Ez az utolsó teljes napunk itt, ennek megfelelően úrrá lett rajtunk egyfajta melankólia. Nem nagyon akarunk elmenni innen, s ez rányomta bélyegét az egész napra. Nyilván ez valahol jó, mert azt jelenti jól éreztük magunkat, megérte eljönni, mégis inkább szomorú, mert el tudtunk volna tölteni itt még egy hetet - akár kettőt is...

Ennek megfelelően semmihez se volt kedvünk és ennek megfelelően töltöttük a napot. Reggel későn keltünk és későn reggeliztünk. Kalapács teljesen rendbejött, evett is normálisan. Étkezés után búcsúfürdésre mentünk a tengerhez. Reggel jobb szerettünk úszni menni, mert kevesebben voltak, hidegebb a víz és gyengébb a nap. Utoljára búvárkodtunk még picit, aztán Petra és én megkaptuk a Kopasztól a matracon tologatást a vízben. Már csak ezért megéri gyereket nevelni!
A legvégén még megörökítettük közelről, ahogy a Kalapács kagylók után kutat - kifejezett kérése volt ez, felteszem ősszel az iskolai beszámolójába akarja beilleszteni:

Én elég hamar bejöttem, 11 körül, de Petráék se maradtak sokkal tovább. Ebédig még tengtünk-lengtünk az apartmanban, aztán lementünk enni. Evés után jött egy nagy alvás, déli szieszta, amit a kirándulások kivételével minden nap tartottunk. Kopasz jó kimerült lehetett, nagyot aludt.
Délután nem nagyon volt kedvünk lemenni fürdeni, ezért a szobában maradtunk és kb semmittettünk. Én a tableten játszottam, Petra sorozatokat nézett a Kalapács meg a Harry Pottert olvasta. Megállapodtunk, hogy a búcsúestén Bosszúállókat nézünk, innentől a nap már a moziestre való várakozással telt. Még kimentünk ajándékokat, emlékeket venni a bazárba, de ennél komolyabb tevékenység nem volt.

A film nagyon hosszú, ezért két részletben néztük, közben volt egy gyors vacsora. Így kilenc körül végeztünk is vele, a gyereknek nagyon tetszett, Petrának ez már túl elrugaszkodott volt, mert űr volt benne, meg idegen lények.

A film után ki-ki ment a helyére, olvasni, sorozatot nézni, tabletezni. Mondom, itt már elég lehangoltak voltunk, a másnapi induláson járt az eszünk.

Reggel pakolás volt, aztán ettünk egy utolsót az étteremben. Most meg várjuk, hogy kicsekkoljunk a szobából és jöjjön értünk a busz. Utoljára Petra még csinált pár képet, köztük Bendegúzt is lefotózta a kedvenc lépcsőjén:

Végezetül vetettünk egy búcsúpillantást a teraszról a tájra, amit itthagyunk, ezzel a képpel zárom a zakynthosi élménybeszámolót, folytatás októberben egy új, talán még ennél is izgalmasabb helyszínről!