Az előző estével kezdem, mivel némi változás alakult ki a tervvel kapcsolatban - Petra már a MacGyver alatt elszuszmákolt, csak hümmögött, mikor szóltunk hozzá, úgyhogy a vb meccset egy darabig a Bendegúzzal, utána egymagam néztem - elég hamar kidőlt mindenki.

Itt kell megjegyezzem, hogy az ágyunk hatalmas, ahol mi alszunk, az konkrétan négy személyes, de a Kalapács "kiságya" is elég simán kettőnek.

Az éjszaka viszonylagos nyugalomban telt, valami bűvész-est volt fél tíztől és tartottunk tőle, hogy esetleg majd zaj lesz, de semmi ilyesmi nem volt. Viszont órákkal elalvás után valami istentől elrugaszkodott idióta úgy bevágta a szobaajtót az emeleten, hogy a nagy dörrenésre mindannyian felébredtünk - legrosszabbul persze Bendegúz járt, aki ismeretlen helyen tért magához és egyből elkezdett segítségért kiabálni.
Miután megnyugtattam az éjszaka nyugodtan telt és meglepően sokáig, fél kilencig aludtunk - ok, van egy óra eltolódás, de eleve jóval korábban aludtunk el, mint szoktunk, szóval tényleg sokat aludtunk.

Miután felkeltünk a központi téma természetesen a reggeli lett, Kopasz a vacsorából kiindulva tejjel-mézzel folyó Kánaánra számított, de mi felnőttek is kíváncsiak voltunk mi lesz a választék. Csalódni nem kellett, hozta az este látott színvonalat az étterem, gyakorlatilag minden volt. Komolyan minden, még lépes mézet is lehetett törni, gyümölcsök, felvágottak, sajtok, zöldségek, frissen sütött tojás, rántotta, kolbász - mondom, minden!
Mi, rutinos evők Petrával csak kóstolókat szedtünk a tányérra, Bendegúz azonban nekiesett a rántottának és oda is lapátolt vagy 5 tojásnyit a tányérjára, három zsemlével. Itt elmondtam neki, hogy hiába büfé rendszer, addig nem szedhet mást, amíg azt meg nem ette. Eleinte magabiztos volt, a végén viszont szomorúan nézte ahogy eszem a finom palacsintát, müzlit míg ő még mindig azzal a töménytelen sok rántottával küzdött. Az lett a vége, hogy mire megette pukkadásig telt, így nem evett se palacsintát, se desszertet, se gyümölcsöt utána.
Becsületére legyen mondva, utána megköszönte a leckét és megfogadta, hogy ezentúl mindenből csak keveset szed, hogy több ételt is meg tudjon kóstolni.

Reggeli után egy időre kettéváltunk. Petra kért a recepción pár azonosítót és jelszót a wifihez, mivel a szállodában az a rendszer, hogy minden eszközre 1 azonosító és jelszó van, azaz hiába kértem egyet érkezéskor, én azt el is használtam azonnal a telefonomra. Mindeközben én a Kopasszal megkerestem a konditermet. Úgy állok neki, hogy nem edzek itt, de amennyit zabálunk, napi fél óra átmozgatást az úszás mellé beiktatok.
Utána találkoztunk a hallban az IBUSZ helyi képviselőjével aki elmondott pár hasznos dolgot illetve a fakultatív programokról beszélt még pár mondatot. Korrekt volt, csak a hajókirándulást javasolta, mivel ennek a szállodakomplexumnak a csúszdarendszere van olyan jó, mint a neszabari aquapark.

Ezután felmentünk a szobába és átöltözünk strandoláshoz. Természetesen a tengerrel kezdtünk, bár a medencés rész is elég csábító volt.

A medencék nem férnek rá egy képre, ez most a nyugati vége, egy kis hídon lehet átmenni a bárhoz, a hídtól keletre egy ugyanilyen medence van. Illetve van még egy kis gyerekmedence, egy ilyen közepes gyerekmedence és a csúszdapalota, ami olyan nagy, hogy szintén nem fér rá egy képre, de valahogy így néz ki:

