erre is vártunk a sorban vagy 40 percet, hát egyáltalán nem érte meg!

A következő látványosság viszont már ütött, itt magába a Roxfortban mehettünk körbe, láttuk a gyógynövénytan-órák helyszínétől Dumbledore szobáján keresztül a Sötét Varázslatok Kivédése tantermet. A végén pedig volt egy úgynevezett Harry Potter Ride, ami egy fantasztikus, leírhatatlan élmény volt, egy hullámvasút-virtuális valóság kombináció, ahol Harry Potterrel lovagoltunk seprűn egy kviddicsmeccsen, aztán jöttek a dementorok és menekülni kellett, de volt sárkánytámadás, és az Őrjöngő Fűzfa is - szuper volt! Somogyipetra? Úgy visított, mint egy gyerek, mikor a sárkányfej kibukkant a füstből és lángot-füstöt lehelt ránk - ilyenkor jött tényleg a füst, meg a pára, mikor lángja volt akkor pedig forró levegőt fújtak a pofánkba! Szóval nagyon jól megcsinálták, ez nagy élmény volt még nekem is. Bendegúz persze félt, ki is jelentette, hogy nem vágyik hasonló élményekre - ezzel jól fel is mérgesített, mert egyrészről itt csupa ilyesmi van, másrészt egy rakat pénzt elköltöttünk erre, szóval ha nem akar többre felülni akkor kidobtuk az egészet az ablakon...
Ezután megnéztük az állat-színészek előadását, ez nagyon aranyos volt, patkányok, tengerimalacok, tyúkok, papagájok, kutyák-macskák voltak betanítva különböző látványos és nehéz feladatokra, gyakorlatilag egy komplett jelenetsort adtak elő néha a közönség bevonásával - és az egészet egy hollywoodi állatidomítő narrálta, vezényelte. Ez kb fél órás volt, nagyon élveztük, de ahogy az emberek sikoltoztak az örömtől, mikor néhány tyúk vagy tengerimalac egy előre betanított útvonalon végigment a színpadon, azt látni kellett volna!
Ezután megettük az ebédre készített szendvicseket majd megnéztük a térképet, hogy mi az, amit mindenképpen látni szeretnénk. A speciális effektek előadás és az egy órás stúdiótúra kisbusszal volt az, amit semmiképp nem akartunk kihagyni, ezért arra orientálódtunk. Hogy ide eljussunk át kellett menjünk a Simpson családból megismert Springfielden - a komplett várost felépítették itt.

A speciális effektek show 25 perc volt, elmagyarázták a legalapvetőbb hollywoodi trükkök hátterét - robbantásokat, hogyan csapják be a kamerát, hogy reptetnek embereket, verekedések koreográfiáit, a különböző hangeffekteket, mindent. A végén meg a szemünk láttára felgyújtottak egy védőzselével bekent női kaszkadőrt aki 17 másodpercig tántorgott lángolva a színpadon. Nagyon érdekes, informatív előadás volt ez is.
Innen mentünk az egy órás stúdió köbejárásra, amihez adtak 3d szemüveget és ilyen vidéki kisvárosokban látható Dottó kisbusz-vonatokban vittek körbe minket. Ez is bámulatos volt, a híres filmek helyszínein vezettek minket körbe és mondták az érdekességeket, tudnivalókat. Volt western falu, cápatámadás, a Jurassic Parkban a pofámba köpött egy ilyen apró kis dinórobot, majd bementünk King Kong szigetére, ahol T-Rexek támadtak ránk de jött King Kong és megvédett, ezután pedig egy kisvárosra zuhant repülőgép roncsai közé is eljutottunk.

Az út egy Halálos iramban film akciójelenettel zárult, 3d szemüvegben átélhettük ahogy kergettek minket, lőttek ránk, mentünk óriási sebességgel - kb a film egyik jelenetében vehettünk részt belülről, ez is látványos volt. Viszont azt nehéz volt fotózni, ezért íme egy western falu:

Ezután lementünk a stúdiók alsó részére, ahol a fő hangsúly a Jurassic Parkon és a Transformersen volt. A Transformersnél bementünk egy 3d showra, ahol egy bázisból menekültünk kifelé miközben az Álcák támadtak minket, ez egy látványorgia volt, mindig az utolsó pillanatban menekültünk meg, szédítő magasságokból zuhantunk lefelé, hogy aztán egy Transformer elkapjon minket. Itt Bendegúz már egész idő alatt nyivákolt a sorban, hogy ő ezt nem is tudta, hogy milyen lesz, nem is akart idejönni, szóval kezdtek kiütközni rajta a fáradtság jelei. A show után persze azt mondta, nem is volt rossz - ezzel egyébként egyetértettem, de a Harry Potter-féle seprűs produkciót ez nem tudta überelni.
A végén még volt egy lehetőség közös fotóra Megatronnal az Álcák vezérével, itt kihoztak egy kb 3 méter magas robotot, akivel pózolni lehetett, a robot meg közben nagyon viccesen szénné égette a szerencsétlent, aki fotózkodott vele, de valahogy kedvesen, úgyhogy mindenki nevetett, még az alanyok is - és persze készült egy jó fotó a robottal.

Visszafelé menet - csak kíváncsiságból - még megnéztük mi újság a Jurassic Parknál. Itt 120 percet kellett várni egy olyan csónakázásra, ami a dínók közé vitt, aztán egy meredek vízesésen át menekült meg a látogató - ezt kihagytuk.
Itt már azért nem csak a Kopasz volt fáradt, de mi is, úgyhogy az előzetes tervekkel ellentétben megindultunk hazafelé. Ugyancsak metróval jutottunk vissza a szállásra, de előtte bementünk egy helyi burgerezőbe és hazahoztunk 3 menüt, amit a Váratlan utazás című örökzöld sorozat következő epizódjának nézése közben fogyasztottunk el. Egyébként elég drága itt a kaja amit Kispetrám szóvá is tett, mondván én azt ígértem, hogy kajára alig fogunk költeni, ezzel szemben 30 dollárt fizettünk a 3 menüért. Nos, ez Hollywood, Budapesten is más összeget fizetünk egy csepeli étkezdében és egy rózsadombiban is...
Jól mutatja mennyire elfáradtunk, hogy a Váratlan utazás után fél hatkor lepihentünk, méghozzá annyira, hogy Petra ott is maradt, de Bendegúz is elvonult a szobájába tabletezni. Végül ő is lefeküdt, csak én maradtam fent, így helyi idő szerint nyolckor már csak én vagyok ébren és ezeket a sorokat pötyögöm...
Holnap délelőtt bevásárlás, majd irány Vegas!