Ezúttal csendes, nyugodt esténk volt. A Harry Potter - filmek után ugye belekezdtünk a Marvel szuperhősökbe, s a Vasember 1-2 után jöhetett a Hihetetlen Hulk. Nagy szerencse, hogy ezeket a kiváló filmeket annak idején megvásárlás után azonnal lementettem a laptopra, mert így úgy is meg tudtuk nézni őket, hogy maga a film a lemezen már sajnos nincs meg. Ezt javaslom mindenkinek, nagyon hasznos megoldás!
Ami érdekes, hogy Petrának is tetszenek ezek a szuperhős filmek - ez mondjuk engem is meglepett.

Mivel a film hosszú volt, elég későn keltünk, úgyhogy ébredés után azonnal indulhattunk is reggelizni. Jóllaktunk, a mai nap fő étele a tojás volt - én rántottaként, a Kopasz tojáslepényként és tükörtojásként fogyasztotta. Petra müzli után zöldségeket evett, mondjuk itt nagyon szép választék van friss zöldségekből, nagyon gusztusosan vannak tálalva.

Reggeli után nem teketóriáztunk, irány a tengerpart! Azt kell mondjam, hogy a part reggel kategóriákkal jobb, mint délután. Először is, a víz végre hűvös volt, frissített - délutánra úgy felmelegszik ez a lassan mélyülő homokos tengerpart, hogy a víz szinte semmit nem hűt rajtunk. Ellentétben reggel valami fantasztikus volt, ráadásul öten voltunk a vízben, ami kristálytiszta volt, tökéletesen alkalmas a búvárkodásra. Kalapácsunk eleinte szenvedett, de idővel belejött, a végén még alá is merült, hogy felhozzon egy-egy kagylót! Mi Petrával beljebb úsztunk, ott már nagyobb halakat is lehetett látni, ahogy a homokban turkálnak ennivaló után, illetve felhoztam egy tengeri csillagot is, hogy megmutassuk a Kopasznak. Mivel még élt, mozgott, megmutatás után visszavittem a mély vízbe és elengedtem.

Búvárkodás után jó dolgom volt, felfeküdtem a matracra, a Kopasz meg tologatott a vízen ide-oda, hogy szépen barnuljak és ne vigyenek el a hullámok - majdnem elaludtam a matracon. Utána én bejöttem, mert tizenegy körül erős volt már a nap, de ezt nagyon megbántam, mert Petra elment a Kopasszal sétálni, ami végül nagyon emlékezetesre sikeredett: Kalapácsunk mezítláb rálépett egy döglött darázsra, ami még holtában is megszúrta a talpát. Ugyan nem voltam ott, de Petra beszámolt róla, hogy nagyon vonyított, ráadásul hazáig bicegett, mint aki aknára lépett. Itthon aztán nekem is megmutatta a sérülését, ami még hámsérülésnek is túlzás volt, úgyhogy végül bár előszedtem a kullancs-felszerelést, hogy a fullánkot kihúzzam belőle, a kezelés végül az ügy komolytalansága miatt elmaradt.

Ebédre én borsós bárányragut ettem rizzsel, utána pedig ilyen helyi sajtos pitéket, majd valami krémes süteményt desszertnek. Petra sült húst evett természetesen tzatzikivel, Bendegúz meg csőtésztát sajtszósszal. Igazából nagyon finom volt, legjobban én jártam, mert helyi sajátosságokat kóstoltam meg és a bárányragu közel volt a tökéleteshez - sajnos kaporral is fűszerezték, amit a rizsbe is tettek, így csak nyolcast adtam az ebédre.
Mindegy, jóllaktunk, utána pedig mentünk fel a szobába aludni egy nagyot.

Három körül próbáltam felkelteni a Kopaszt, de nagyon fáradt lehetett, mert egész egyszerűen hiába simogattam, nem tért magához - végül fél négykor kelt fel, de akkor már zajongtunk, hogy ne aludjon ötig. Délután ismét tengerpart volt a program, de az erősebb szél felkorbácsolta a hullámokat, ami miatt nem lehetett olyan jól búvárkodni, ráadásul a víz is dögmeleg lett, szóval nagyon nem is volt kedvem úszkálni benne. Ezért mindhárman felfeküdtünk a matracra és lebegtünk, illetve a tájat bámultuk.
Mikor meguntuk, még párszor megtámadtam a Kopaszt, beleborogattam a vízbe - ezt nagyon szereti -, majd visszajöttünk a szobába és megnéztünk egy filmet - a gyerek meg tabletezett.

Vacsorára szerencsére megérkezett az a család, aki ismét lehúzta az realitás talajára a hotel vendégkörét. Négyen vannak, ilyen igazi vadparasztok, dagadt mind és olyan öltözékben jöttek le a vacsorához - konkrétan egy kigombolt ingben - hogy a felszolgálók megkérték őket, hogy legalább az inget gombolják be. Mondjuk az is munka volt, mert ezek az új vendégek semmilyen ismert nyelvet nem beszéltek...

Akik még jöttek, hát nyilván a románok! Nem azért, mert elállták a desszertes hűtő ajtaját és úgy gondolkodtak mit kéne még zabálni, nem is azért, mert a 3 perc töprengés után mindenből próbáltak felmarni egy tányérral és azon káromkodtak, hogy miért nem polipok, mert akkor még négy kezük lenne és még több pohárkrémet az asztalhoz tudnának vinni, hanem mert láttam a recepción, hogy román rendszámú autóból másztak elő. Persze, a fentiek alapján autó nélkül is tudtam egyből mifélék...

Vacsorára ilyen húspogácsát ettünk, krumplival, másodjára rizzsel és persze tzatzikivel, Petra csirkét evett zöldségekkel. Ma alkoholmentes koktélt kértem Petrának, Fruit Punch néven futtaták, talán az eddigi legfinomabb koktél volt, amit itt ittunk.
Vacsora után vettünk fel készpénzt illetve bevásároltunk vizet és kekszet a holnapi hajótúrához a Csempész-öbölbe. Megkérdeztem a recepción, hogy mivel nem itt ebédelünk, tudnak-e valami szendvicset összedobni ebédre a konyhán, de Horvátországgal ellentétben ez itt leküzdhetetlen akadálynak bizonyult - majd megemlítem a nyaralás végén a hotel értékelésekor.

Az estét David Attenborough Élet a Földön című kultikus sorozatának egyik epizódjával zártuk, korán fekszünk, mert holnap hajókirándulás!