A kép ne tévesszen meg senkit, vannak itt igen kemény csúszdák is, mint megtapasztaltuk, de erről majd később.
A tengerrel kezdtünk ugye, arról majd készítek egy panorámaképet később, most csak annyit írok le, hogy egy öbölben vagyunk, homokos a part és vannak különféle hagyományos tengeri szórakozóeszközök is, mint a híres banán, jetski meg hasonlók. A víz tiszta és nyugodt, kevésbé sós, mint az Adria, emiatt az élővilága is szegényesebb. A víz 24 fokos, de mivel a levegő vagy 32 elég hidegnek éreztük elsőre. Idő volt, míg alá mertünk merülni, utána viszont frissített. Halat nem láttunk, csak egy apró medúzát aminek hatására Bendegúz azon nyomban meg is indult a part irányába, hogy akkor neki ennyi elég is volt a tengerből. Kisebb-nagyobb fenyegetések után visszajött és úszkált egy picit, de túl sokat így se töltött a vízben.
Délutánra azonban teljesen megbékélt, akkor már olyan otthonosan mozgott a vízben, mint bármelyik helyi suttyó.
Egyébként az idegenvezetőnek igaza volt, halat, kagylót nem láttunk, két állat volt összesen a parton, helyi állatgyűjtők egy nagy albínó kígyóval és egy méteres leguánnal mászkáltak itt és próbálták a hotel vendégeit rávenni egy közös fotóra az állatokkal - némi leváért, természetesen.

Na, ezt követte a nap egyik csúcspontja, a csúszdázás! Hát ez hatalmas volt! Mindenki nagyon lelkes volt, végre csúszda, nem kell aquapark, irány előre. Szereztünk ilyen úszógumit amin ülve csúszni lehetett és megindultunk felfelé. Kopasznak egy idő után gyanús lett, hogy még mindig felfelé megyünk és elkezdte a sódert, hogy ő igazából nem erre a csúszdára akart jönni, meg inkább visszamegy. Rábeszéltük, hogy maradjon, legyen bátor, próbálja ki. Majd én megyek elöl, megnézi hogy csúszok és neki is jó lesz. Ebben maradtunk.

Az igazság az, hogy mikor én nekiindultam én is arra gondoltam, hogy fog ezen lejönni a Bendegúz mert tényleg elég kemény volt. Mikor leértem megálltam ott és vártam mi lesz - persze az volt, amire számítottam, a fordulóban már görbült a szája, mikor megérkezett jól leteremtett, hogy soha többet nem bízik meg bennem, mert ez nem is volt jó és hogy elég volt a csúszdából. Ráadásul Petra is hasonló véleményt fogalmazott meg, így a hagymaszerű spirálcsúszdán már csak én csúsztam le. Annak meg olyan hideg volt a vize, amibe érkeztem, hogy a holtak is felkeltek volna tőle, a spiráltól meg úgy elszédültem, hogy nem találtam a kijáratot, rám is szólt a paraszt az úszómester szerelésben, hogy mozogjak már, feltartom a sort...

Amíg száradtunk Petra és Bendegúz elmentek fánkért, mert megérezték az illatát és ellenállhatatlannak bizonyult a frissen sütött bolgár fánk. Hoztak is négyet, megettük a Kopasszal - Petra inkább almát evett, mert ez aztán tényleg egy olajban kisütött szénhidrátbomba volt. Nem volt rossz az a fánk, de még a gyerek is megállapította, hogy ez nagyon egészségtelen, cukros, olajos, szóval többet nem kér ilyet. Egyébként mi hárman hoztunk el négyet, Petra mesélte, hogy emberek egyenként elvittek tízet-tizenötöt...

Ebéd előtt Petra és Bendegúz kitalálta, hogy a tengerparton hatalmas homokvárat építenek, ehhez elmentek felszerelést venni, míg én a szobában olvasgattam a híreket. Ez is nagy volt, miután kiválasztották a megfelelő homokozó-készletet, Petra a labirintus-szerű boltban nekiállt keresni valami rózsaolajat a Molnárlindának, Bendegúz meg elmaradt tőle. Aztán Petra hallja, hogy Bendegúz ijedten kérdezgeti az eladókat, hogy "Beszélnek magyarul? Beszélnek magyarul?" Odament megnézni, hogy mi a baj, hát kiderült, Bendegúz azt hitte, hogy Petra lelépett a homokozó-felszereléssel fizetés nélkül, őt meg otthagyta és most őt elkapják, s le kell dolgozza a lopott holmi árát.
Teljesen hülye.

