A tavalyi év nagy sikere után - és mivel valóban könnyebb így megosztani az élményeket - idén is blogban számolok be a családi nyaralásról. Ezúttal Zakynthos volt az úticél, 8 nap, 7 éjszaka az IBUSZ szervezésében.

Ami nehézség volt már az elején, hogy a repülőgép 4:30-kor indult a reptérről, ahova 2 órával előbb kellett megérkezni, azaz hajnali 1:20-kor keltünk. Ez nem volt jó.

A taxi 1:50-re jött, forgalom hiányában ki is értünk időben. A mi járatunk volt az első, így viszonylag hamar átestünk a kötelező formaságokon, időben el is tudtunk indulni. Ami szemmel látható volt, hogy Kalapácsunk sokkal nyugodtabb volt, mint tavaly, nem hisztizett sem felszálláskor, sem leszálláskor - igazából egész úton nyugton volt, a Harry Pottert olvasta.

Annyi előnye volt a korai indulásnak, hogy helyi idő szerint 8:20-kor már a szigeten voltunk - egy óra eltolódás van Budapesthez képest, kb másfél óra volt a repülőút. Itt 19 fok és szikrázó napsütés fogadott - igazából itt is meleg van, 29 fok volt később, de az éjszakák hűvösek. Ennek nagyon fogunk itt örülni!

Busszal mentünk a szállásra, a Koukounaria hotelbe, ami egy 4*-os apartmanhotel. Útközben annyit tudtam megállapítani, hogy itt az autós közlekedés leginkább Indiára hasonlít - a nagyobb autók, buszok kb mindig elsőbbséget élveznek -, illetve hogy az első állomáson valami putri hotel előtt leszállt a fél busz - ilyen Pest környéki falvakból összeverbuválódott nyugdíjaskülönítmény pár onokával -, akik nagyon tanakodtak, hogy hova is hozta őket ez a hülye görög sofőr, hol a szállás? Az egyikük össze is kaparta angoltudását és egy Ver Hotel? felkiáltással be is támadta a görögöt, aki temperamentumosan rávert a tenyerével arra az embernagyságú táblára, ami hatalmas betűkkel hirdette, hogy honfitársaink pontosan a hotel előtt állnak. Ezt meglátva ők is megnyugodtak és meg is indultak bőröndjeiket hurcolva a recepció felé...

Fél tízre mi is ideértünk, amiben annyi volt a kellemetlenség, hogy a szobákat déltől lehetett átvenni. Ennek azért nem örültem, bár mondták, hogy addig mehetünk várostnézni, fürdeni, akárhova, de valahogy mégis rossz érzés volt bennem, hogy még két órát várni kell.

Kétségbe nem estünk, Petra Bendegúzzal körülnézett én meg a hallban tableteztem - ott jó hűvös volt, tetszett nagyon!
Mindegy is, dél körül átvettük a szobát, hát az pazar volt, nagyon kellemes meglepetés volt, abszolút felülmúlta a várakozásainkat! A szoba igazából egy tágas apartman, Kopasznak is külön helye van, légkondival, tévével, asztallal, hatalmas a fürdőszoba a teraszunk meg akkora, hogy reggelente kocoghatnánk rajta! A kilátás meg egyenesen fantasztikus - bár a tengert fák takarják, de a medencére és a környező hegyekre szépen rálátunk. A szállás e tekintetben kifogástalan volt.

Egy dolog furcsa, hogy a szigeten a vécékagylóba nem szabad papírt tenni, erre a célra van külön kuka a füdőszobában, ez nekünk elég szokatlan...

Kipakolás után lementünk ebédelni. Az komoly csalódás volt elsőre, hogy ez egy kisebb hotel, a svédasztalos választék Bulgáriához képest kimondottan szegényes volt. 3 fajta főétel volt, saláták meg desszertek - és ennyi. Aztán kiderült, hogy az étel nagyon finom és igazából elég is ennyi, mert legalább nem zabáljuk betegre magunkat, mint tavaly. Én brokkolis tésztát szedtem, ami tényleg brokkoli ízű volt, de elég szegényes, míg rá nem pakoltam ilyen fokhagymás gombát, utána ez egy fejedelmi fogás lett. Kopasz és Petra valami tradícionális görög csirkeételt ettek, azt mondják az is jó volt.
Ebéd után azonnal lefeküdtünk aludni, mert már nagyon kimerültek voltunk mind, hiába tudtunk itt-ott aludni pár percet, ekkorra nagyon álmos volt mindenki. Aludtunk is ötig.

Ébredés után lementünk a partra fürdeni. Ez nagy élmény volt, a tenger kristálytiszta, picit melegebb, mint szerettük volna de ha beljebb mentünk ott jó hűvös volt. Sütött a nap, volt enyhe hullámzás, kevesen voltak a parton - nagyon jót fürödtünk! Utána én kifeküdtem Petrával a partra napozni, Bendegúz meg homokvár építésébe kezdett, de nagyon alaposan: először megépítette a bányát, ahonnan majd szerzi a várhoz az anyagot, utána homokból és tengervízből betont kotyvasztott, majd egy vízelvezető árkot ásott a leendő vár köré egészen a tengerig. Itt hagytuk abba, hogy majd innen folytatja holnap - nagyon tetszik ez a naivitása, ami által hisz abban, hogy ez holnap úgy fogja várni, ahogy ma otthagyta...

A szálláson lezuhanyoztunk - nagyon szuper, egész testes zuhany van itt - aztán mentünk vacsorázni. Ahogy ebédnél, itt se volt nagy választék, cserébe a fogások valami egészen finomak voltak! Csebap volt, bárányborda, fish and chips, ilyesmi - sok salátával, előételekkel, desszertekkel. Előtt ittunk egy-egy mojitót, közben Celine Dion énekelt, ráadásul a medence partján választottunk asztalt, a medencéből pedig estére ilyen szökőkutat csináltak, szóval valóban hangulatos, jó vacsoránk volt. Mindezt - különösen Celine Dilont - Petra égi jelnek vette, miszerint a sors eképpen mutatja meg neki, hogy ő jó úton jár és ő ezt érdemli :)

Az ebédhez képest jóval többet ettünk, volt egy padlizsánételük, ami egyszerűen hibátlan volt - valami imám padlizsán, a lényeg annyi, hogy a padlizsánt megtöltötték paradicsommal és hagymával, úgy sütötték meg tepsiben. 10/10!
Egyébként annyit még leírnék, hogy be kell ismerjem, sokkal jobban tetszik ez a kisebb, családiasabb szállás még a szerényebb választékával együtt is, mint például tavaly Neszebár, ahol ezer ember tolakodott a vacsoránál és várni kellett egy-egy jobb asztalra vagy fogásra...

Most visszatértünk a szobába, szabadfoglalkozás van - én itt gépelek, Petra valami olasz zenecsatornát néz a Kalapács meg tabletezik. Holnap délelőtt találkozunk az idegenvezetővel és megbeszéljük milyen programokon veszünk részt. Innen folytatom...