Ebéd.
Itt nagy dilemma volt, mert a kint részeken ebédidőben ugye paella, pizza, sült kolbász, hotdog volt a választék, míg bent az étteremben sima svédasztalos fogások. Elsőre az étteremnek szavaztunk bizalmat, hogy megnézzük mi a kínálat, aztán ha gagyi, irány a paella. Belépve megnéztük a látványkonyhát, mit grilleznek - az igazából el is döntötte a kérdést, maradtunk.
Ha azt hiszitek, hogy a Molnár Bendegúz bármit is tanult a reggel történtekből, nem ismeritek. Természetesen most is szedett elsőre egy kis adag húst krumplival, amit meg is evett becsületesen. Ezután visszament a grillpulthoz még egyszer egy olyan húsért, de tőlem meghallotta, hogy van kardhal, abból is vett egy szeletet, majd megpakolta a tányért annyi krumplival, amennyi egy ugandai falu törzsfőnökének 50. születésnapján se kerül tányérra. Ismét magabiztos volt, hogy majd ő megeszi, meg ez nagyon finom - mondjuk, nagy sóhajtozások árán meg is ette, de a desszertnek ismét nem maradt hely - igazából ő ezt így akarta, hogy egészségesen táplálkozzon...

Még egy dolog: svédasztalos étkezés. Ha Lenin egy kicsit is ismerte volna az embereket, már ő feltalálja a a svédasztalos ellátást, mert bizony a világ proletárjai a svédasztalos büfében egyesülnek. Soha nem fogom megérteni, hogy egy svédasztalos büfében, all-inclusive ellátásban miért jó az, ha valami isten barma a tányérjára pakolja a főtt tésztát pörkölttel, aztán mellé sült krumplit, arra grillezett húst, majd még zöldséget is, mert egészségesen kell táplálkozni, ja de van még pizza is, két szelet még elfér, és úton vissza az asztalához látja, hogy műveltebbnek tűnő vendégtársai a különböző szószokból is vesznek, amit ő is kifizetett, ezért még az agyonhalmozott gusztustalan tányérját megöntözi valami joghurttal, majd a helyére visszaérve gyanús pillantásokkal szemléli művét, de azért nekiáll, hogy bezabálja. Kedvem lenne népművelni itt is, hogy barátom, senki se nézi hányszor fordulsz, egyél először tésztát pörkölttel, aztán menj a grillpulthoz egy új tányérral a húsért meg a krumpliért, és ha még bírsz, ott van újabb tányér a pizzának, zöldségnek - azokat a szószokat pedig a desszertre vagy a salátára kell locsolni, nem a grillezett húsra...
Azonban nyaralni jöttem ide - és Petra valami okból amúgy sem szereti, ha másokon emódon segítek -, így az oktatás elmaradt.

Ebéd után szieszta, 2 óra alvás. Ébredés után Petra a Kalapáccsal lement a partra homokvárat építeni, én meg megírtam ennek az összefoglalónak az első felét, hogy ne este menjen vele sok idő.

A homokvár építés jól ment, bár amint elmentünk onnan egy helyi kislány azonnal agyontiport mindent a sopánkodó anyja szeme láttára. Mondjuk annyit a javára írok, hogy egyszer nekiment akkor is, mikor még ott voltunk, akkor lefogta a gyerekét... Mindegy, Kopaszunk elég lelkes volt:

Amíg Petra a Kopasz irányításával építkezett én napoztam picit, aztán átvettem a gyereket és mentünk edzeni. Alapvetően nem akartam én egy grammot se emelni amíg itt vagyunk, de amennyit zabálunk itt nem hagyott békén a lelkiismeretem, így minden nap átmozgatom magam. Bendegúz is jött velem, ő is edzeni akart - azt kell mondjam komolyan le is edzett, bemelegítés, súlyzós edzés, has - ügyesen megcsinált mindent.

Edzés után zuhany, kis pihenő és irány az étterem a vacsorához! Örömmel jelentem, hogy Bendegúz harmadjára kimondottan visszafogott volt, többször szedett keveset, emiatt maradt hely a desszertnek is, amiből viszont hármat is megkóstolt.

Vacsora után Petra kérésére sétálni mentünk, hogy ne egyből szoba-MacGyver-meccsnézés legyen a program. Bejártuk a komplexum azon területeit, ahol még eddig nem jártunk, találtunk is egy újabb klassz csúszdát, ami egyáltalán nem meredek, úgyhogy a Kopasz is szeretné holnap kipróbálni - meglátjuk az hogy tetszik majd neki.

A nap zárásaként legyen egy kép, amin én is látszódok - ez a híd alatt van, amin az újonnan felfedezett csúszda vezet. Nagyon kíváncsi vagyok holnap miről tudok beszámolni - addig is: MacGyver!!!